Dobsi Viktória

(Párizs)

Mi a közös egy olasz halászban, egy walesi kamionosban, egy francia mentősben és egy spanyol taxisofőrben? Az elmúlt hetekben mindannyian az üzemanyagárak emelkedése miatt demonstráltak. Az egy év alatt duplájára dráguló nyersolaj első európai áldozatainak kétségbeesése felveti a kérdést: hogyan fogunk alkalmazkodni az olcsó energia utáni korszakhoz?

A kormánynak egy jó sztrájkra volt szüksége ahhoz, hogy bebizonyítsa, jó reformról van szó - a veterán szakszervezetistől származó idézet nem járhat messze az igazságtól. A kompromisszumra hajló érdekvédők is jól jártak, a bő nyolcnapos akció javította tárgyalási esélyeiket. Nicolas Sarkozy elnökségének első komolyabb szociális konfliktusa után mindkét fél emelt fővel ülhet tárgyalóasztalhoz, a tanulságok levonására azonban még várni kell.

Beiktatása után fél évvel Washingtonba repült, hogy "minden francia képviseletében visszahódítsa Amerika szívét". Útközben beugrott Bretagne-ba, megbékítendő a benzinárak emelkedése miatt egy hete demonstráló halászok százait, és ha már ott volt, ígéretet tett a jelen lévő újságíróknak egy másik ügyben is. Ha kell, "ő maga hozza majd haza" a Csádban embercsempészettel és csalással vádolt francia humanitáriusokat, a Zoé Bárkája önkénteseit.

Nyár közepe óta szerte a francia fővárosban majdnem ingyen kölcsönözhetünk biciklit. A bérbiciklista járművét fél óra után az úti céljához legközelebbi kölcsönzőben hagyja. Boldogok a párizsiak.

Kiemelkedő, 84 százalékos részvétel mellett majd tizenkilencmillió francia szavazott arra, hogy a köztársasági elnöki posztra szűk évtizede készülő Nicolas Sarkozy (UMP) álljon az ország élére. Vajon milyen államférfi lesz a legtehetségesebb gall politikusból? Mihez kezd majd a híres francia szociális modellel, milyen szerepet szán hazájának az európai és a nemzetközi porondon?

Lehetséges, hogy a francia politikai élet rákfenéje a köztársasági elnökségért folytatott ádáz küzdelem? A hétvégi második forduló előtt a közép választóiért harcol a két, még álló versenyző. A jobboldali aktivisták sorra dolgozzák meg a mérsékelt UDF képviselőit, míg a kis formáció jelöltje, a választás harmadik emberévé előlépett François Bayrou új párt alapítását jelentette be. Majd elfogadta a szocialista Ségoléne Royal meghívását egy nyílt vitára, ami akár egy balközép koalíció előzménye is lehetne. Interjúalanyunk a Politikai Tudományok Kutatóintézetének (CEVIPOF) szakértője, szakterülete a választói attitűdök elemzése.

1965, az első közvetlen köztársaságielnök-választás óta nem sikerült ennyi embert a szavazófülkékbe csábítani Franciaországban. A kis híján 37 millió voks a szokásosnál jóval kisebb mértékben szóródott: a kis pártok mellett a szélsőjobb Nemzeti Front is elvérzett a csatában, amelynek abszolút győztese a jobboldal és Nicolas Sarkozy. A szocialista Ségoléne Royalnak a jobbközép szavazóin kívül egy kis csoda is elkelne a második fordulóra.

Évtizedes nézettségi rekordokat döntögető választási műsorok, rég nem látott tömegek a politikai rendezvényeken egyfelől, nehezen megbecsülhető, stagnáló vagy növekvő kiábrándultság és bizalmatlanság a kormányzó csoportokkal szemben másfelől. Öt évvel a szélsőjobb majd tizennyolc százalékos, történelmi sikere után Franciaország újra köztársasági elnököt választ.