Filmforgatás a Szigetközben: Napóleon és a magyarok

szerző
Miklósi Gábor
publikálva
2001/36. (09. 06.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Augusztus közepén a Felső-Szigetköz több ágából mintegy három napra hirtelen eltűnt a víz, mégpedig a vízpótló rendszer által érintett területről. Ez műszakilag csak úgy lehetséges, ha a vízutánpótlást szabályozó zsilipet elzárják. A vízszabályozás felelőse az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság; a beavatkozást a Napóleonról filmet forgató nemzetközi stáb alvállalkozójaként díszlethidakat építő Észak-dunántúli Vízügyi Építő Kft. (Éduvíz) végezte. Míg a helyiek nejlonzsákokban hordták haza

Augusztus közepén a Felső-Szigetköz több ágából mintegy három napra hirtelen eltűnt a víz, mégpedig a vízpótló rendszer által érintett területről. Ez műszakilag csak úgy lehetséges, ha a vízutánpótlást szabályozó zsilipet elzárják. A vízszabályozás felelőse az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság; a beavatkozást a Napóleonról filmet forgató nemzetközi stáb alvállalkozójaként díszlethidakat építő Észak-dunántúli Vízügyi Építő Kft. (Éduvíz) végezte. Míg a helyiek nejlonzsákokban hordták haza a kiszáradó mederből a védtelenné vált halakat, a botrány hullámai magasra csaptak.Szeptember 3-án megkezdődött minden idők legdrágább európai televíziós produkciójának, a 40 millió dolláros összköltségvetésű, négyszer 100 perces, Napóleonról szóló tévéfilmsorozat magyarországi helyszíneken (Fertődön, Tapolca mellett és a Szigetközben) zajló forgatása. A 128 forgatási napból 33 jut Magyarországra, ahol éppen a legtöbb statisztát és legnagyobb díszleteket igénylő jeleneteket veszik fel. A hazai összköltség mintegy másfél milliárd forint, amely nem jár messze a Hídember költségeitől. A külföldi filmes koprodukciók szempontjából ínséges utóbbi tíz évben ugyancsak jelentősnek számító esemény hátterében André Szőts társproducer szerint két fő ok áll: a magyar kormány 400 millió forinttal támogatja a produkciót, másrészt a forgatási költség a nyugat-európainak mindössze 35-45, de legfeljebb 50 százaléka. A magyar származású Szőts a Narancsnak hosszasan fejtegette, hogy a mai magyar filmgyártó infrastruktúra katasztrofális helyzetében mekkora teljesítmény egy ekkora stábot Magyarországra hozni, különösen az erős cseh és lengyel konkurencia ismeretében, ahol mára külön iparág alakult ki a külföldi filmesek fogadására.

Az utószezonban több tízezer vendégéjszakát jelentő, Magyarországnak a filmes berkekben remélhetőleg jó hírét keltő, az állami szponzorációt adóbevételként valószínűleg egy az egyben visszafizető - és így ingyenes reklámhordozóként is fungáló - film körül azonban már

a forgatás megkezdése előtt

kisebb vihar tört ki. A Kisalföld című napilap cikksorozatban számolt be a szigetközi helyszínekkel kapcsolatos környezetvédelmi aggodalmakról. A Fertő-Hanság Nemzeti Park igazgatója, dr. Kárpáti László azt nyilatkozta a lapnak, hogy nem tudott előre a robbantásokról és csatajelenetekről; tőlük mindössze sátorozásra kértek engedélyt: "Nem olvastam a forgatókönyvet, nem tájékoztattak arról, hogy majd félezer ember lepi el a mellékágrendszert." Kárpáti a Narancsnak elmondta: a nyáron megkereste őt a produkció gyártásvezetője, és a Szigetközi Tájvédelmi Körzet vezetőjével közösen bejárták a helyszíneket. Miután a filmesek igényeit kilencven százalékban elutasították, három védett, de nem fokozottan védett helyszínben állapodtak meg, és ezekre adtak ki szakhatósági állásfoglalást. A természetvédelmi hatóság semmi olyasmihez nem járult hozzá, hogy a vízügy a filmmel kapcsolatos hídépítésre hivatkozva eltérjen a vízpótló rendszer üzemeltetési szabályzatától. Engedély nélkül és önkényesen zárták el a zsilipeket - állította Kárpáti a Kisalföldben.

Janák Emil, az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság vezetője belső fegyelmi vizsgálatot indít, mert szerinte megengedhetetlen, hogy indokolatlanul és a vezetők tudta nélkül változtassanak a vízpótlás menetén. A Szigetköz kényszerű vízpótlásával kapcsolatos üzemeltetési rendet hosszú egyeztetési folyamat után hagyta jóvá a nemzeti park, és abba az erdőgazdaság, valamint az önkormányzatok is beleegyeztek. A mindenkori betáplált mennyiséget a Duna vízhozamához igazítják, ezzel mintegy modellezve az eredeti vízmozgást. A Duna vízszintingadozásaitól ugyanakkor meglehetősen idegen, hogy egyik óráról a másikra teljesen eltűnjön a víz a holtágakból. A hídépítő Éduvíz Kft. szerint "a pár millió forintos üzlet" önmagában nem kívánta volna meg, hogy elzárják a vízpótló rendszert, de így könnyebb és gyorsabb volt a munka.

André Szőts szerint valószínűleg tévedés van az ügy hátterében. Úgy véli, halpusztulásra csak akkor kerülhetett sor, amikor augusztus közepén a hatóságok egy vízbe fulladt férfi holttestét keresték, és ezért leengedték a vizet. A híd építéséhez szerinte csak néhány nappal később, 20 centivel

csökkentették a vízszintet,

és ekkor egyetlen hal sem pusztult el. Az ökológiai érdekeket a saját elmondása szerint tiszteletben tartó Szőts elmondta, hogy a díszletépítéshez és a forgatáshoz minden szükséges és lehetséges engedélyt beszereztek, és mindvégig a hatóságokkal, a környező települések vezetőivel, a horgásztársaságokkal és az érintett területek tulajdonosaival egyeztetve jártak el. Ezért is nem érti, hogy mi indokolhatta a cikksorozatot és a hatósági ellenérzéseket.

Azt persze Szőts sem tagadja, hogy a forgatás okoz károkat. Kár éri például a környékbeli vadásztársaságot, amely jelentős bevételtől esik el, mivel a forgatás idején - ami pont a szarvasbőgés időszakára esik - érthető okokból nem vadászhatnak. "Miért nem forgatnak a haimburgi ártéren vagy a francia természetvédelmi területeken? Csak nem azért, mert ott senki sem engedélyezte volna a háborúzást, főleg a vadászati főszezonban? Kizavarják a szarvasokat a kukoricásba, mi meg fizethetjük a vadkárt. Híres vadászvendégeinket, mint például a liechtensteini herceget pedig valószínűleg nem lehet kártérítéssel kibékíteni" - nyilatkozta Törzsök Gyula fővadász a Kisalföldnek. A vadászok mellett károsul az erdőgazdaság is, ám a produkciós iroda a szerződés keretében az összes kárt megtéríti. A társproducer szerint naivitás azt gondolni, hogy Franciaországban nem lehet ilyen jeleneteket leforgatni, amit számos, állami vagy regionális pénzügyi segítséggel forgatott film bizonyít.

Szőts sejteni engedte, hogy a támadások hátterében esetleg a TV 2 főgyártásvezetője, Árpa József áll; Árpa ugyanis a tulajdonosa az egyik kis szigetnek, amelynek közvetlen közelében épült fel az egyik híd, és a cikksorozat a tévés szakemberrel való tárgyalások idején jelent meg. Szőts szerint Árpával is megegyeztek, jóllehet utóbbi a terület használatáért a sziget vételárának a harmincszorosát kérte használati díjként, amit Szőts etikátlannak tart, de el akarták kerülni a botrányt. Árpa József a Narancsnak úgy nyilatkozott, hogy egyelőre semmilyen szerződést nem kötöttek, bár már az asztalán van egy 250 ezer forintos ajánlat, amit nagyjából reálisnak tart. A morális aspektusokba Árpa nem kívánt belemenni, bár kijelentette: nem örült, amikor a szigetén a múlt vasárnap igen sok szemetet talált. A szigetet, amelyen semmilyen építmény nincs, környezetvédelmi megfontolásból vette; a forgatásnak pedig már csak szakmabeliként is örül, és reméli, hogy az rendben lezajlik.

A vízszint csökkentése miatt a győri Reflex Környezetvédő Egyesület a Győr-Moson-Sopron megyei Rendőr-főkapitányságon természetkárosítás bűntettének gyanúja miatt ismeretlen tettes(ek) ellen

feljelentést tett

Ugyanez a szervezet törvényességi kérelmet nyújtott be a megyei főügyészségen, mert a természetvédők elképzelhetőnek tartják, hogy az eddig okozott kár csak az előjele egy sokkal nagyobb - a filmforgatással járó - környezetkárosításnak, hiszen az részben természetvédelmi területeket is érint. A több száz statiszta mozgatása, a felvételekhez felvonuló jelentős számú stáb és kiszolgáló személyzet, a műszaki technika és a pirotechnikai effektusok (hidak felrobbantása) szerintük várhatóan tartós és súlyos zavart okoznak majd az érintett természetvédelmi területen, és visszafordíthatatlan károsodást is okozhatnak. A Reflex felhívja a természetvédelmi hatóság figyelmét, hogy természetvédelmi érdekek veszélyeztetése esetén kötelessége a veszélyeztetőt magatartásától eltiltani, és hogy ezeket a döntéseket a hatóság indokolt esetben azonnal végrehajtható határozatban is meghozhatja. Kárpáti László szerint természetkárosítás nem történt, és a továbbiakban sem áll fenn ennek a veszélye, mert munkatársai a forgatás folyamán végig jelen lesznek.

Szőts szerint a hatalmas robbantásokkal riogató tudósítások tévesek, mert a XIX. század haditechnikájának megfelelően csak kisebb robbantásokra kerül sor: egyikük nem az egész hidat érinti, hanem annak csak egy nyolcméteres ívét, míg a pontonhidat egy kisebb, robbanószerekkel megrakott hajó szakítja majd át. Kijelentette, hogy a díszletépítés során messzemenően betartották a természetvédelmi szempontokat, így például a díszleteket nem festékszóróval, hanem ecsettel dekorálták. A szigetközi forgatás végeztével, szeptember közepére pedig mindent az eredeti állapotban adnak vissza a természetnek, jóllehet

a helyiek kérték,

hadd maradjon

meg az egyik kis szigetre vezető, betonból és fából épített, megfelelően öregített díszlethíd. Baló Sándor, a film magyarországi gyártásvezetője elmondta: ha figyelmeztették volna, hogy a forgatás miatt elpusztulhat "pár kiló hal", biztosan orvosolták volna a károkat. Az orvoslás a Szőts André által elmondottak fényében egy dolgot jelenthet: utólag kifizetni a károkat.

Szőts a Narancsnak úgy nyilatkozott, hogy nagyon sok újságíró nem magáról a filmről, annak történelemfelfogásáról, a színészek kiválasztásáról és szerepértelmezéséről, a rendező koncepciójáról kérdezte. Ehelyett egy bagatell ökológiai problémáról és a magyar, illetve francia statiszták bérének arányáról (egy a háromhoz) kellett beszélnie. Pedig a Magyarország mellett szóló döntésben nem a területek egészen különleges szépsége volt a döntő, hanem az elmondottakon túl a logisztikai, infrastrukturális és törvényi háttér. "Millió ok miatt minden film köré botrány épül Magyarországon" - kesergett Szőts.

A természetvédelem és a romantikus helyszínek iránt érthetően lelkesedő filmesek érdekellentéte nem csak idehaza okoz időnként konfliktust. Az elkerülhető ökológiai károk kártérítéssel történő rendezése mindenesetre nem az egyetlen módszer, még ha a filmeseknek ez tűnik is a legkézenfekvőbbnek. Csupán a legolcsóbb.

Miklósi Gábor

Szilágyi László

Tájvédelmi körzet

A védett vizes élőhelyek fokozott védelméről, élőviláguk megőrzéséről a ramsari egyezmény rendelkezik. A természet védelméről szóló törvény általában is korlátozza a természeti területek igénybevételét, és a vizes élőhelyek vonatkozásában konkrétan is kimondja a megóváshoz szükséges ökológiai vízkészlet "mesterséges elvonásának" tilalmát, az ott élő sérülékeny flóra és fauna védelmében kiemeli a vízháztartás megőrzésének a szükségességét.

A Szigetköz Tájvédelmi Körzetet (TK) 1987-ben alapította az állam. A jogalkotó a védelem céljaként a tájegység sajátos vízrendszerének és az általa létrehozott jellegzetes növény- és állatvilágának és tájképének megőrzését jelölte meg. Az alapító rendelkezés - a TK jellegzetes vizes élőhelyére utalva - külön kiemeli, hogy a területen vízügyi szaktevékenységet a védett élővilág életfeltételeinek kíméletével kell folytatni.

A törvényi előírásoknak megfelelően a Szigetközi TK-hoz is készült kezelési terv, amely a területen vízgazdálkodási tevékenységet végzők számára is kötelező érvényű. Ebben - valamint az ehhez igazodóan készült vízpótlási rendszer-üzemeltetési szabályzatban - a jogszabályoknak megfelelően az ökológiai szempontok kapnak prioritást, részletesen (és a vízügyi hatóság számára kötelezően) szabályozva a vízbetáplálás módját, a betáplált vízmennyiséget.

szerző
Miklósi Gábor
publikálva
2001/36. (09. 06.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra