Kalocsa és a menekültek: Ellentábor

  • Miklósi Gábor
  • 2001. október 18.

Belpol

Török Gusztáv Andor, Kalocsa polgármestere egyáltalán nincs irigylésre méltó helyzetben. A múlt héten éppen romániai testvérvárosi látogatásról tartott hazafelé, amikor helyettese értesítette: a pesti pletykák szerint a Belügyminisztérium (BM) a tavaly kiürített laktanyába afgán menekülteket kíván elhelyezni. A hírt néhány órán belül hivatalosan is megerősítették, ami nem mindennapi dilemma elé állította a várost 12 éve vezető szabaddemokrata politikust. A pillanatok alatt elterjedő hírre ugyanis a helyi közvélemény enyhén szólva is hisztérikusan reagált, Török azonban liberális politikusként nem tehetett a menekültek befogadását nyíltan ellenző nyilatkozatot. A szorult helyzetben hamar megszületett az egyetlen diplomatikusnak tűnő megoldás: a város vezetése, ahogy tudta, hárította a háborús menekültek befogadásával kapcsolatos morális kérdéseket, és a Kalocsa ellen szóló gyakorlati érvekre igyekezett helyezni a hangsúlyt. Az önmagát az ügyben technokratának minősítő polgármester a Narancsnak többször is hangsúlyozta: a városnak nem a menekültekkel, hanem a döntés tartalmával és módjával van baja.
Török Gusztáv Andor, Kalocsa polgármestere egyáltalán nincs irigylésre méltó helyzetben. A múlt héten éppen romániai testvérvárosi látogatásról tartott hazafelé, amikor helyettese értesítette: a pesti pletykák szerint a Belügyminisztérium (BM) a tavaly kiürített laktanyába afgán menekülteket kíván elhelyezni. A hírt néhány órán belül hivatalosan is megerősítették, ami nem mindennapi dilemma elé állította a várost 12 éve vezető szabaddemokrata politikust. A pillanatok alatt elterjedő hírre ugyanis a helyi közvélemény enyhén szólva is hisztérikusan reagált, Török azonban liberális politikusként nem tehetett a menekültek befogadását nyíltan ellenző nyilatkozatot. A szorult helyzetben hamar megszületett az egyetlen diplomatikusnak tűnő megoldás: a város vezetése, ahogy tudta, hárította a háborús menekültek befogadásával kapcsolatos morális kérdéseket, és a Kalocsa ellen szóló gyakorlati érvekre igyekezett helyezni a hangsúlyt. Az önmagát az ügyben technokratának minősítő polgármester a Narancsnak többször is hangsúlyozta: a városnak nem a menekültekkel, hanem a döntés tartalmával és módjával van baja.

A budapesti döntés ellen

szóló érvek közül a legerősebb magával a tervezett menekülttábor helyszínével kapcsolatos: a kalocsai laktanyát az egy évvel ezelőtti, halálos áldozatot is követelő gennyes agyhártyagyulladás-járványt követően zárták be. A szakértők akkori indoklása szerint a járvány gyors elterjedésében közrejátszott, hogy a laktanya lakókörletei a végletekig lepusztultak. A laktanya jelenleg nem látogatható, érthető okokból mostanra már szigorúan őrzik is; a tavalyi tévéfelvételeken azonban látható volt, hogy a méretes hálótermeket egy-egy olajkályhával fűtötték, a nyílászárók a célra alkalmatlanok, a vizesblokkok pedig civilizálatlanok voltak. A bezárást - amit a helyiek azóta is fájlalnak - akkor azzal indokolták, hogy a laktanya felújítása nagyon sokba kerülne. Most viszont a BM Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalának tájékoztatása szerint azért esett Kalocsára a választás, mert ez a legolcsóbban és a leghamarabb felújítható, a célra megfelelő létesítmény. Mivel a múlt hét közepéig a laktanyához a polgármester szerint hozzá sem nyúltak, a menekültek e hét közepére várható érkezéséig legfeljebb egy tisztasági festés végezhető el. A Belügyminisztériumban senki nem volt hajlandó reagálni a Narancs felvetésére, hogy ésszerű dolog-e kisgyerekes menekültcsaládokat ilyen körülmények közé költöztetni.

A kalocsaiak azt is kifogásolják, hogy a menekülttábor a városközpont közvetlen közelében lesz. Török lapunknak kijelentette: a pestiek sem örülnének, ha a budai várba menekülteket költöztetnének; a pénteki tiltakozó gyűlés néhány résztvevője viszont már kifejezetten a Rózsadombot vélte ilyen célok legalkalmasabb helyszínének. (Ezt az "érvet" mindenképpen gyengíti, hogy amíg katonák használták az épületeket, a laktanya ellen nem érkezett ilyen értelmű kifogás.) A polgármester szerint az amúgy is magas munkanélküliséggel sújtott város helyzetét megpecsételheti, ha a turisták a menekültek miatt elmaradoznak. Ennél is nagyobb bajnak tartja, hogy a botrány kirobbanása óta több, a laktanya északi oldalán található új, 130 milliós beruházással létesített ipari parkba tervezett beruházást lemondtak a befektetők.

A helyiek másik, igen hangzatos, ám kevésbé relevánsnak tűnő menekülttábor-ellenes érve a paksi atomerőműhöz kötődik. A várostól légvonalban kevesebb mint 10 kilométerre található, az ország egyik legjobban őrzött létesítményének számító erőmű közelsége vélhetően inkább pszichésen terheli meg a riasztórendszer próbáinak havonta kitett kalocsaiakat, ám Török Gusztáv Andor maga is osztja az aggodalmakat. Kijelentette: a döntéshozók nem gondoltak

egy lehetséges paksi célpontú

terrortámadással, az esetleg Magyarországon tartózkodó iszlám fundamentalista alvóügynökökkel és a menekültek Kalocsára telepítésével kapcsolatos kockázatok összeadódásából származó veszélyre, ami lehet, hogy kicsi, de szerinte akkor sem elhanyagolható. A lassan 40 éves légelhárító rakétákkal a napokban látványosan kivonuló honvédek a tapasztalataink szerint nem szüntették meg Kalocsa lakóinak veszélyérzetét.

A város vezetőinek legnagyobb sérelme a döntés módjával és közlésével kapcsolatos. Török szerint Magyarországnak mindenképpen eleget kell tennie NATO-tagságából fakadó kötelezettségeinek, ez azonban nem lehet mentség a demokrácia és az önkormányzatiság sárba tiprására. Azokra a felvetésekre, hogy Kalocsára esetleg politikai okokból esett a választás a város "nem polgári" vezetése miatt, Török a Narancsnak úgy reagált: "borzasztó lenne, ha ilyen szempontok alapján döntene a kormány", és bár hozzátette, hogy korábban is voltak az állami beruházások elosztásánál elgondolkodtató jelek, ám mindez, reméli, nem illeszkedik semmilyen trendbe.

Ha bárkinek volt még kétsége a kormány döntésével kapcsolatban, azokat a pénteki tiltakozó nagygyűlésen oszlatta el Valenta Lászlónak, a BM kabinetfőnökének az elszólása. Valenta ugyanis kijelentette: az ügy azért is kavarhatott akkora vihart Kalocsán, mert a döntés (!) még azelőtt kiszivárgott, hogy azt a kalocsaiakkal megvitathatták volna. Ha tehát a város vezetésének egy hétig nem is, másoknak sikerült konzultálniuk a belügyminiszterrel.

A laktanya gyakorlópályáit csak egy patak választja el az érseki palota udvarától. A Kalocsa-kecskeméti Főegyházmegye főpapja, Bábel Balázs kizárólag a helyi újságnak nyilatkozott: a Petőfi Népében megjelent interjúban kijelentette, hogy a pénteki demonstráció okafogyottá vált, mivel Pintér Sándor a becsületszavát adta neki, hogy a következő fél évben egyetlen afgán menekült sem érkezik Kalocsára. Akik jönnek, azok "egészségesek, ismerik és tisztelik a magyarokat, és alig várják már, hogy haza tudjanak térni" - olvasható a lapban.

