A múlt héten a vásárhelyi győzelem nyomán újból fölbugyogó összefogás-diskurzus mellett az egyik érdekes kérdés az volt, hogyan reagál a Fidesz erre a számára is váratlan helyzetre. A legtöbb értékelés nagyjából egybehangzó volt: a Lázár János városában elszenvedett vereség bebizonyította, hogy nem jött be az „elemi iskolai szintű” sorosozás, az embereknek nem elég a migránsokkal szembeni folyamatos riogatás. A helyzet új kampányért kiált, valami más üzenetet kell most, a kampány hajrájában kitalálni – mondták –, melynek jegyében meg is jelentek a hírek, hogy a Fidesz visszafogja a sorosozást, illetve konszolidálódni fog, és inkább egy pozitív kampány keretében az elmúlt nyolc év eredményeire helyezi a hangsúlyt.
A gondolkodás, ami ezt a vélelmet szülte, két szempontból is hibás. Egyrészt félreérti a Fideszt, amely nem ügyekben, hanem narratívákban gondolkodik. A Fidesz kommunikációjának – egyszersmind sikerének – nem az a titka, hogy egyes ügyeket vagy témákat fog meg, hanem hogy a táborának egy komplett világképet nyújt, a maga összefüggéseivel és állandó szereplőivel. Ami a Fidesz táborát összetartja, az a közös identitás, ami ebből a világképből fakad: a tudat, hogy ők közösen a nemzetet védő erőket támogatják a nemzetietlen, a magyarság vesztét és ennek érdekében migránsokat betelepíteni akaró erőkkel szemben. Erre az összetartó erőre a Fidesznek mindenképp szüksége van, ha győzni akar, és látjuk is: az ENSZ képében megvan az új nemzetietlen erő, aki ellen – a Fidesz-narratíva értelmében – védekeznünk kell.
Narratívák és összeesküvés-elméletek - avagy miért és hogyan működik a sorosozás?
Amikor a kormánytagok Soros Györgyről beszélnek, akkor az nem egy hirtelen jött ötlet: tökéletesen illeszkedik az eddig kommunikált világképükbe. A politikai kommunikációnak két, egymástól eltérő fölfogása van. Az egyik ügyalapú (issue-based): ez azt vizsgálja, hogy mely ügyek vagy témák napirenden tartása előnyös vagy előnytelen az adott politikus számára.
Ez átvezet a másik hibához: Hódmezővásárhely félreértéséhez. Hódmezővásárhely tanulsága nem az volt, hogy a Fidesz-tábor ingott meg, hogy számukra nem volt elég az említett identitás – a fideszes jelölt valójában több szavazatot kapott, mint az ezt megelőző választáson. A tanulság az, hogy ez a tábor nem volt elég: nemcsak egy ellenzéki jelöltre összpontosították a kormányellenes választók a szavazataikat, hanem elmentek szavazni a bizonytalanok is, ami így elég volt ahhoz, hogy a független Márki-Zay Péter kerekedjen fölül. Nem túlzás kijelenteni, hogy ha a bizonytalanok nem mentek volna el, akkor a közös ellenzéki jelölt ténye önmagában nem hozott volna győzelmet.
A Fidesz-kampány feladata tehát kettős: egyrészt továbbra is egyben kell tartania a saját tábort, másrészt pedig el kell érnie, hogy ha az ellenzék képes is lesz minden körzetben egy egyéni jelöltet állítani, akkor se menjenek el rájuk a bizonytalanok szavazni. Az előbbi feladathoz elégséges a migránsellenes kampány; az utóbbihoz már szükség van valami új üzenetre is. Egy olyan szólamra, ami nem a saját tábort, hanem a bizonytalanokat szólítja meg, és őket riasztja el a (közös) ellenzéki jelöltekre való voksolástól.
