Az újraválasztott autokrata és az ellenzék dilemmái

A vasárnapi választással Magyarország belépett azon autokráciák sorába, ahol a választások nem a választás napján dőlnek el. Míg egy demokráciában a kormány hatalmon maradása a politikusokat elszámoltatni képes nép döntése, egy autokráciában a győzelem az autokrata döntése: ő képes arra, hogy egyoldalúan és előre úgy alakítsa ki a választási helyzetet, hogy az a számára megfelelő eredményt produkálja. Ezt jelenti a manipulált választás.

Manipulált választás

A manipulált választás nem azt jelenti, hogy a többség ne Orbánra szavazott volna. A klasszikus választási csalás, azaz a szavazatszámlálás meghamisítása valószínűleg korlátozott volt, köszönhetően azoknak a civileknek, akiknek hála először volt az ország valamennyi szavazókörében ellenzéki delegált. (Ha volt tömeges csalás, akkor az a külföldről érkező levélszavazatokhoz kapcsolódott: ezek kitöltésénél nemhogy nem volt ellenérdekű fél, de sok szavazócédulát egyenesen Fidesz-közeli civil szervezetek juttattak el a választókhoz, illetve gyűjtöttek be tőlük.) De ahogy a modern autokráciákban az elnyomás eszköztára is jóval kifinomultabb, mint a klasszikus diktatúráké, úgy a választási manipuláció sem elsősorban az eredmények meghamisításából áll.

A manipulált választás kulcsa az, ami a szavazás előtt történik. Nem 2022 volt az első manipulált választás Magyarországon: miután a Fidesz 2010-ben megszerezte első kétharmadát, egyoldalúan, csak a kormánypárti képviselők szavazatával megváltoztatták a választási törvényt. A választókerületek átrajzolása, a második forduló eltörlése és a győzteskompenzációhoz hasonló intézmények bevezetése tette lehetővé, hogy bár a Fidesz 2014-ben 8 százalékponttal rosszabbul szerepelt, mint négy évvel korábban, mégis meg tudta tartani alkotmányozó többségét. Hiába fordultak el az emberek a kormánytól, ezt intézményes úton, a játékszabályok megváltoztatásával kompenzálták – szabotálva a választói akarat érvényesülését.

Múlt vasárnap a Fidesz a szavazatok 53 százalékát szerezte meg, ami a parlamenti helyek 68 százalékát eredményezte. A torz választási rendszer kellett ahhoz, hogy a Fidesz egyszerű többségét alkotmányozó többséggé nagyítsák; viszont már az egyszerű többség létrejöttéhez is az államhatalom teljes eszköztárának bevetésére volt szükség. Először is, a választások előtt egyetlen hónap alatt 1600 milliárd forintot, a GDP mintegy 3 százalékát öntötték rá a magyar lakosságra. Másodszor, a kormánypárti erők nyolcszor annyit költöttek a kampányra, mint az ellenzék. Már önmagában a Fidesz kampánya is megsértette a törvényes költési plafont, de a kampány oroszlánrészét az tette ki, ami jogilag nem számít kampányköltésnek: a kormányzati „tájékoztató kampány”, online hirdetések és a közpénzből finanszírozott álcivil szervezetek révén folytatott kampány. (Utóbbiról lásd: Minden bokorban, Magyar Narancs, 2022. március 24.)