A kalocsai focipályán péntek délután megtartott, gyakran éles bekiabálások tarkította tiltakozó demonstráció 3-5 ezernyire becsült résztvevője nem beszélt Pintér Sándorral, mert az afgánok elmaradásáról csak a helyszínen értesültek. A város alig 20 ezres lélekszámához képest jelentős tömeg többször is ütemes "Nem kell tábor!" skandálásba kezdett. A demonstráció résztvevői között a rendszeres focidrukkerek mellett nagy számban képviseltették magukat gimnazisták, sokgenerációs, kisgyerekes családok és komplett nyugdíjasklubnak tűnő társaságok is. Az egyik drukkerkinézetű társaság ugyancsak felpaprikázva várta a rendezvényt, mivel már egy több nappal korábbi focimeccsen menekülttáboros szlogenekkel cukkolta őket az ellentábor. "Fel kellett volna gyújtani a laktanyát, akkor most nem lenne ez a cirkusz" - ütötte meg az alaphangot egy középkorú férfi. A hangulat, az indulatok és a gyakori szitokszavak mindenesetre rácáfoltak a polgármester állítására, miszerint a kalocsaiaknak nem a menekültekkel van bajuk.

A különböző híradások részletei

erősen kiszínezve,

horrorisztikus elemekkel

dúsítva köszöntek vissza a tömegben. Egy másik drukkerkinézetű úr afgánok által megnyúzott brit újságíróról tudósított hangosan, egy fiatal lány pedig a menekültekben ki nem mutatható vírusoktól való félelméről számolt be. Egyben mind egyetértettek: ha jönnek a menekültek, a lakosok nem lesznek biztonságban, és szégyen, hogy a kormány ezt teszi velük.

Az első megszólaló a polgármester volt, aki osztatlan sikert aratott a Kalocsa elleni, előbb ismertetett érvek felsorolására támaszkodó beszédével. A BM-nek a menekülttáborral kapcsolatos kommunikációjának tökéletes kudarca emblematikusan jelentkezett Valenta László beszédében, aki a közhangulatot valószínűleg nem tökéletesen felmérve először lepolgározta a megjelenteket, megpróbálta menteni a menthetetlent (Pintér Sándor távolmaradását), majd Tökös Tóniról, a kerítésen egy kényes testrészével fennakadó fiatalemberről a nép nyelvén szólni vélő aforizmával próbálta ábrázolni képletesen szorult helyzetét. E ponton kezdték a némileg besörözött focidrukkerek mellett a nagymamák is sürgetni a kabinetfőnök távozását. Mindezen az sem segített, hogy Valenta később a felfordult világra és Kalocsa katolikus, befogadó hagyományaira apellált, aztán megrótta a megjelenteket antidemokratikus viselkedésük miatt. Jelenlétének annyi haszna biztosan volt, hogy végre a helyiek is megtudhatták: afgánokról immár szó sincs, a hét eleji kétezres kvóta hivatalosan is ötszáz körülire, a tábor jellege pedig átmenetire szelídült.

Nem aratott osztatlan sikert Tóth László, a város fideszes országgyűlési képviselője sem; polgártársai nem tudták megbocsátani neki, hogy nem tartózkodott Kalocsán a felfordulás napjaiban, és nem állt ki a menekülttábor terve ellen. Tóth Valentával ellentétben nem nevelni, hanem ígérgetni kezdett. Elhangzottak nagy szavak és még nagyobb számok új sportcsarnokról és a katasztrofális állapotban lévő 51-es főút felújításáról, ám erre a helyiek - nem minden alap nélkül - egyrészt a bejelentések furcsa időzítését, másrészt régi sérelmüket, a várostól igen messze épülő új Duna-hidat kezdték felemlegetni. Később a megjelentek rokonai telefonon tudatták, hogy mintha afgánokat láttak volna a városban sötétedéskor; amikor ez az információ a mikrofonba is elhangzott, a tömeg hamarosan oszolni kezdett.

A város egy nevét elhallgatni kérő tisztviselője szerint a polgármester azért is állt a döntéssel elégedetlen és a kész helyzetbe csendesen belenyugodni nem hajlandó városa élére, mert fél, hogy ellenkező esetben a közhangulat tovább radikalizálódik, ami a szélsőséges, MIÉP közeli politikai erők malmára hajtaná a vizet. Török Gusztáv Andor szerint kizárt, hogy a kisváros lakói törvénytelen módszerekkel próbálnák megakadályozni a menekültek beköltözését a laktanyába.

Kalocsa jövőre fennállásának ezeréves évfordulóját ünnepli.

Miklósi Gábor

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.