Hogyan haladható meg az ellenzék hitelességi válsága?

  • Madlovics Bálint
  • 2018. július 25.

Publicisztika

Nem az ellenzék programjával van gond, hanem azzal, hogy a választók nem hiszik el, hogy képes megvalósítani.

Az ellenzék válsága ma elsősorban hitelességi válság. Természetesen beszélhetünk még a különböző pártoknál szervezeti válságról, identitásválságról, vagy arról, hogy képtelenek megtalálni az összhangot a társadalommal – ha számba akarnánk venni az ellenzék összes baját, a puszta felsorolás kitenne egy blogbejegyzést. Ám míg e problémák a hitelességi válságot létrehozzák és táplálják, a megoldásuk valójában lehetetlen a hitelességi válság kezelése nélkül. Mondhat magáról egy ellenzéki párt bármit, ha az emberek nem figyelnek rá; lehet akármilyen megnyerő a programja, ha nem hiszik el neki, hogy kormányon tényleg megvalósítaná.

Az elmúlt hetek hírei éppen a hitelesség szempontjából rontották tovább az ellenzék helyzetét. Az LMP a belső csatározásaival, a kampánytanácsadója átverésének nyílt beismerésével, illetve a legnépszerűbb politikusai elleni föllépéssel a szervezeti hitelességét rombolta – ami pedig lényegében a kormányképesség látszata; az, hogy képesek és hajlandók lennének egy ígért cél megvalósításáért közösen dolgozni. Az MSZP ezzel szemben nem szervezeti, hanem tartalmi oldalról temette még mélyebbre a hitelességét, amikor néhány politikusa megszavazta az Országgyűlésben a képviselők fizetésemelését. A szocialisták magyarázkodása nemigen tudta hitelesen cáfolni azt a vélelmet, miszerint pártjuk nem igazi ellenfele az Orbán-rendszernek, sőt valójában az egyik haszonélvezője (más szavakkal: hogy a szocialisták fizetett ügynökök lennének). Ez az a látszat, ami az ellenzék bénázását hitelességi válsággá transzformálja: ha ennyire nem lépnek föl Orbán ellen, sőt még hasznot is húznak a rendszerből – gondolhatják sokan –, akkor ezek vagy ügynökök, vagy hasznos idióták.

A Fidesz-ügynöközés a közbeszédben elsősorban az MSZP miatt erős, hála Botka László és Szanyi Tibor nyilatkozatainak, de Ungár Péter révén az LMP, valamint még korábban a Gyurcsány vezette DK kapcsán is felmerült. Az ügynökvádban megtestesülő hitelességi válság nyilvánvaló megoldása, hogy nem viselkednek a pártok tovább ügynökként: nem törekednek a rendszerből származó hasznokra, illetve tényleg rendszerellenzékké válnak. Ez viszont a létező ellenzék számára szinte megoldhatatlan feladat. Elvégre az ügynökvádat nem pusztán rájuk sütötték az ellenfeleik, hanem az eddigi működésükből szűrték le a választók: abból, hogy az elmúlt nyolc évben, amíg ellenzékben voltak, a Fidesz két kétharmados győzelmet könyvelhetett el, miközben ők képtelenek voltak huzamosabb ideig tartani magukat egy világos és egyértelmű stratégiához. A meggyőzendő szavazókat elég erre a múltra emlékeztetni, hogy szinte megdönthetetlen szkepticizmussal figyeljék a parlamenti ellenzéki pártokat – ennek ellensúlyozásához pedig olyan radikális változásra lenne szükség a baloldal részéről, amire az elmúlt két ciklusban mutatott teljesítménye alapján aligha volna képes.

A tényleges megoldás ennek a fejekbe jól beágyazódott ügynökvádnak a meglovaglása: az, hogy az alapvető törésvonal az ellenzéken belül az „ügynök/nem ügynök” kérdése legyen. Egy méltatlanul kevés figyelmet kapott értesülés szerint Hadházy Ákos szeretne pártot alapítani Márki-Zay Péterrel, Botka Lászlóval és Kész Zoltánnal. Bár a hírt nem erősítették meg, pont az ilyen karakterek alkalmasak arra, hogy az új törésvonal új oldalát, a „nem ügynök”-oldalt képviseljék: Botka, aki – mint említettem – többször is panaszkodott az MSZP-n belüli ügynökökre, akik szerinte a vesztét okozták; Hadházy, aki otthagyta az LMP-t, s mondhatja, hogy ennek egyik oka az, hogy a párt nem volt összhangban az ő következetes rendszerellenességével; Kész, aki függetlenként és az orbáni kétharmad lebontójaként került az Országgyűlésbe; valamint Márki-Zay, aki önmagában komoly hitelességi tőkét halmozott fel a hódmezővásárhelyi győzelme nyomán. Ezek a szereplők az elmúlt nyolc év tapasztalatai után hitelesen léphetnének föl a rezsim, de ami most fontosabb, az ügynöknek bélyegzett, eddig de facto az Orbán-rendszer fenntartását szolgáló ellenzékkel szemben is.

Mindez persze nem a létező ellenzék gondját oldaná meg, hanem általában az ellenzékiségre vonatkozó választói igény, azaz az Orbán-rezsim megdöntését akarók szempontjából lenne előremutató. Ami ebből a tanulság, hogy az ellenzék megerősödéséhez először egy „tisztulási folyamatnak” kell végbemenni, ki kell szorítani a régi, leszerepelt pártokat, hogy új ellenzéki erők ebből, illetve a régiekkel való szembehelyezkedésből kovácsolhassanak előnyt. Csak e kiszorítás és az ellenzék hitelének megteremtése után indulhat el a – máskülönben nagyon is fontos – vita a programokról, avagy arról, hogy az immár dominánsan nem ügynök ellenzéken belül miben ért és miben nem ért egyet például egy markánsan baloldali Botka és egy konzervatív-liberális Márki-Zay Péter. Az ellenzék hitelének megteremtése, illetve az említett tisztulási folyamat pedig egyszersmind azt is jelenti, hogy a sikeres ellenzékiséghez le kell számolni az összefogás mítoszával: azzal a tévhittel, hogy az egyre szűkülő tábor egy jelölt mögé való beterelése az Orbán-rezsim végéhez vezet, nem pedig csak ahhoz, hogy továbbra is ringben maradhassanak azok, akik miatt szűkül a tábor. Ha egy új erő az új törésvonal szerint ügynökként azonosít egy pártot, azzal nem tud a hitelességét megőrizve együttműködni, ráadásul nem is érné meg neki az együttműködés – ahogyan ezt a korábbi új erők és az eddigi összefogások keserű története mindennél jobban bizonyítja.

Neked ajánljuk

Leginkább a foci

  • Toroczkay András

Apanovellák, de nem csak azok, felnövéstörténetek, kisvárosi elbeszélések, Budapest- és énelbeszélések is egyben. Az író magáról beszél, nem is kendőzi. Már a címből rögtön beugrik egy másik óriás: Lóci. Itt azonban a fiú emeli fel az apját, s állít emléket neki.

Stockholm-szindróma

Szentgyörgyi Bálint sorozatát nagyjából kétféle diskurzus övezi. Az egyik a sorozat nyilvánvaló történelmi torzításait és pontatlanságait rója fel. Itt elsősorban Hodosán Róza szociológus és Rainer M. János történész kritikái­ra gondolunk, akik az 1980-as évek ellenzéki mozgalmainak tagjaiként jogosan érezhetik, hogy saját és bajtársaik munkálkodását az alkotók nem adták vissza elég hűen. Ugyanakkor szem előtt kell tartanunk, hogy A besúgó vállaltan fikció, nem pedig dokumentumfilm.

Delfin

Van a filmben két csónakázás. Az egyik a bajai Sugovicán, az egykor kedvelt, de most néptelennek mutatkozó horgászhelyen. A gyermekkora helyszíneire visszalátogatván ismét kisvárosi lánnyá változó világhírű úszófenomén a nagypapával, ladikon haladva újra felfedezi a Duna-mellékág békességét. Máskor meg az óceánon hasít bérelt jetboaton, bálnát akar nézni – hullámokból felszökkenő delfineket lát is.

