A kanadai vízumkényszer háttere: Mintha kvótából olvasnák

szerző
Miklósi Gábor
publikálva
2001/50. (12. 13.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Az ismerőseim néhány hete Montreálban, egy éjszakai szórakozóhelyen üldögéltek, amikor a műsor végén a tíz sztriptíztáncosnő közül három odalépett hozzájuk, mivel felismerték az asztaltársaság egyik tagját, aki itthon népszerű televíziós műsorvezető. Kiderült, hogy a lányok magyarok, a beszélgetés során pedig azt is elmondták, hogy mindhárman menekültként tartózkodnak Kanadában, és romaként adtak be politikai menedékkérelmet. Az ismerősök elmondása szerint egyik lány sem tűnt romának, bár etnikai hovatartozásuk vagy annak megítélése végső soron csakis az ő, és a kérelmüket elbíráló kanadai menekültügyi hatóság dolga. Magyarok általában ritkán adják ki magukat romának, de a szükség még ilyen, konfliktusok és előítéletek terhelte kényes ügyekben is törvényt bonthat. Mindez adalék csupán a legújabb kori magyar identitástörténet kutatóinak, ám egybecseng a menekültkérelmekről döntő Immigration and Refugee Board (IRB - Bevándorlási és Menekültügyi Bizottság) és az ügyvédek tapasztalataival, miszerint szinte minden magyar menekült a romaként elszenvedett sérelmeire hivatkozik, miközben egyáltalán nem mindegyikük roma. Az mindenesetre biztonsággal kijelenthető, hogy a kanadai menekültügyi rendszer nagyvonalúságát korántsem csak a romák használják ki.

Az ismerőseim néhány hete Montreálban, egy éjszakai szórakozóhelyen üldögéltek, amikor a műsor végén a tíz sztriptíztáncosnő közül három odalépett hozzájuk, mivel felismerték az asztaltársaság egyik tagját, aki itthon népszerű televíziós műsorvezető. Kiderült, hogy a lányok magyarok, a beszélgetés során pedig azt is elmondták, hogy mindhárman menekültként tartózkodnak Kanadában, és romaként adtak be politikai menedékkérelmet. Az ismerősök elmondása szerint egyik lány sem tűnt romának, bár etnikai hovatartozásuk vagy annak megítélése végső soron csakis az ő, és a kérelmüket elbíráló kanadai menekültügyi hatóság dolga. Magyarok általában ritkán adják ki magukat romának, de a szükség még ilyen, konfliktusok és előítéletek terhelte kényes ügyekben is törvényt bonthat. Mindez adalék csupán a legújabb kori magyar identitástörténet kutatóinak, ám egybecseng a menekültkérelmekről döntő Immigration and Refugee Board (IRB - Bevándorlási és Menekültügyi Bizottság) és az ügyvédek tapasztalataival, miszerint szinte minden magyar menekült a romaként elszenvedett sérelmeire hivatkozik, miközben egyáltalán nem mindegyikük roma. Az mindenesetre biztonsággal kijelenthető, hogy a kanadai menekültügyi rendszer nagyvonalúságát korántsem csak a romák használják ki.

A kanadai kormány

azért döntött a vízumkényszer bevezetése

mellett, hogy véget vessen az évek óta tartó, egyre duzzadó és a számára mind költségesebb magyarországi menekültáradatnak. Míg 1995 és ´97 között alig ötszáz magyar állampolgár adott be menedékkérelmet Kanadában, Kanada bécsi nagykövetségének tájékoztatása szerint 1998-ra ez a szám már 1396-ra, ´99-ben 1424-re, tavaly pedig 2473-ra nőtt. A kivándorlási hullám betetőzéseképpen a határállomásokon idén november végéig körülbelül 3500 magyar menedékjogi beadványt regisztráltak, amivel magasan vezetjük a származási országok listáját. Az ottawai vízumpolitika korábbi sikerei azt sejtetik, hogy a szigorítás eléri a kívánt célt: meredeken vissza fog esni a magyar menekültek száma, ugyanúgy, ahogyan ez néhány éve például Csehország esetében történt.

