Lemez: Csoda Bécsből (Zorgina: Polyphonics; Triplicité)

  • Csont András
  • 2001. március 22.

Zene

Ruth Eiselsberg (Ausztria), Ellen Santaniello (USA), Rebecca Bain (Kanada); három fiatal hölgy három országból - ez az 1993-ban megalakult Zorgina énekegyüttes. A név baszkul annyit tesz: bölcs öregasszony vagy boszorkány. Specialitásuk a középkor és a kora reneszánsz a capella, vagyis kíséret nélküli, többszólamú zenéje. Eddig két CD jelent meg tőlük: Polyphonics (Ohmnibus Records, OH2000-15, 1996), Triplicité (Raumklang-Musikproduktion, RK 9905, 2000). További részletekről a www.raumklang.de honlapon informálódhatunk.

Zorgina: Polyphonics, Triplicité

Ruth Eiselsberg (Ausztria), Ellen Santaniello (USA), Rebecca Bain (Kanada); három fiatal hölgy három országból - ez az 1993-ban megalakult Zorgina énekegyüttes. A név baszkul annyit tesz: bölcs öregasszony vagy boszorkány. Specialitásuk a középkor és a kora reneszánsz a capella, vagyis kíséret nélküli, többszólamú zenéje. Eddig két CD jelent meg tőlük: Polyphonics (Ohmnibus Records, OH2000-15, 1996), Triplicité (Raumklang-Musikproduktion, RK 9905, 2000). További részletekről a www.raumklang.de honlapon informálódhatunk.AZorgina létéről teljesen véletlenül szereztem tudomást; müncheni ejtőzésem közben a Bayern 4 adó lemezismertető adását hallgatva. Attila Csampai, a magyar származású, jelentős német zenetudós tőle merőben szokatlanul elragadtatott hangon számolt be a hölgyek első CD-jéről. A néhány bejátszott részlet után világos volt, hogy igaza van. Másnap már meg is vettem a lemezt. Aztán még egy váratlan ajándék: néhány hónappal később Bécsben sétálva vettem észre az egyik könyvesbolt kirakatában megbúvó plakátot, mely a Zorgina fellépését hirdette a Minoritenkirchében.

A világi ügyekben kevéssé jártas Otto Klemperer, amikor megtudta, hogy a lemezeket általában több különféle felvétel összevágása útján készítik, egy sebzett oroszlán hangján állítólag azt kiáltotta oda lányának: "Aber das ist ein Schwindl!" És amikor a hatvanas években e vészüvöltés elhangzott, még istenes volt a helyzet. Azóta a digitális stúdió képes

Milsteint csinálni egy mezei nyirettyűsből,

Callast a kurta korcsma drámai szendéjéből. Ennek megfelelő szkepszissel ültem be a bécsi templomba. Csalódnom kellett, Gott sei Dank´! Már az első szám felhangzásakor eldőlt minden; a Congaudeant catholici, ez a spanyolországi Santiago de Compostela-kolostorban fennmaradt, ismereteink szerint legrégebbi háromszólamú kompozíció olyan valószínűtlenül tökéletes, mondhatni mennyei előadásban szólalt meg, hogy akaratlanul is fölfelé nézett az ember, hátha mégiscsak van ott Valaki. Noha a kérdés mindmáig eldöntetlen maradt, a koncert további része ugyanezt a végtelenül kifinomult, de sohasem finomkodó, abszolút makulátlan, mindamellett sosem bombabiztosra belőtt előadást hozta. Nyoma sem volt a svindlinek. Hogy kristálytisztán énekelnek, az természetes ezen a színvonalon. Hogy ritmikájuk, belső tempóérzékük egy pillanatra sem hagyja el őket, az már kevésbé megszokott.

