Győri és óvári romák Strasbourgban: Francia kanyar

szerző
Miklósi Gábor
publikálva
2001/20. (05. 17.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

a magyarok menekültkérelmeinek az elbírálását, a migráció iránya más ország felé módosulhat. Az első, győri és mosonmagyaróvári romákból álló, négy nap után hazatérő csoport kudarcának elrettentő például kellene szolgálnia. Kérdés,

a magyarok menekültkérelmeinek az elbírálását, a migráció iránya más ország felé módosulhat. Az első, győri és mosonmagyaróvári romákból álló, négy nap után hazatérő csoport kudarcának elrettentő például kellene szolgálnia. Kérdés, hogy valóban így lesz-e.Bita Elvirát április végén kilakoltatták egyszobás udvari lakásából Győr egyik külvárosában. A bútorait kivitték az udvarra, és hogy vissza ne költözhessen, kiszedték az ablakokat és az ajtókat is. A negyvenes évei közepén járó cigányasszony, aki az önkormányzati lakást hosszú évek óta bérelte az önkormányzattól, ma sem érti, hogy miért került az utcára fiával, menyével és féléves unokájával. Néhány napig felváltva rokonoknál, ismerősöknél húzták meg magukat; közben értesültek arról, hogy busz indul Strasbourgba. Oda, ahol tudomásuk szerint a zámolyiak - akik viszonylag könnyen megkapták a menekültstátust - jól élnek, van munkájuk, lakásuk, és havi hatezer frankot keresnek. Elvira eladta a bútorait, a pénzzel és a családdal május negyedikén, péntek délután felült a buszra, és a sofőr kezébe nyomott 40 ezer forintot. A járművön összesen huszonnégyen utaztak, többségükben mosonmagyaróváriak és valamennyien oláh cigányok.

Elvirát nyolc nappal később hosszas keresgélés után Mosonmagyaróváron, ismerősöknél találtuk meg. Bárkinél érdeklődtünk, a "Strasbourg" szó hallatán mindenhol

becsukódtak az ajtók,

és még a napilapokban korábban a nevükkel nyilatkozó romák is letagadták, hogy ott jártak volna.

Elvira fásultan és csalódottan beszél a franciaországi útról. Ma már maga sem érti, hogyan is gondolták, hogy odakint majd tárt karokkal fogadják őket. Az itthon csomagolt élelem és a 150 márka költőpénz két nap alatt elfogyott. Ugyanabban az ifjúsági szállóban vettek ki szobákat két napra, ahol korábban a zámolyiak is laktak; a harmadik éjjel mind a huszonnégyen ugyanott, egy üres osztályteremben, a földön és a padokon aludtak.

A városházán hétfőn a kezükbe nyomták a húszoldalas menekültkérelmi formanyomtatványokat, ám mivel nem volt velük tolmács, nem tudták kitölteni. Másnap - a nemzeti ünnep miatt - a hivatal zárva volt. Ekkorra türelmük és pénzük elfogyott, átsétáltak Németországba, és felültek egy Magyarország felé tartó vonatra. Már két napja nem ettek semmit, a vonatról pedig csak azért nem szállították le őket, mert a kalauzok szíve megesett a kitöltetlen papírokat lobogtató családokon.

Míg Elvirával a kapualjban beszélgettünk, csatlakozott a szomszédban lakó Kolompár Béláné is. Rozália szintén felült családjával a buszra, őt a mosonmagyaróvári önkormányzat akarja kilakoltatni a lakásából. Mindketten állítják: eszük ágában sem lett volna nekiindulni Európának,

ha a lakhatásuk

megoldható lenne

Magyarországon. Korábban a családok Ausztriába jártak át "lomizni", vagyis az ottani lomtalanításokon szedtek össze ezt-azt és adták el itthon. A száj- és körömfájás miatt azonban most a járvány sújtotta országokból, így Ausztriából is tilos használt holmit behozni, ezért a lomizás mint megélhetési forrás megszűnt. "Ha adnának munkát, sose mennénk el innen, ez a szülőföldünk, ide kötődünk mindenünkkel" - mondja Rozália, aki lakásproblémájának megoldását a Narancs munkatársaitól várja.

