Filmforgatás a Szigetközben: Napóleon és a magyarok

  • Miklósi Gábor
  • 2001. szeptember 6.

Belpol

Augusztus közepén a Felső-Szigetköz több ágából mintegy három napra hirtelen eltűnt a víz, mégpedig a vízpótló rendszer által érintett területről. Ez műszakilag csak úgy lehetséges, ha a vízutánpótlást szabályozó zsilipet elzárják. A vízszabályozás felelőse az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság; a beavatkozást a Napóleonról filmet forgató nemzetközi stáb alvállalkozójaként díszlethidakat építő Észak-dunántúli Vízügyi Építő Kft. (Éduvíz) végezte. Míg a helyiek nejlonzsákokban hordták haza
Augusztus közepén a Felső-Szigetköz több ágából mintegy három napra hirtelen eltűnt a víz, mégpedig a vízpótló rendszer által érintett területről. Ez műszakilag csak úgy lehetséges, ha a vízutánpótlást szabályozó zsilipet elzárják. A vízszabályozás felelőse az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság; a beavatkozást a Napóleonról filmet forgató nemzetközi stáb alvállalkozójaként díszlethidakat építő Észak-dunántúli Vízügyi Építő Kft. (Éduvíz) végezte. Míg a helyiek nejlonzsákokban hordták haza a kiszáradó mederből a védtelenné vált halakat, a botrány hullámai magasra csaptak.Szeptember 3-án megkezdődött minden idők legdrágább európai televíziós produkciójának, a 40 millió dolláros összköltségvetésű, négyszer 100 perces, Napóleonról szóló tévéfilmsorozat magyarországi helyszíneken (Fertődön, Tapolca mellett és a Szigetközben) zajló forgatása. A 128 forgatási napból 33 jut Magyarországra, ahol éppen a legtöbb statisztát és legnagyobb díszleteket igénylő jeleneteket veszik fel. A hazai összköltség mintegy másfél milliárd forint, amely nem jár messze a Hídember költségeitől. A külföldi filmes koprodukciók szempontjából ínséges utóbbi tíz évben ugyancsak jelentősnek számító esemény hátterében André Szőts társproducer szerint két fő ok áll: a magyar kormány 400 millió forinttal támogatja a produkciót, másrészt a forgatási költség a nyugat-európainak mindössze 35-45, de legfeljebb 50 százaléka. A magyar származású Szőts a Narancsnak hosszasan fejtegette, hogy a mai magyar filmgyártó infrastruktúra katasztrofális helyzetében mekkora teljesítmény egy ekkora stábot Magyarországra hozni, különösen az erős cseh és lengyel konkurencia ismeretében, ahol mára külön iparág alakult ki a külföldi filmesek fogadására.

Az utószezonban több tízezer vendégéjszakát jelentő, Magyarországnak a filmes berkekben remélhetőleg jó hírét keltő, az állami szponzorációt adóbevételként valószínűleg egy az egyben visszafizető - és így ingyenes reklámhordozóként is fungáló - film körül azonban már

a forgatás megkezdése előtt

kisebb vihar tört ki. A Kisalföld című napilap cikksorozatban számolt be a szigetközi helyszínekkel kapcsolatos környezetvédelmi aggodalmakról. A Fertő-Hanság Nemzeti Park igazgatója, dr. Kárpáti László azt nyilatkozta a lapnak, hogy nem tudott előre a robbantásokról és csatajelenetekről; tőlük mindössze sátorozásra kértek engedélyt: "Nem olvastam a forgatókönyvet, nem tájékoztattak arról, hogy majd félezer ember lepi el a mellékágrendszert." Kárpáti a Narancsnak elmondta: a nyáron megkereste őt a produkció gyártásvezetője, és a Szigetközi Tájvédelmi Körzet vezetőjével közösen bejárták a helyszíneket. Miután a filmesek igényeit kilencven százalékban elutasították, három védett, de nem fokozottan védett helyszínben állapodtak meg, és ezekre adtak ki szakhatósági állásfoglalást. A természetvédelmi hatóság semmi olyasmihez nem járult hozzá, hogy a vízügy a filmmel kapcsolatos hídépítésre hivatkozva eltérjen a vízpótló rendszer üzemeltetési szabályzatától. Engedély nélkül és önkényesen zárták el a zsilipeket - állította Kárpáti a Kisalföldben.

Janák Emil, az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság vezetője belső fegyelmi vizsgálatot indít, mert szerinte megengedhetetlen, hogy indokolatlanul és a vezetők tudta nélkül változtassanak a vízpótlás menetén. A Szigetköz kényszerű vízpótlásával kapcsolatos üzemeltetési rendet hosszú egyeztetési folyamat után hagyta jóvá a nemzeti park, és abba az erdőgazdaság, valamint az önkormányzatok is beleegyeztek. A mindenkori betáplált mennyiséget a Duna vízhozamához igazítják, ezzel mintegy modellezve az eredeti vízmozgást. A Duna vízszintingadozásaitól ugyanakkor meglehetősen idegen, hogy egyik óráról a másikra teljesen eltűnjön a víz a holtágakból. A hídépítő Éduvíz Kft. szerint "a pár millió forintos üzlet" önmagában nem kívánta volna meg, hogy elzárják a vízpótló rendszert, de így könnyebb és gyorsabb volt a munka.

André Szőts szerint valószínűleg tévedés van az ügy hátterében. Úgy véli, halpusztulásra csak akkor kerülhetett sor, amikor augusztus közepén a hatóságok egy vízbe fulladt férfi holttestét keresték, és ezért leengedték a vizet. A híd építéséhez szerinte csak néhány nappal később, 20 centivel

csökkentették a vízszintet,

és ekkor egyetlen hal sem pusztult el. Az ökológiai érdekeket a saját elmondása szerint tiszteletben tartó Szőts elmondta, hogy a díszletépítéshez és a forgatáshoz minden szükséges és lehetséges engedélyt beszereztek, és mindvégig a hatóságokkal, a környező települések vezetőivel, a horgásztársaságokkal és az érintett területek tulajdonosaival egyeztetve jártak el. Ezért is nem érti, hogy mi indokolhatta a cikksorozatot és a hatósági ellenérzéseket.

Azt persze Szőts sem tagadja, hogy a forgatás okoz károkat. Kár éri például a környékbeli vadásztársaságot, amely jelentős bevételtől esik el, mivel a forgatás idején - ami pont a szarvasbőgés időszakára esik - érthető okokból nem vadászhatnak. "Miért nem forgatnak a haimburgi ártéren vagy a francia természetvédelmi területeken? Csak nem azért, mert ott senki sem engedélyezte volna a háborúzást, főleg a vadászati főszezonban? Kizavarják a szarvasokat a kukoricásba, mi meg fizethetjük a vadkárt. Híres vadászvendégeinket, mint például a liechtensteini herceget pedig valószínűleg nem lehet kártérítéssel kibékíteni" - nyilatkozta Törzsök Gyula fővadász a Kisalföldnek. A vadászok mellett károsul az erdőgazdaság is, ám a produkciós iroda a szerződés keretében az összes kárt megtéríti. A társproducer szerint naivitás azt gondolni, hogy Franciaországban nem lehet ilyen jeleneteket leforgatni, amit számos, állami vagy regionális pénzügyi segítséggel forgatott film bizonyít.

Szőts sejteni engedte, hogy a támadások hátterében esetleg a TV 2 főgyártásvezetője, Árpa József áll; Árpa ugyanis a tulajdonosa az egyik kis szigetnek, amelynek közvetlen közelében épült fel az egyik híd, és a cikksorozat a tévés szakemberrel való tárgyalások idején jelent meg. Szőts szerint Árpával is megegyeztek, jóllehet utóbbi a terület használatáért a sziget vételárának a harmincszorosát kérte használati díjként, amit Szőts etikátlannak tart, de el akarták kerülni a botrányt. Árpa József a Narancsnak úgy nyilatkozott, hogy egyelőre semmilyen szerződést nem kötöttek, bár már az asztalán van egy 250 ezer forintos ajánlat, amit nagyjából reálisnak tart. A morális aspektusokba Árpa nem kívánt belemenni, bár kijelentette: nem örült, amikor a szigetén a múlt vasárnap igen sok szemetet talált. A szigetet, amelyen semmilyen építmény nincs, környezetvédelmi megfontolásból vette; a forgatásnak pedig már csak szakmabeliként is örül, és reméli, hogy az rendben lezajlik.

A vízszint csökkentése miatt a győri Reflex Környezetvédő Egyesület a Győr-Moson-Sopron megyei Rendőr-főkapitányságon természetkárosítás bűntettének gyanúja miatt ismeretlen tettes(ek) ellen

feljelentést tett

Ugyanez a szervezet törvényességi kérelmet nyújtott be a megyei főügyészségen, mert a természetvédők elképzelhetőnek tartják, hogy az eddig okozott kár csak az előjele egy sokkal nagyobb - a filmforgatással járó - környezetkárosításnak, hiszen az részben természetvédelmi területeket is érint. A több száz statiszta mozgatása, a felvételekhez felvonuló jelentős számú stáb és kiszolgáló személyzet, a műszaki technika és a pirotechnikai effektusok (hidak felrobbantása) szerintük várhatóan tartós és súlyos zavart okoznak majd az érintett természetvédelmi területen, és visszafordíthatatlan károsodást is okozhatnak. A Reflex felhívja a természetvédelmi hatóság figyelmét, hogy természetvédelmi érdekek veszélyeztetése esetén kötelessége a veszélyeztetőt magatartásától eltiltani, és hogy ezeket a döntéseket a hatóság indokolt esetben azonnal végrehajtható határozatban is meghozhatja. Kárpáti László szerint természetkárosítás nem történt, és a továbbiakban sem áll fenn ennek a veszélye, mert munkatársai a forgatás folyamán végig jelen lesznek.

Szőts szerint a hatalmas robbantásokkal riogató tudósítások tévesek, mert a XIX. század haditechnikájának megfelelően csak kisebb robbantásokra kerül sor: egyikük nem az egész hidat érinti, hanem annak csak egy nyolcméteres ívét, míg a pontonhidat egy kisebb, robbanószerekkel megrakott hajó szakítja majd át. Kijelentette, hogy a díszletépítés során messzemenően betartották a természetvédelmi szempontokat, így például a díszleteket nem festékszóróval, hanem ecsettel dekorálták. A szigetközi forgatás végeztével, szeptember közepére pedig mindent az eredeti állapotban adnak vissza a természetnek, jóllehet

a helyiek kérték,

hadd maradjon

meg az egyik kis szigetre vezető, betonból és fából épített, megfelelően öregített díszlethíd. Baló Sándor, a film magyarországi gyártásvezetője elmondta: ha figyelmeztették volna, hogy a forgatás miatt elpusztulhat "pár kiló hal", biztosan orvosolták volna a károkat. Az orvoslás a Szőts André által elmondottak fényében egy dolgot jelenthet: utólag kifizetni a károkat.

Szőts a Narancsnak úgy nyilatkozott, hogy nagyon sok újságíró nem magáról a filmről, annak történelemfelfogásáról, a színészek kiválasztásáról és szerepértelmezéséről, a rendező koncepciójáról kérdezte. Ehelyett egy bagatell ökológiai problémáról és a magyar, illetve francia statiszták bérének arányáról (egy a háromhoz) kellett beszélnie. Pedig a Magyarország mellett szóló döntésben nem a területek egészen különleges szépsége volt a döntő, hanem az elmondottakon túl a logisztikai, infrastrukturális és törvényi háttér. "Millió ok miatt minden film köré botrány épül Magyarországon" - kesergett Szőts.

A természetvédelem és a romantikus helyszínek iránt érthetően lelkesedő filmesek érdekellentéte nem csak idehaza okoz időnként konfliktust. Az elkerülhető ökológiai károk kártérítéssel történő rendezése mindenesetre nem az egyetlen módszer, még ha a filmeseknek ez tűnik is a legkézenfekvőbbnek. Csupán a legolcsóbb.

Miklósi Gábor

Szilágyi László

Tájvédelmi körzet

A védett vizes élőhelyek fokozott védelméről, élőviláguk megőrzéséről a ramsari egyezmény rendelkezik. A természet védelméről szóló törvény általában is korlátozza a természeti területek igénybevételét, és a vizes élőhelyek vonatkozásában konkrétan is kimondja a megóváshoz szükséges ökológiai vízkészlet "mesterséges elvonásának" tilalmát, az ott élő sérülékeny flóra és fauna védelmében kiemeli a vízháztartás megőrzésének a szükségességét.

A Szigetköz Tájvédelmi Körzetet (TK) 1987-ben alapította az állam. A jogalkotó a védelem céljaként a tájegység sajátos vízrendszerének és az általa létrehozott jellegzetes növény- és állatvilágának és tájképének megőrzését jelölte meg. Az alapító rendelkezés - a TK jellegzetes vizes élőhelyére utalva - külön kiemeli, hogy a területen vízügyi szaktevékenységet a védett élővilág életfeltételeinek kíméletével kell folytatni.

A törvényi előírásoknak megfelelően a Szigetközi TK-hoz is készült kezelési terv, amely a területen vízgazdálkodási tevékenységet végzők számára is kötelező érvényű. Ebben - valamint az ehhez igazodóan készült vízpótlási rendszer-üzemeltetési szabályzatban - a jogszabályoknak megfelelően az ökológiai szempontok kapnak prioritást, részletesen (és a vízügyi hatóság számára kötelezően) szabályozva a vízbetáplálás módját, a betáplált vízmennyiséget.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.