Madlovics Bálint

A vasárnapi választással Magyarország belépett azon autokráciák sorába, ahol a választások nem a választás napján dőlnek el. Magyar Bálint és Madlovics Bálint írása.

Orbán most nemzetközi színtéren akarja bebetonozni az egyeduralmát.

Nem az ellenzék programjával van gond, hanem azzal, hogy a választók nem hiszik el, hogy képes megvalósítani.

A negyedik Orbán-kormány megalakulása után pár hónappal lezárulni látszik az előző ciklus egészét fölölelő Orbán–Simicska-háború.

Szinte mindent, ami magában hordozta a lehetőségét, hogy máshogy gondolkodjon, Orbánék az államhatalom eszközeivel leigáztak.

A választások után alapvetően új helyzetet teremtett: vagy radikálisan megváltozik az MSZP, vagy teljesen eltűnik a politikai palettáról.

Elkerülendő a szemrehányást, hogy „nem tudunk veszíteni”, és pusztán azért kritizáljuk a Fidesz kampányát és a választást, mert nem az általunk – jobb híján – támogatott alakulat nyert, mindenekelőtt azt szögezzük le: a Fidesz harmadik „kétharmados” győzelme elsősorban az ellenzék felelőssége.

Az elmúlt napok miniszteri meghallgatásainak egyik fő üzenete az, hogy a Fidesz a választás után sem hagy föl a migránsozással.

Ha az első lecke, amit az ellenzéknek meg kell tanulni, a szimbolikus politizálás, akkor a második a radikális, „out-of-the-box” stratégiák komoly mérlegelése.

A Fidesz újabb kétharmados győzelme után az ellenzéki szavazótábor alaphangulata a döbbenet és a kétségbeesés. A döbbenet és a kétségbeesés folyománya viszont nem más, mint az erő.

Az ellenzéki tábor reménységét a civilek hatékonysága jelentheti.

A Fidesz szavazótábora már nem elegendő a győzelemhez.