Csont András

Kellemetlen híreket kaptunk Salzburgból. Mert noha a három magyar szellemfejedelem föllépése az ÉS-ben megjelent tudósítások szerint szépen sikerült Thomas Bernhard hőn gyűlölt városában, Vidovszky László Schroeder halála című szólózongorára és a zongorát preparáló három asszisztensre írt művét kifújolták a nemzetközi haute volée sznobjainak jobbjai.

A millenniumi év lezárásának legfontosabb zenei eseménye nem a Zeneakadémián tartott kurzushangverseny volt augusztus 19-én (a megnyitó záróbeszédet Nemeskürty István dandártábornok tartotta), nem is az erre az alkalomra Hidas Frigyes által komponált oratórium-potpourri (mely a premierrel egyidejűleg feltehetően mindörökre kikerül a repertoárból), Kodály, Erkel, Szabó Ferenc legrosszabb megoldásainak förtelmes keveréke (István király intelmei - Bánffy György hamisítatlan abszolutista-népiesch narrációjával), hanem az, hogy a napokban a ritkaságokat is tartalmazó hetedik CD (Philips 464 639-2) közreadásával lezárult a holland lemezcég joggal zenetörténeti jelentőségűnek nevezhető sorozata, melyen Kocsis Zoltán Bartók Béla összes szólózongorára írott művét adja elő. Van másik Magyarország.

"Egész beállítottságom, nemcsak a zenében, hanem minden vonatkozásban az, hogy semmit sem veszek készpénznek. Ha valamit állítanak, és az szépen hangzik, megnézem, mi mögötte a valóság. Szép szólamok, tetszetős gondolati építmények, filozófiai rendszerek általában hidegen hagynak. Egy ilyen szépen szóló dogma volt a schönbergi dodekafónia. Ebben a stílusban az oktáv ki lett iktatva. Én meg megkérdeztem saját magamtól, hogy tulajdonképpen mi értelme van ennek. Ha nem írok szeriális zenét, ha nem vagyok dodekafonista, akkor mi értelme van számomra

Négy jelentős zenekart hallhattunk a Kongresszusi Központban a közelmúltban (Philharmonia, Londoni Filharmonikusok, Bécsi Filharmonikusok, Orchestre de Paris), négy nagyon híres dirigens alatt (Lorin Maazel, Kurt Masur, André Previn, Pierre Boulez). Ha jól érzékelem

AVárosi Színház megnyitó hangversenye egyrészt koncert volt, másrészt - mondjuk így - társadalmi esemény. Lehetséges, hogy mégiscsak két Magyarország létezik, és ha igen, akkor június 16-án bizonyosan ama másik, jelen állás szerint a hídembermentes képviseltette magát. Felvonulás volt ez, "tüntetés"; megjelent a budapesti créme de la créme, pontosabban még annak is a krémje - noha a három szellemfejedelem közül ezúttal csak Esterházy ült a nézőtéren. Ott volt Tamás Gáspár Miklós, Radnóti Sándor, a hetvenéves Eörsi István (a legradikálisabb óriáscsecsemő, aki szemmel láthatóan olyan kondícióban van, mint teszem azt, Ko..., elnézést, mint Juan Pablo Chacón), Fodor Géza, Závada Pál, Balassa Péter, Jovánovics György, Vidovszky László, Bächer Iván, Margócsy István - szóval mindenki. Az akaratlan és tökéletesen

A Papp Márta által rendkívüli gonddal és odaadással szerkesztett kötet az elmúlt évek valószínűleg legérdekesebb magyar klasszikus zenei kiadványa. Egyrészt példásan elővezetett dokumentumtár - 1954-től 1993-ig éves lebontásban közli Richter összes Magyarországon adott hangversenyének műsorát, nem feledkezve meg a ráadásokról sem, másrészt a magyarhoni Richter-befogadás és -legendárium kompendiuma. Bánkódjunk és gondolkozzunk, ahogy Kocsis Zoltán írta Richter-nekrológjában.

Esorok szerzője, mi tagadás, ünnepi érzeményekkel szállt autóbuszra, mikor március 22-én elindult a Zeneakadémia nagytermébe. Délután ráhangolódott a nagy eseményre, meghallgatott egy-két Kurtág-művet, belelapozott Halász Péter kismonográfiának is csak nagy mellénnyel nevezhető ismeretterjesztő füzetkéjébe, e mindmáig egyetlen (!) magyar nyelvű Kurtág-könyvbe, felidézte Kroó György alapvető Bornemisza- Kurtág-tanulmányát. Az

Ruth Eiselsberg (Ausztria), Ellen Santaniello (USA), Rebecca Bain (Kanada); három fiatal hölgy három országból - ez az 1993-ban megalakult Zorgina énekegyüttes. A név baszkul annyit tesz: bölcs öregasszony vagy boszorkány. Specialitásuk a középkor és a kora reneszánsz a capella, vagyis kíséret nélküli, többszólamú zenéje. Eddig két CD jelent meg tőlük: Polyphonics (Ohmnibus Records, OH2000-15, 1996), Triplicité (Raumklang-Musikproduktion, RK 9905, 2000). További részletekről a www.raumklang.de honlapon informálódhatunk.

"Akkor hát mi a zeneszerzés célja? Természetesen az ember nem célokkal, hanem hangokkal foglalkozik. De a válasz paradox is lehet: egy célelvű céltalanság vagy egy céltalan játék a cél. Noha e játék az élet igenlése. Nem azzal kísérletezik, hogy rendet teremtsen a káoszból, nem is a teremtés jobbítására sarkall, hanem ráébreszt az életünkre, amely nagyon szép,

"Íme ez a pompás aktkép: a maga valóságában ábrázolja Vénuszt. Soha nem láttam oly gyönyörű kebleket, mint ezé a fiatal magyar lányé, aki hozzám hasonló a szerencsétlenségben... tizennégy éves... erre mindenképp számítson, Uracskám..."

"Még ki sem bontakoztunk az ezt követő elragadtatott csókok közül, már a második roham következett. Ezt csődör és kanca pozícióban, oldalt fekve végeztük. Édességében még felülmúlta az elsőt. Így feküdtünk majdnem elalélva a boldogságtól egészen este 1/2 6-ig, csókolózva, ölelkezve, dIcsérve és kölcsönös vallomásokkal árasztva el egymást, mialatt a lángok még kétszer csaptak fel. Olga tökéletes örömét csak az csökkentette, hogy az elhasznált 4 db Vaginol kúp irritálta drága kis kelyhét. Közben ozsonnáztunk, cigarettáztunk, és meztelenül a zongorához ültem, hogy Wagnerből és a pesti orfeumok repertoárjából az ily alkalmakkor használt zene-darabokat felelevenítsem. Wotan búcsúja, Paraguy, Palkó Pali stb."

A kamerák képeinek tanúsága szerint 2001 újévének délelőttjén a hetvenegy éves Nikolaus Harnoncourt meglehetősen elfogódottan lépett ki a bécsi Musikverein Aranytermét megtöltő sogennante prominens közönség elé. Nyilván megfordulhatott a fejében, hogyan is került ő ide, hogy hamarosan beintse a világ talán legjobb zenekarát, megkezdve ezzel a világ bizonyosan leghagyományosabb és legjobb újévi koncertjét.