A kanadai menekültstatisztikák szerint az elmúlt két évben a magyarok kérelmeiben született döntések átlagosan 15 százaléka volt pozitív. Ez mostanáig "alig" néhány száz embert, családot jelent, ugyanis az IRB határozata a kérelem beadása után két, két és fél évvel később születik meg. Mivel a magyarországi menekültek túlnyomó többsége 1998 óta utazott ki, a döntések oroszlánrésze is a közeljövőben várható. Az IRB kimutatásai szerint a világ összes országából érkezők ügyeiben született pozitív döntések aránya az elmúlt években rendre 40-60 százalék között mozgott, ami arra is utal, hogy Magyarországról aránytalanul sokan próbáltak visszaélni a kanadai menekültpolitika engedékenységével.

Érdemes mindezek fényében megvizsgálni, hogy a romák

miért utaztak Kanadába

oly´ nagy számban. A Roma Sajtóközpont a hazatérő és kint tartózkodó menekültekkel készített interjúiból kiderült, hogy az utóbbi években kiutazók legtöbbje tisztában volt/van kérelme pozitív elbírálásának minimális esélyével. A legalább kétéves legális kint tartózkodás, nyelvtanulás és munkavállalás lehetősége, valamint egy multikulturális társadalomba való beilleszkedés esélye azonban sokak számára egyszeri és talán megismételhetetlen alkalom arra, hogy emberhez méltó, megbélyegzettség nélküli életet éljen. Számos roma menekült Kanadában tapasztalhatta meg életében először, hogy milyen az anyagi biztonság érzése és a megtakarítás élménye, az idegen nyelven való kommunikálás, a félelemérzet hiánya, de említhetők olyan, a legtöbbünk számára fel sem tűnő apróságok is, mint például úgy vásárolni egy szupermarketben, hogy közben nincs az ember folyamatosan a biztonsági őrök átható figyelmének a kereszttüzében.

A Kanadában munkát vállaló romák elsősorban alacsony presztízsű munkákat végeznek. Tipikusan ilyen a mezőgazdasági idénymunka, az irodaépületek takarítása és külső ablakainak mosása, vagy az építőipari és fakitermelői segédmunkák. Hajnal László antropológus több hónapot töltött Kanadában a roma közösség életének, szokásainak tanulmányozásával. Tapasztalatai szerint túlnyomórészt nem azok a romák utaztak ki, akiknek az itthoni körülményeik, sérelmeik azt leginkább indokolnák. Hajnal a Narancsnak kifejtette: a romák rugalmassága és nyitottsága jellemzően nyilvánul meg a kinti közegben; a változó körülményekhez való gyors alkalmazkodás mutatja, hogy ügyesen találják meg azokat a réseket, lehetőségeket, amelyek a boldogulásukat biztosítják. A legtöbben nagy tervekkel érkeznek ki, amiket rendszerint nemigen sikerül megvalósítani: így sokan kénytelenek megelégedni a menedékkérelmezőknek járó jóléti juttatásokkal, és évi néhány hónapos, általában nyári idénymunkával. Az antropológus a romák körében is tapasztalta azt a jelenséget, amit a szakirodalom a "migrációs turizmus" fogalomkörébe sorol: sok menekült a körülmények megváltozása vagy a pillanatnyi kedve miatt, de például családi problémák megoldása vagy akár az ingyenes kórházi kezelés érdekében haza-hazautazik. Ezeket az utazásokat azonban a határokon számon tartják, és mindez nem javítja a kérelmek, valamint a csoport megítélését. Hajnal azonban óv attól, hogy e jelenségekkel a romákat stigmatizálják: egyrészt ezek a többi menekültközösségben éppúgy megfigyelhetők, valamint a migráció természetes velejárói is. "Igen sok magyar adja ki magát romának hamisan" - erősítette meg a Narancsnak, vagyis az "ország hitelét" nem csak az ügyeskedő romák rontják.

Bár származása miatt valószínűleg minden romát ért és ér Magyarországon sérelem, ezt