Elviráék szerint azért nem akar már senki sem beszélni, mert a legtöbben hazatértük után visszaköltözhettek önkormányzati lakásaikba, és meg vannak félemlítve. A buszon ült Kő Gusztáv, alias Narancs is, az óvári oláh cigány közösség oszlopos tagja. Családja érdeklődésünkre letagadta, hogy Narancs is kiutazott volna Strasbourgba, végül a piactér mellett egy helyi roma mutat rá az út túloldalán beszélgető férfira. Narancs mosolyogva nyilatkozott a Narancsnak. Anyagi, lakás- és egyéb problémáiról egyáltalán nem volt hajlandó beszélni, ő "üzleti" ügyben utazott ki, bár ennek ellentmondani látszik, hogy Elvira szerint ő is kért nyomtatványt odakint a hivatalban. Narancs nem ajánlja Krasznai Józsefnek (a zámolyi romák szóvivőjének), hogy a környékre jöjjön. "Itthon megígérte, hogy minden rendben lesz odakint, és ő is segíteni fog, de csak a pénzünk kellett neki. A hollandiai utunkon 6000 márkát keresett (tavaly karácsony előtt a mostani csoportból sokan utaztak Hollandiába hasonló okból, később valamennyien visszajöttek - M. G.), aztán most is jól lenyúlt minket. Miből másból telne neki havonta kikocsizni Franciába? A családjának bezzeg mindent elintézett, most meg kihasználja, hogy az a sok ember mind azt hiszi, hogy ők is szerencsével járhatnak. Megszokta a reflektorfényt, és még ha ez az ára, akkor is benne akar maradni."

A Krasznaival

kapcsolatos indulatok

valamennyi beszélgetésben visszaköszönnek. Mindenki becsapva és kihasználva érzik magát, és senki nem érti, hogyan hihetett neki. Narancs és a főúton lassan körénk sereglő többi roma szerint Krasznai József karácsonykor, a hollandiai út előtt személyesen is ígéretet tett nekik, hogy mindenben segíteni fog, és arra buzdította őket, hogy csoportosan vándoroljanak ki. A májusi strasbourgi út előtt azonban - úgy tűnik - személyesen senki sem beszélt vele, mindenki mástól hallott Krasznai ígéreteiről.

Krasznai Józsefet Strasbourgban sikerült utolérnünk. Elmondása szerint az elmúlt egy hónapban már naponta hívták Mosonmagyaróvárról, de mindenkinek csak azt mondta: ne telefonon, hanem személyesen beszéljék meg a dolgot. Végül az utazás előtt egy nappal Narancsék átmentek hozzá Székesfehérvárra. Ott megállapodtak, hogy nem utazik a társaság, mert nincsenek dokumentumaik, amelyekkel igazolni tudnák, hogy valóban üldözték őket idehaza, ezek híján pedig gazdasági menekültnek minősítik és rövid úton kiebrudalják őket. Szombat délelőtt, amikor felhívták, hogy már Strasbourg közelében járnak, ő maga sem akarta elhinni, hogy a mosonmagyaróváriak mégis elindultak. Krasznai nem is Narancsot sajnálja, aki szerinte igen jómódú, hanem a velük utazó többi romát, akik valóban az utolsó tartalékaikat élték fel azzal, hogy felszálltak a buszra. Furcsállja, hogy Narancsék már tagadják, hogy találkoztak vele Fehérváron, és azt sem érti, hogy jegy helyett egy kitöltetlen okmánnyal hogyan lehet büntetlenül átvonatozni fél Európán. Szerinte a családok ki- majd hazautazásához egyeseknek politikai érdeke fűződött, és mindez azért történik, hogy a zámolyiak ügye és ő személyesen lejáratódjon. A pénzzel kapcsolatos vádakra így reagált: korábban vállalkozó volt, és autóit, teherautóit, végül pedig a lakását adta el, hogy a politikával foglalkozhasson; tartalékai kimerülőben.

"Éppen akkor lennék felelőtlen és tisztességtelen, ha nem mondanám el minden engem megkereső romának, hogy mire számíthat, milyenek az esélyei"- mondta Krasznai, aki vállalja, hogy energiájához mérten minden rászoruló romának tanácsot ad menekültügyben. Nem titkolja azt sem, hogy mindezzel politikai céljai vannak. "A zámolyiakkal és valamennyi menekültcsoporttal a segítségnyújtás mellett az is a célunk, hogy nyomást gyakoroljunk a kormányra, és tíz év után végre itthon történjen már valami."

Sajtóértesülések, az óvári romák, valamint Krasznai is beszámolt arról, hogy Pápáról a hetekben

újabb, ötvenfős csoport indul

Strasbourgba. Bár Pápáról senki nem volt hajlandó megerősíteni a hírt, joggal merül fel a kérdés, hogy a Strasbourgból csordogáló, a zámolyi romák jólétéről szóló híreken nekilelkesült cigányok útjai spontán szerveződnek-e? Bár egyes elemzők szerint ez a forgatókönyv a legvalószínűbb, fennáll a lehetősége annak, hogy valaki vagy valakik anyagilag érdekeltek a romák kiutazásában. Ez lehet például az a buszos társaság, amelyik a romákat kiszállítja, ám a fejenkénti, tízezer forint körüli viteldíjon nagyot nem lehet szakítani. Az is előfordulhat, hogy egyesek a kiutazást fontolgató romák ingóságaira, esetleg ingatlanjára spekulálnak, az ilyesmi azonban az olyan, viszonylag zárt közösségekben, mint amilyen a mosonmagyaróvári oláh cigányoké, nem sokáig maradhatna titokban és büntetlenül.

Elvirát visszavittük győri rokonaihoz, akik közvetlenül romos lakása mellett laknak. A csempetörmeléken átlépve egykedvűen vezet körbe. Azt a hatezer forintot, amennyi szerinte a lakbérhátraléka volt, más bérlőtől ebben a lakásban már biztosan nem fogja beszedni az önkormányzat. De más önkormányzatok sem a hasonló helyzetben lévő, sok tízezer romától. Mivel laknia mindenkinek kell valahol, a probléma újra és újra elő fog jönni.

Miklósi Gábor

Részletek a Nemzetközi Migrációs Szervezet közép-európai roma migrációról szóló, összehasonlító jelentéstervezetéből

A romák EU-tagállamokba irányuló migrációja emancipációs törekvésük része. E törekvés nem tekinthető sem véletlenszerűnek, sem olyasminek, amivel mesterségesen és hirtelen oltották volna be őket. A közép-európai határokon kívülre irányuló migráció szerves része a romákat 1990 óta érő fenyegetések miatti átfogó elvándorlási folyamatnak.

(...)

A közép-európai romák tömeges, az uniós tagországokba irányuló migrációja az alábbi általános okokra vezethető vissza:

1. Az úgynevezett roma középosztály szociális-gazdasági státusának romlása, ami elzárja gyerekeik elől a társadalmi felemelkedés útjait, valamint ennek az osztálynak a helyi közösségekbe már megtörtént betagozódásának a meggyengülése. Általánosságban ezek a jelenségek az óriási méretű roma munkanélküliség következményei.

2. A roma kisebbségen belül egyes csoportoknak a "szegénység kultúrája" mentén leírható magatartása. E magatartásformák megváltoztatása hosszú távú szociális munka eredményeként következhet csak be.

3. A bizalom hiánya a többségi szervezetekben és intézményekben, melynek eredményeképpen (a romák) nem tartják tiszteletben e szervezetek és intézmények elveit és szabályait.

A jelenleg zajló roma menekülthullámnak van egy helyi, pillanatnyi jellemzője: a közvetlen kiváltó ok a közösségen belül nyújtott, kötetlen alapú információ és segítség. Ezt a kezdeti lendületet gyorsíthatják a későbbiekben egyéb okok is, mint a migrációs nyerészkedés és a kivándorlási mozgalom szervezett volta.

Ha a migrációs hullám mélyen gyökerező valódi okainak megszüntetése helyett az azt kiváltó és gyorsító tényezőket próbálják csak elnyomni, a latensen már meglévő feszültség és frusztráció más formában fog megnyilvánulni.

A roma migrációról a romák és a többségi polgárok egymásnak ellentmondóan vélekednek: míg a romák a kivándorlást az általuk tapasztalt diszkriminációval magyarázzák, a nem romák többsége azt "etnoturizmusnak" tekinti. A migráció valójában csak egy, a roma közösség problémáinak megoldására irányuló stratégia. Ha egy bizonyos roma közösség az egyéb stratégiák közül a kivándorlást választja, az általában az alábbi tényezők egyik kombinációjának tudható be:

- Rasszista indítékú erőszak és a magárahagyatottság érzése: A rasszista indítékból elkövetett erőszak, ami mindegyik közép-európai országban jelen van, kivándorlási indíték. A menedékkérelmezők félnek az anyaországbeli rasszista erőszaktól, ám csak kis részük volt maga is rasszista erőszak áldozata.

- Egy példa, nem hivatalos információ és segítség megléte: Minden roma, aki a kivándorlással sikeresen megoldotta szociális-gazdasági problémáit, részletes információt nyújt a hozzátartozóinak a szükséges módszerekről és eljárásokról. Ennek eredményeképpen követendő példává válik. Ezek az információk az egész roma közösségben elterjednek. Az eredmény: menekülthullám, ami eredetileg spontán folyamat, ám gyorsan odavonzza az abból nyerészkedni próbáló spekulánsokat.

- Uzsorakölcsön elől való menekülés

(...)

szerző
Miklósi Gábor
publikálva
2001/20. (05. 17.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra