Az elmúlt napok miniszteri meghallgatásainak egyik fő üzenete az, hogy a Fidesz a választás után sem hagy föl a migránsozással.

A leendő kormánytagok beszámolóiban rendre előkerültek a jól ismert toposzok a bevándorlás veszélyeiről, illetve a minket megvédő kormányzatról, amely a törvény- és alkotmánymódosításon át a hadseregig mindent bevet a migránsáradat ellen. Németh Szilárd korábbi „rezsibiztos” kinevezése honvédelmi miniszterhelyettesnek pedig ugyancsak a tárca propagandacéloknak történő alárendelését, avagy a honvédelem kommunikációs súlyának növekedését irányozza elő.

A kormányzat azért tudja továbbra is fönntartani a migráció már 2015 óta felszínen tartott témáját, mert ez valójában nem is egy téma: a migránsügy egy komplett világképet jelent a Fidesz kommunikációjában, számos témát és szereplőt foglalva egységes keretbe. A Fidesz titka a narratíva fönntartására nem más volt, mint hogy az alapokat megtartva mindig új és új elemekkel töltötték föl és erősítettek meg ezt a híveinek nyújtott értelmezési keretet. Ilyen „frissítés” volt – miután aláhúzták, hogy a migránsok fenyegetést jelentenek a magyar nemzetre – például a kvótaügy, Soros György személye, továbbá a kampány utolsó heteiben az ENSZ. És valójában, ha megfigyeljük a kormány kommunikációját a választás óta, most is egy ilyen frissítésnek lehetünk szemtanúi.

Míg a már említett miniszterek a szokásos bevándorlás ellenes toposzokat mondták föl, megjelent az utóbbi hetekben egy újabb szólam is: a kereszténydemokrácia, amit a miniszterelnök szerint a kormányzat szeretne építeni. A kifejezés nem új Orbántól, épp négy éve használta utoljára a KDNP-vel való együttműködése kapcsán. Viszont az, hogy a dolog a rendszeres pénteki rádióinterjúban, illetve a miniszterelnöki eskütétele utáni beszédében hangzott el, jelzi, hogy a kifejezésnek ezúttal komolyabb szerepet szánnak a Fidesz kommunikációjában. Ez a szerep pedig nem más, mint a migránsozós narratíva átmaszkírozása: egy alapvetően negatív üzenetrendszerből egy pozitív üzenetrendszert próbálnak formálni a fideszes tábor számára.

A negatív üzenetrendszer abban az értelmében „negatív”, hogy valami ellen fogalmazza meg a céljait: a Fidesz esetében az országra leselkedő veszélyek, illetve a rosszakaró beavatkozók ellen. Az „illiberális állam” üzenete is ebbe a sorba illeszkedett, hiszen az a liberálisokkal való szembehelyezkedést volt hivatott aláhúzni. Persze a fideszes politikusok megfogalmazták mindezt pozitívan is, annyiban, hogy a „nemzeti szuverenitást” igyekeznek védeni, de valójában a szuverenitás csak üres héj, ha nem mondják meg, hogy mire használják a nevében kiharcolt mozgásteret.

Egy „pozitív” üzenet ezzel szemben pontosan arról szól, hogy mi az, ami megvédendő: ezek most a keresztény értékek, illetve az azokon alapuló európai kultúra. Ezt a pozitív, tartalmi irányú kifordítását az eddigi narratívának pedig Orbán igyekszik különböző szimbólumokkal is alátámasztani: ilyen a népességfogyás megállításának célkeresztbe tétele és az Emmi átadása is a keresztény-konzervatív szólamokat hangoztató Kásler Miklósnak. Összességében tehát Orbán a negatív, védekező retorikát egy pozitív, építő retorikára váltja, a hangsúlyt a legyőzendő ellenfelek helyett az ápolandó értékekre téve.

Ennek az átformált kommunikációs keretnek más lehet a hatása belföldön és külföldön. Ami a hazai közönséget illeti, április 8-án láttuk, hogy a Fidesz képes volt bővíteni a táborát, ezt pedig a fölkorbácsolt részvételi hangulat mellett a nem a Fidesz magjához tartozók számára is jól befogadható üzenet: a migránsokkal szembeni védelem tette lehetővé. Ezzel szemben, bár Orbán retorikailag a választók sokaságának egészét szeretné szolgálni, a keresztény értékek hangsúlyozása valójában egy szűkítést jelent: akik egyetértenek abban, hogy mi ellen kell föllépni, már könnyen lehet, hogy megoszlanak, amikor az a kérdés, hogy mi legyen a legyőzendő helyett. Viszont amíg az ellenzéki tábor is hasonló logika mentén törik szét, a Fidesznek kevésbé lehet félni valója a támogatásvesztéstől, illetve a lemorzsolódás következményeitől.

Kintre, az unió felé – ahonnan egyesek szerint a kereszténydemokrácia szólama is származik – már más az üzenet akusztikája. Ott a kereszténydemokrácia a Fideszt is magába foglaló pártcsalád, az Európai Néppárt sajátja. Így egyfelől Orbán a kereszténydemokrácia zászlóra tűzésével hangsúlyozhatja „európaiságát” is, szemben az illiberális állam Nyugaton rendkívül disszonáns jelszavával. Másfelől viszont a dolog egy fricska is Merkelnek: a német Kereszténydemokrata Unió (CDU) először migrációpárti üzeneteket képviselő vezetőjével szemben Orbán a migrációellenessége miatt ölti magára a kereszténydemokrata jelzőt, keresztény-konzervatív ügyek képviseletében és védelmében. Az ilyesfajta helyezkedés politikailag megnehezítheti a Néppártnak az Orbántól való elhatárolódást, amire ő megpróbálhat majd építeni a következő uniós költségvetés vitái során – ahol nem más, mint az Orbán-rendszert éltető uniós források nagyságrendje lesz a tét.

Liberális szemmel – A Republikon blogja a magyarnarancs.hu-n.

Liberális szemmel – Republikon

Számok. Politika. Elemzés. Feminizmus. Mozgalmak. Liberalizmus.