Miklósi Gábor

Az ismerőseim néhány hete Montreálban, egy éjszakai szórakozóhelyen üldögéltek, amikor a műsor végén a tíz sztriptíztáncosnő közül három odalépett hozzájuk, mivel felismerték az asztaltársaság egyik tagját, aki itthon népszerű televíziós műsorvezető. Kiderült, hogy a lányok magyarok, a beszélgetés során pedig azt is elmondták, hogy mindhárman menekültként tartózkodnak Kanadában, és romaként adtak be politikai menedékkérelmet. Az ismerősök elmondása szerint egyik lány sem tűnt romának, bár etnikai hovatartozásuk vagy annak megítélése végső soron csakis az ő, és a kérelmüket elbíráló kanadai menekültügyi hatóság dolga. Magyarok általában ritkán adják ki magukat romának, de a szükség még ilyen, konfliktusok és előítéletek terhelte kényes ügyekben is törvényt bonthat. Mindez adalék csupán a legújabb kori magyar identitástörténet kutatóinak, ám egybecseng a menekültkérelmekről döntő Immigration and Refugee Board (IRB - Bevándorlási és Menekültügyi Bizottság) és az ügyvédek tapasztalataival, miszerint szinte minden magyar menekült a romaként elszenvedett sérelmeire hivatkozik, miközben egyáltalán nem mindegyikük roma. Az mindenesetre biztonsággal kijelenthető, hogy a kanadai menekültügyi rendszer nagyvonalúságát korántsem csak a romák használják ki.

Amúlt héten országos visszhangot váltott ki, hogy a budapesti Garay utcából a rendőrök hátrabilincselt kézzel állítottak elő emberi jogi aktivistákat és szociológusokat, akik egy önkényes lakásfoglaló roma család kilakoltatását próbálták - sikertelenül - megakadályozni. A tiltakozók polgári engedetlenségi akciójukat az intézkedés jogszerűségének kérdésességével, valamint az alapvető emberiességi szempontok mellőzésével indokolták, különös tekintettel a novemberi időpontra és a családok szétszakítására. A Garay utcai család helyzete megoldódni látszik, ám csak a fővárosban sok száz családot fenyeget a kilakoltatás veszélye.

Dani vér szerinti szülei augusztus végén egy tévéműsorban látták az örökbefogadási szándékáról nyilatkozó Terry Blacket. A szerkesztők segítségével felvették vele a kapcsolatot, és úgy döntöttek, hogy nyílt örökbefogadás keretében örökbe adják neki születendő gyereküket. A nyílt örökbefogadás azt jelenti, hogy a vér szerinti szülő(k) és az örökbefogadó(k) ismerik egymást, és az előbbi kizárólag az utóbbi javára mond le a gyerekről (erről lásd: A második legjobb megoldás, Magyar Narancs, 2001. augusztus 2.). Az örökbefogadást szabályozó családjogi törvény szerint a háromlépcsős eljárás során először meg kell állapítani az örökbefogadó alkalmasságát, ezt a gyerek egy hónapos próbaelhelyezése követi, majd a gyámhivatal az újabb vizsgálatot követően engedélyezheti az örökbefogadást.

Török Gusztáv Andor, Kalocsa polgármestere egyáltalán nincs irigylésre méltó helyzetben. A múlt héten éppen romániai testvérvárosi látogatásról tartott hazafelé, amikor helyettese értesítette: a pesti pletykák szerint a Belügyminisztérium (BM) a tavaly kiürített laktanyába afgán menekülteket kíván elhelyezni. A hírt néhány órán belül hivatalosan is megerősítették, ami nem mindennapi dilemma elé állította a várost 12 éve vezető szabaddemokrata politikust. A pillanatok alatt elterjedő hírre ugyanis a helyi közvélemény enyhén szólva is hisztérikusan reagált, Török azonban liberális politikusként nem tehetett a menekültek befogadását nyíltan ellenző nyilatkozatot. A szorult helyzetben hamar megszületett az egyetlen diplomatikusnak tűnő megoldás: a város vezetése, ahogy tudta, hárította a háborús menekültek befogadásával kapcsolatos morális kérdéseket, és a Kalocsa ellen szóló gyakorlati érvekre igyekezett helyezni a hangsúlyt. Az önmagát az ügyben technokratának minősítő polgármester a Narancsnak többször is hangsúlyozta: a városnak nem a menekültekkel, hanem a döntés tartalmával és módjával van baja.

az újjáépítés vezetői már októberi, sőt újabban novemberi időpontokkal kecsegtetik, tapasztalataink szerint sokan a karácsonyt sem ünnepelhetik új vagy felújított házukban. A kérdés immár nem is az, hogy a hiba a határidő kitűzésekor

Magyar Narancs: Ön a bíróság múlt keddi ülésén kijelentette, hogy Tasnádi Péter ellen manipulált eljárás folyik. Ön szerint ki manipulál és hogyan?

Augusztus közepén a Felső-Szigetköz több ágából mintegy három napra hirtelen eltűnt a víz, mégpedig a vízpótló rendszer által érintett területről. Ez műszakilag csak úgy lehetséges, ha a vízutánpótlást szabályozó zsilipet elzárják. A vízszabályozás felelőse az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság; a beavatkozást a Napóleonról filmet forgató nemzetközi stáb alvállalkozójaként díszlethidakat építő Észak-dunántúli Vízügyi Építő Kft. (Éduvíz) végezte. Míg a helyiek nejlonzsákokban hordták haza

Magyar Narancs: Milyen érzés volt újpesti klubigazgatóként ülni az Üllői úton?

III. kerületi polgármester a Sziget Kft.-nek címzett levelében, hogy miért nem járul hozzá a "Szivárvány sátor" létesítéséhez. A polgármester lavinát indított el: szerződéskiegészítésre kényszerítette a szervezőket, majd nyilvánosságra hozta az új melléklet részleteit, a hatalmas médiaérdeklődés és a homofób közhangulat hullámain országos ismertségre szert téve így.

Suki Emilné, a középkorú jászladányi cigányasszony még nincs túl a sokkon. Az életét a szúnyogháló mentette meg; az asszony most attól tart, hogy a szomszédos településeken élő rokonai átjönnek Ladányba bosszút állni, és aztán újra folytatódik az iszonyat. Az idegességtől és a nyugtatóktól nehezen formálja a szavakat; a szeméből még mindig rémület sugárzik. A házukra a szomszédjuk vélhetően azért dobott Molotov-koktélt, mert alkalmanként bújtatták annak rendszeresen bántalmazott, válófélben lévő feleségét. A közelben lakó, szintén megtámadott, idősödő testvérpárról, Sebestyén Ferencről és Gémesi Lászlóról a környéken mindenki tudja, hogy bőrszínre való tekintet nélkül igyekeznek mindenkin segíteni, akin tudnak. Sebestyén - aki kiugrott katolikus szerzetes - azért fél, mert a rendőrségen azonosította az időközben őrizetbe vett támadókat. Mint mondja, a letartóztatottak rokonsága már megfenyegette, mert közreműködött a letartóztatásban, valamint homoszexuálisnak és/vagy cigánybarátnak tartják, ami, úgy tűnik, az ő szemükben egyaránt érthetetlen és elfogadhatatlan.

a magyarok menekültkérelmeinek az elbírálását, a migráció iránya más ország felé módosulhat. Az első, győri és mosonmagyaróvári romákból álló, négy nap után hazatérő csoport kudarcának elrettentő például kellene szolgálnia. Kérdés,

az információt (bár nem is cáfolták), egyelőre politikusaink sem hajlandók érdemben foglalkozni