Szerelem határok nélkül

  • Nagy István

Nem lehet könnyű úgy gitározni egy zenekarban, hogy az elődöd árnyékában játszol, és folyamatosan ott van benned a félsz, hogy ha a régi srác majd egyszer vissza akar jönni, téged azonnal lapátra tesznek. Ez történt Josh Klinghofferrel, aki 2009-ben csatlakozott a Red Hot Chili Peppershez, és kereken tíz évig volt az együttes gitárosa. 

Biztonsági játék

Az utóbbi két évtizedben kevés olyan emlékezetes betoppanás volt a könnyűzene világába, mint a kanadai Arcade Fire 2004-es debütáló nagylemeze. A tragédiák árnyékában fogant Funeral katartikus sodrása és hiperérzékenysége pillanatok alatt hírnevet és rajongókat szerzett a zenekarnak, még olyan hírességeket is, mint David Bowie vagy David Byrne. A debütáló album pillanatok alatt vált hivatkozási ponttá, ami alighanem a szedett-vedett megjelenésű zenekart lepte meg a leginkább.

Miért hiányzik?

  • Csabai Máté

Nem lehet erről a kiadványról szokványos kritikát írni. Nem csupán Kocsis Zoltán ikonikus, de azért a színpad széléről olykor kibeszélt személye miatt, hanem azért, mert a huszonhat lemezen csupa olyan mű és életmű szerepel, amelyek játékmódjáról, megítéléséről interjúkban, szemináriumokon sokat megosztott a zongoraművész.

Minden színész csiga

„Tragédiának nézed? Nézd legott / Komé­diá­nak, s múlattatni fog” – idézi Katona László Az ember tragédiáját az előadás végén, amelynek alcíme is van: Etűdök színházi világunk állapotjáról. A Nézőművészeti Kft. egy rendkívül szórakoztató, elsőrangú kabarét csinált a színészek mindennemű kiszolgáltatottságáról és az abuzív rendezőkről.

Rejtvényfejtés

Legendás hely volt a Bartók 32 Galéria a kilencvenes években, magyar és külföldi kortárs kiállításokkal. Csak egy „probléma” volt vele (akárcsak a Liget Galériával), hogy a fenntartója és tulajdonosa az önkormányzat volt. A majdnem 100 négyzetméter alapterületű helyszín, s a modern művek ottani bemutatásának ellehetetlenítését az első Orbán-kormány művészetpolitikájának „köszönhetjük”, bár kétségtelen, hogy a múltba révedő magyarosch műalkotás fogalmát addigra jól beleültették az embe­rek fejébe.

Minden változatlan

  • Balogh Magdolna

A fejlődés- vagy karrierregényként induló mű egy drezdai antikvárius, Norbert Paulini alakját állítja a középpontba: a szerző „a szellem emberének” akar emléket állítani. Paulini a hetvenes–nyolcvanas években különleges hírnévnek örvendő boltot működtetett, amelyben egy kis szellemi kör is otthonra talált, s az elbeszélő is a törzsközönségéhez tartozott.

A zöld-fehér polip

Megalakul az ötödik Orbán-kormány, és itt most azt kéne találgatnunk, hogy Kásler távozása, Csák bevonása, Lázár és Navracsics visszatérése, meg néhány minisztérium szétszedése, átalakítása mi mindenre utalhat, s mindebből milyen új politikai irányra számíthatunk – de tizenkét év orbánizmus után nem hinnénk, hogy mindennek nagy jelentősége volna. Voltaképpen még a totális eszementséget tükröző húzás, az egészségügy és – főleg – a közoktatás betolása a karhatalmi minisztérium alá sem meglepő a NER államigazgatási track recordjának ismeretében.

Orbán Viktor két beiktatása

„Az Isten kegyelméből nekünk adott megbízatás mindig túlmutat rajtunk. Azokra, akiknek a javát kell szolgálnunk, de még ennél is tovább mutat arra, akitől a feladatot végső soron kaptuk és akinek a dicsőségét szolgálhatjuk. Ez a mai nap üzenete mindannyiunknak” – mondta Balog Zoltán, a rendszer egyik sokat próbált főpapja a Kálvin téri református templomban, a Novák Katalin államfői beiktatása alkalmából rendezett ökumenikus szertartáson. Szavai üresen pattogtak a templom kövén, s talán a térre is kigurultak, hogy ott pukkanjanak szét, mint sok színes szappanbuborék.