A Fidesz már meg is találta ezt a szólamot, amely egy meglepő fölismerésen alapul: hogy a már meglévő Fidesz-tábor és a pártot választani nem tudók jó része hasonlóan gondolkodik. Ezt úgy kell érteni, hogy a bizonytalanok között sok a kiábrándult fideszes: látjuk, hogy már 2014-ben jelentősen kevesebben támogatták a Fideszt a teljes népességben, mint négy évvel korábban, a helyzet pedig ezen a téren máig nem sokat változott. A kiábrándult fideszesek pedig, bár például a Fidesz korrupciós ügyei miatt már nem támogatják a kormányt, alapvetően továbbra is osztják a Fidesz fönt vázolt narratíváját. Egy hasonlattal élve: ha egy pap ellopja a perselypénzt, attól a templomba járók elítélhetik magát a papot, de nem fognak a hitükből kitérni. A vallásuk továbbra is megmarad, és ugyanez a helyzet a kiábrándult fideszesekkel is, akikről a Fidesz jó okkal feltételezheti, hogy továbbra is osztják a még aktív fideszes korukban elsajátított narratívaelemeket, toposzokat.
| ||
A Fidesz így egyszerre szól most a meglévő és az egykori híveihez, amikor a régi szimbólumainak segítségével kommunikál: a vásárhelyi vereséget a 2002-es első fordulóhoz hasonlítja Bencsik András; a Gyurcsány-érával kapcsolatban 2006-ra emlékeztet; valamint aláhúzza, hogy ha most az ellenzékre szavaznak, „visszajönnek a kommunisták”, és az emberek mindent elveszítenek. Egyelőre ezek az elemek még nem kerültek a Fidesz-kommunikáció központjába, viszont várható, hogy a következő hetekben ezekkel, a 2014-es „együtt tették tönkre az országot”-plakátokhoz hasonló kampánnyal fogunk találkozni. A Fidesz megpróbálja az egykori hívei fölhívásával is megteremteni azt az ún. ostromlotterőd-mentalitást, ami nagy nyomás esetén nagy ellenállásra, a „nemzetietlenek támadása” során a tábor összetartására hív föl. Eddig ezt az érzületet csak a migránsozással teremtették meg: az ellenség fő attribútuma, hogy „lebontaná a határzárat”, és beengedné a migránsokat. Ez a meglévő, bő kétmilliós tábornak volt elég, és látjuk, erre a szólamra most még rá is erősítenek egyre súlyosabb vádakkal. Ha ezt kiegészítik még azzal, hogy az ellenség nemhogy egyesítette erőit és ott van már a kapuk alatt, de visszahozná a 2010 előtti „elmúlt nyolc évet” is, az elég lehet ahhoz, hogy a kiábrándult fideszeseket is otthon tartsák.
Az ellenzék feladata ennek kapcsán szintén kettős. Egyfelől megpróbálhatják ellensúlyozni ezt a kampányt, vagy legalább nem ráerősíteni; ez főként a DK esetében érdekes, amely azzal a szlogennel kampányol, hogy „Gyurcsánnyal megcsináljuk”, a plakátjain pedig a volt miniszterelnök arca van. Könnyen lehet, hogy egy ilyen kampány ráerősít a Fidesz szándékaira, és – szemben például Márky-Zay Péter semleges kampányával – maga emlékezteti a DK-s jelöltek kerületeiben a választókat, hogy az „esélyes jelölt” a 2010 előtti világ ma legelutasítottabb, szimbolikus figurájához tartozik.
Az ellenzék második lehetősége viszont, hogy megpróbálják megszólítani, akiket a Fidesz nem ér el: a bizonytalanok közül a nem kiábrándult fideszesek, a baloldal felé nyitottakat vagy a politikából kiábrándultakat. Ezeknek az embereknek a megszólítása, aktivizálása, azaz összességében a választási részvétel növelése kiemelt jelentőségű az ellenzék szempontjából, bárhogyan is alakul végül a jelöltjeik koordinációja.
Liberális szemmel – A Republikon blogja a magyarnarancs.hu-n.
Liberális szemmel – Republikon
Számok. Politika. Elemzés. Feminizmus. Mozgalmak. Liberalizmus.