Átlelkesített tempóérzéknek nevezném

ezt a képességet, ami olykor fölöttébb hiányzik az úgynevezett régizenés előadókból. Alacsonyabb szinten van valami darálás ezekben a régi zenére szakosodott előadásokban, valami nyomasztóan száraz monotónia, a kotta iránti hőn áhított hűség néha szemellenzőt rak az interpretátorokra. Mi sem áll távolabb a Zorginától. A zenei mondatok, frázisok logikája, a zene egész belső intellektualitása és architektúrája magától értetődő természetességgel születik meg ajkaikon; szólamvezetésük a napnál világosabb, mégsem unalmasan analitikus. Ezzel elérik azt, amit csak a legnagyobb előadók: a hallgató úgy érzi, itt és most születik a zene. A természetesség, a spontaneitás vérévé vált muzsikálásuknak. Egyáltalán: talán elfogulatlanságuk a legmegkapóbb. Számukra a középkor és a reneszánsz muzsikája úgyszólván kortárs zene. Zeneileg valószínűleg mindenevők. Énekeltek jazzt, népzenét, avantgárd muzsikát; részt vesznek performance-produkciókban, táncszínházban, kabaréban. Ez jó értelemben meg is látszik az első CD-n, amelyre mi sem jellemzőbb, hogy az utolsó szám (Sto mi e milo) egy macedón népdal hihetetlenül invenciózus feldolgozása, vagyis egyáltalán nem "régi zene". A Polyphonics egyébként is kissé heterogénabb, mint a második album. A fájdalmasan transzcendentális vallási énekektől (Congaudeant catholici; Ex illustri nata prosapia) a XIV. század párizsi avantgárd füstös, látomásosan kromatikus, a dohányzás dicséretét mesésen zengő sanzonján át (Fumeux fume) a kirobbanóan vidám és életigenlő, Párizs városát megdicsőítő motettáig (On parole de batre a Paris - Frese nouvelle), valamint a közismert Dindirindin című, elbűvölően szomorú szövegű canzonettáig feszítik ki a gondolati és zenei ívet. A Triplicité homogénabb, egyvonalúbb, de nem egysíkúbb, és egyetlen, igaz, meglehetősen terjedelmes zenei korszakra koncentrál. Alcíme: 1350-1450; a kísérőfüzet szerint az ebben az időszakaszban tetőpontjára ért háromszólamú, világi zene. Az új lemez az érett Zorgina, ha szabad ezt mondani egy minden értelemben fiatal társulatra. Ha a Polyphonics derűsebb, a Triplicité fájdalmasabb; ha az első CD novellasorozat, úgy a második nagyregénnyé szerveződik. Egyelőre csupán a középkorban oly alapvető halálgondolat hiányzik zenélésükből. De hát még fiatalok.

Mivel az általuk preferált zenében szöveg és dallam többnyire egyenlő mértékben fontos és jelentős - elég, ha itt Guillaume de Machaut teljesítményére utalok, aki költőként és zeneszerzőként egyként halhatatlant alkotott - a Zorgina interpretációja nem pusztán muzikális értelemben bámulatos.

Komoly színészi képességek

is szükségeltetnek e darabok megjelenítéséhez - azt talán mondanom sem kell, hogy szövegmondásuk gáncsolhatatlan, énekeljenek bár olaszul, ófranciául, németül vagy angolul -, és a hölgyek, élükön Ellen Santaniello jár, ebben is ragyogóan helytállnak. Van humoruk - szintén unikális "régizenélő" tulajdonság -, ezt a Triplicité lemezen található, egy öntudatos kurváról szóló, ismeretlen szerzőtől származó dal bizonyítja talán a legtökéletesebben (A Florence/Helas la fille Guillemin). Jellemző, hogy a darabok kiválasztásában, különösen az első CD-n, nagy gondot fordítanak a "régi" női sorsok megörökítésére. A középkorban is hangsúlyozzák női mivoltukat, de ez sosem vezet jeges, húsmentes feminizmushoz. Színpadi megjelenésük - erotika mértékkel. Arányérzékük minden téren lefegyverző. Magyarországi meghívásuk kötelező lenne.

Csont András

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.