Ha az MSZP együtt akar működni másokkal, vonzóvá kell tennie magát
toth_bertalan.jpg

Ha az MSZP együtt akar működni másokkal, vonzóvá kell tennie magát

  • Madlovics Bálint
  • 2018. június 20.

Liberális szemmel – Republikon

A választások után alapvetően új helyzetet teremtett: vagy radikálisan megváltozik az MSZP, vagy teljesen eltűnik a politikai palettáról.

A végül két főre szűkült szocialista elnökjelölti verseny tétje kevésbé volt az, hogy tartalmi értelemben, a párt ideológiája vagy víziója tekintetében milyen irányt vesz az MSZP, mint inkább az, hogy milyen attitűddel áll majd a jövőben a többi ellenzéki párthoz. Tóth Bertalan megválasztásával eldőlt: az MSZP szűk többsége a befelé fordulás és az önálló megerősödés helyett a nyitottságban és az együttműködésben látja a sikeres politika esélyét.

Azonban az áprilisi választás az ellenzéki oldalon alapvetően új helyzetet teremtett. Az MSZP hagyományosan, a rendszerváltástól 2010-ig betöltött szerepe miatt sokáig a baloldal vezető erejének, illetve a jobboldal fő ellenfelének számított. Ez a kép a párt támogatottságának zuhanása és az új ellenzéki alakulatok gombamód történő szaporodása ellenére is makacsul tartotta magát, az MSZP-t állítva az összefogásról szóló diskurzus középpontjába.

false

 

Fotó: MTI Fotó: Bruzák Noémi

2018 viszont láthatóan lélektani fordulópontot hozott. Igaz, hogy a választási eredmények alapján továbbra is az MSZP a legnagyobb a baloldali kispártok között, viszont a szocialisták közelítőleg sem tudtak annyi szavazatot szerezni, mint a Fidesz, vagy akár a Jobbik. És mivel a taktikai szavazásos mantra és az ellenzéki átszavazások ellenére sem sikerült még a kétharmadot sem megakadályozniuk, a régi ellenzék, és annak vezetőjeként az MSZP sokak szemében teljesen leszerepelt. A társadalom láthatóan szívesen venne egy akár teljesen új pártszerkezetet is – így pedig immár nem az a kérdés, hogy az MSZP akar-e együttműködni, hanem hogy mások akarnak-e ővele. A jelen politikai klímában már korántsem egyértelmű, hogy egy sikerre törő alakulat azt tartja-e a legbiztosabb útnak, hogy egy ilyen múlttal és jelennel rendelkező párttal közösen tervezze a jövőjét.

Ahogy az MSZP egyre kevésbé vonzó a szavazók számára, úgy lesz egyre kevésbé vonzó a többi párt számára is.

Az új, együttműködésorientált szocialista vezetés előtt tehát nem kisebb föladat áll, mint hogy ezt a tendenciát megfordítsa: hogy olyan képet tudjon sugározni a pártról, melynek hála újra jó ötletnek tűnhet a vele való együttműködés.

Ami a szocialisták számára az együttműködési stratégia legnagyobb támaszát adja, az a megkerülhetetlenség mítosza. Az MSZP – mondják – továbbra is komoly beágyazottsággal rendelkezik, erős országos szervezete van, és egyszerűen annyi szavazót tudhat maga mögött, hogy nem lehet vele nem számolni. Az elmúlt hónapokban viszont ezek a toposzok rendre megkérdőjeleződtek. Az MSZP bázisa már hosszú ideje a fővárosra és néhány nagyobb városra szűkült, a szervezeti ereje máshol nem mutatkozott meg. A friss közvélemény-kutatási adatok pedig bár nyilván torzítanak, hiszen ilyen röviddel a választás után jelen van a győzteshez húzás – avagy a vesztestől való eltávolodás – jelensége, de a trendek alapján nyugodtan kijelenthető, hogy egy ilyen, elöregedő bázissal

az MSZP örülhet, ha 2022-ben eléri a parlamenti küszöböt.

Persze a többi baloldali pártnak még ennyije sincs, sőt – mint a Momentum estében láttuk – a küszöb megugrása sem triviálisan egyszerű föladat. Akinek viszont akár hosszú távon ennél komolyabb ambíciói vannak, annak a szövetségi politika mérlegelése kapcsán el kell gondolkodnia az MSZP-vel való együttműködés szimbolikus jelentőségén is. Függetlenül attól, hogy konkrétan mire vonatkozik, az összefogás a szocialistákkal rásüti a másik félre az MSZP bélyegét, beleértve a párt elmúlt években, sőt évtizedekben mutatott teljesítményének a tapasztalatait is. Ez a legkeményebb dió az új vezetés számára: hiába hirdetnek új baloldali politikát – immár sokadszor –, magához az MSZP-brandhez annyi negatív toposz kapcsolódik, hogy az könnyen hiteltelenítheti a legvilágosabb szólamokat és leginkább vonzó ígéreteket is. Amíg pedig ezt a Tóth Bertalan-féle vezetés nem tudja megoldani, és elhitetni az emberekkel, hogy a szocialisták már tényleg teljesen mások, mint régen, addig az MSZP-vel való együttműködés egy másik alakulat számára a már meglévő baloldali szavazótábor elfogadását jelenti a többi, bizonytalan választóról való lemondás árán.

Összességében tehát az MSZP most is ugyanazokat az előnyöket és hátrányokat viseli magán, mint amit az elmúlt nyolc évben is, csak most már komolyan fenyegeti a ringből való kiszorítás egy dinamikusabban fejlődő, a régiektől teljes függetlenséget mutató és így az egész politikai rendszerrel szemben alternatívát kínáló erő által. Ha viszont ilyen a következő pár évben nem is fog színre lépni, a szocialistáknak akkor is a saját érdekükben el kell indulniuk egy az elmúlt nyolc évben mutatott viselkedésükkel radikálisan szakító stratégia irányába. Kizárólag ilyen, markáns és szimbolikus jelentőségű cselekedetek sorozata révén érhető el, hogy az MSZP-brand által hordozott szimbolikus teher csökkenjen, illetve hogy a párt a szimpla túlélésnél ambiciózusabb ellenzéki szereplők számára vállalhatóvá váljon.

Liberális szemmel – A Republikon blogja a magyarnarancs.hu-n.

Liberális szemmel – Republikon

Számok. Politika. Elemzés. Feminizmus. Mozgalmak. Liberalizmus.

 

Figyelmébe ajánljuk

Balatonföldvári „idill”: íme az ország egyetlen strandkikötője

  • narancs.hu

Dagonya, vagy a legtisztább balatoni homok? Ökokatasztrófa, vagy gyönyörűség? Elkészült a vitorláskikötő Balatonföldvár Nyugati strandján; július, vagy ha úgy tetszik, a balatoni főszezon első hétvégéjén néztük meg, valóban ellentétes-e a „józan ésszel”, hogy strand és kikötő ugyanazon a területen létezzen.

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”