bizonyítani csak nagyon kevesen

tudják megfelelően. E sérelmek jogosságát, és a romákat érő változatos diszkriminációt az IRB vizsgálóbiztosai is elismerik, ám ez még nem jelenti azt, hogy minden roma menekültkérelme megalapozott lenne. Ehhez ugyanis a menedékjogot szabályozó Genfi Egyezmény értelmében azt szükséges bizonyítani, hogy a kérelmezőt az állami intézmények módszeresen diszkriminálták, és hogy e negatív megkülönböztetések összességükben "üldöztetésnek" (persecution) minősülnek, vagyis az illetőnek megalapozott a félelme a hazájába való visszatéréstől. (Mivel az üldöztetés konvenciós definíciója elég laza, és megítélése országonként változik, ezért lehetséges az, hogy ami Kanadában elég lehet a menekültstátushoz, azzal a legtöbb uniós országból bárkit szemrebbenés nélkül kipenderítenek.) Ilyen bizonyítékkal márpedig kevesen rendelkeznek. A Genfi Konvenció végrehajtását felügyelő ENSZ Menekültügyi Főbiztosság 2000. évi jelentése szerint a kérelmező befogadásához az is elegendő, ha a menekültet hazájában az állam nem képes vagy nem hajlandó megvédeni a helyi többségi társadalom tagjainak ellenszenvétől, bántalmazásától vagy kirekesztő hajlamától. Ezt azonban éppúgy bizonyítani kell, mint a hivatalos szervek általi üldöztetést.

A frissen bevezetett vízumkényszer ténye önmagában nem feltétlenül tartaná vissza a kiutazást fontolgatókat, ugyanis a 75 kanadai dolláros egyszeri vízumdíj (kb. 14 ezer forint) eltörpül a repülőjegy ára mellett. Az ördög a részletekben van. Jim Versteeg, Kanada bécsi nagykövetségének vízumpolitikai felelőse a Narancsnak elmondta: a vízumkérő lap kérdéseire adott válaszok elegendő támpontot nyújtanak arra, hogy a kérelmező valóban rövid időre utazna-e Kanadába. Ha bármilyen gyanú felmerül, az ügyintéző kérhet kiegészítő dokumentumokat: munkáltatói és iskolalátogatási igazolást, bankszámlakivonatot, a lakóingatlan tulajdoni lapját vagy a kinti rokonok, ismerősök elérhetőségét. Ezenfelül a kérelmezőt be is rendelhetik "interjúra", azaz személyes beszélgetésre. Versteeg azonban kategorikusan kizárta, hogy az ügyintézők vizsgálnák vagy figyelembe vennék a vízumkérelmező származását. A vízumkiadás gyakorlatát csak nagyobb számú, hasonló anyagi és családi hátterű roma, illetve nem roma kérelmező beadványának az elbírálása alapján lehetne megbízhatóan tesztelni; ennek hiányában minden, a várható faji megkülönböztetéssel kapcsolatos vád pusztán spekulatív marad, ráadásul az újabban itt-ott hallható ilyen vélelmekre Kanada az eddigi gyakorlatával nem szolgált rá.

A rendszert kijátszók

a turistavízum birtokában a kanadai repülőtereken az eddigi gyakorlathoz hasonlóan folyamodhatnak menekültstátusért: Versteeg szerint a vízumkérő lapon közölt esetleges hamis információk ekkorra ugyanis következményüket vesztik.

Mivel az Orbán Viktor és a Horváth Gábor külügyminisztériumi szóvivő által hangoztatott kijelentést - miszerint a tömeges migráció hátterében szervezett csoportok állnak - jelenleg semmilyen adat nem támasztja alá, az nem annyira a jelenség tárgyszerű vizsgálata, mint inkább a politikai retorika kontextusában értelmezhető. Hajnal László szerint a magyarországi romák kanadai exodusa alapvetően spontán, egyéni döntéseken alapuló folyamat. "Szervezettségről" szerinte csak az elmúlt időszakban lehet beszélni, amikor a kiutazók legtöbbször már a Kanadában tartózkodó rokonok, ismerősök anyagi segítségével és szinte mindig azok tapasztalatainak felhasználásával vágtak neki a tengerentúlnak.

A migrációs turizmus jelenségéhez tartozik, hogy a migránsok mindig a számukra legkönnyebben elérhető és legjobb lehetőségekkel kecsegtető célországot választják. A glóbusz ismeretében nem tűnik túl valószínűnek, hogy Kanada után a magyar romák egyhamar ismét ilyen országot találjanak. A sok ezer, most még Kanadában tartózkodó roma többsége néhány éven belül minden bizonnyal ismét itthon találja magát. Nem csak az anyagi különbségek miatt vágyálom, hogy örömmel jöjjenek vissza.

Miklósi Gábor

szerző
Miklósi Gábor
publikálva
2001/50. (12. 13.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra