Gyulay Zsolt: Ebben az ügyben nem lehet jól nyilatkozni. Ha azt mondom, hogy elhatárolódom a szurkolóktól (mint ahogyan az megtörtént a Népszabadság július 31-i számában - M. G.), akkor a szurkolók, akik tűzön-vízen át követik a csapatot és a legnagyobb hajtóerőt jelentik, azt kérdik: mi az, hogy az elnök elhatárolódik tőlünk? Másrészt el kell határolódni mindenféle szélsőséges kijelentéstől, mert a közvéleménynek meg a jó érzésű embereknek ez a minimális elvárása. Én ott voltam a meccsen, végigéltem a hangulatot. A két szurkolótábor szokásos ezer-ezer fője szidalmazta egymást, nyolcezer meg remekül szurkolt, és jó meccset láthatott. Mondhatnám azt is, hogy ezek a "zrikák", amik egy ideig cukkolások voltak, és néha átmentek durvaságba, nem voltak annyira kemények, és csak a média fújja föl. De akkor meg azt fogják mondani, hogy nem érzékelem ezt a társadalmi problémát, sőt olyan véleményt is hallottam, hogy ez már vallásháború. Butaság ilyet beledumálni. Ezek a jelenségek nagyobb társadalmi problémákra mutatnak, a szurkolóknak meg fogalmuk sincs, hogy miről beszélnek. Aki nem élte át vagy tanulta meg a történelmet, az cigányozik, zsidózik, köpködi ezeket a dolgokat. Az igazság valahol középen van. Rólam mint klubvezetőről azt gondolják, hogy óriási ráhatásom van a szurkolókra, és befolyásolhatom, hogy szurkolás közben mit mondjanak vagy mit ne. Pedig semmi ráhatásom nincs.
MN: Mit gondol a sajtóban is megjelent transzparensekről, bekiabálásokról?
GYZS: Akkor menjünk bele, hogy mi volt a nagy szélsőség. Volt egy olyan transzparens, hogy "Hová indul a vonat?" Na, ezt nagyon nem kellett volna. De előtte éveken keresztül mentek az antiszemita megnyilvánulások a Fradi-MTK- meccseken. A Fradi-tábor mindig azt kiabálta, hogy "indul a vonat Auschwitzba". Ez olyan felháborító, gusztustalan dolog, hogy hihetetlen, nem is kell róla beszélni. Most a Fradi eladása speciális helyzetet teremtett. Ez egy óriási magas labda volt, amit az újpesti tábor sajnos lecsapott. Mondhatjuk, hogy részben szellemesen is, a zsidó vicckönyvben is van olyan karikatúra, mint a hosszú orros transzparensen. Ezzel nem akarom elbagatellizálni a dolgot, de tudtam előre, hogy nem fogják kihagyni. Sőt még mondtam is a biztonsági igazgatónknak, hogy próbáljunk odahatni, hogy ne nagyon durva formában jöjjön elő. Ezer palesztin kendőt akartak vásárolni, és lila-fehérbe öltözve úgy bemenni. Van, ami jópofa, van, ami durva, és van, ami sértő.
MN: A tanulatlanságból fakadó antiszemita szurkolói megnyilvánulások mellett egyes vélemények szerint vannak szélsőjobbos indíttatásúak, manipulatívak, tudatosan gerjesztettek is.
GYZS: Az biztos, hogy a szélsőséges erők keresik az olyan közegeket, mint amilyen a múltkori meccs volt, ami a táptalaja az ilyen témák megjelenésének. És ezt bizony politikailag ki is használták. De ez már nem sport, és ebbe nem szeretnék belemenni. Nagyon nem szeretem, nem is a munkámhoz tartozik. A szurkolók mindenesetre nem tudják, hogy hol a határ. Úgy élik meg, hogy ez az egész egy háború. Mivel szerencsére most már nem lehet verekedni, mindenféle más eszközt fölhasználnak, hogy az ellenfelet letapossák, legázolják, lelkileg megviseljék. Aki a másik táborban van, az halálos ellenség. Azt kellene tudatosítani, hogy ez csak sport, játék.
MN: Milyen eszközei vannak a tudatosításhoz?
GYZS: Van egy saját rendezői gárdánk, amelyeket a klub fizet. Elkísérik őket a metróba, hogy ne szaggassák le a fogantyút, és ne rongáljanak meg semmit. Így próbálunk rendet teremteni. Megbeszéléseket tartunk, hogy mit lehet tenni egy új szurkolói kultúra meghonosítása érdekében. Persze rajtam röhögnek, hogy "hagyjál már, milyen hülyeséget akarsz". De próbálunk olyan szurkolókat is bevonni ebbe a munkába, akiknek van ráhatásuk a bekiabálókra. Persze mindig van egy-két olyan ember, aki annyira részeg, vagy úgy be van nyomva, hogy verekedni akar. De azóta, hogy a hazai meccseinket rendőrök helyett a saját rendezőink biztosítják, nincs verekedés. Szeparálva vannak a szurkolótáborok, lezárták a szektorokat, a hazai és vendégszurkolók a be- és kiléptetéskor is el vannak különítve. Ez is egy nagy eredmény. Ez a fejlődési folyamat az infrastruktúra fejlesztésével fog tovább változni.
MN: Nyilván az új stadionra gondol.
GYZS: Igen. Az ISM segítsége (a Megyeri úti stadion az Ifjúsági és Sportminisztérium stadionrekonstrukciós programjának keretében épül újjá - M. G.) nagyon fontos. Normális stadiont, kulturált WC-ket, büféket, valamint beléptetőrendszert, kamerákat biztosít. Próbálunk olyan környezetet teremteni és személyi állományt kialakítani magunk körül, olyan színvonalat nyújtani, amihez a szurkolóknak is fel kell nőni. Ennél többet nagyon nehéz tenni; ezután a rendőrség és a klub dolga lesz, hogy mindezt jól használja ki.
MN: Hogyan tarthatók távol a renitens szurkolók?
GYZS: A rendőrség tilthatja ki őket. Ha mindenkinek lesz szurkolói kártyája, mindig ugyanott ül, és a helye be van azonosítva, akkor megmondható, hogy az ezen a széken ülő X. Y. bedobott egy füstbombát a bíróra. Az illetőt gyorsított eljárással leültetik, és kitiltják a pályáról. De annak biztosítása, hogy ez az ember soha többet ne jöhessen be, már a klub feladata lesz.
MN: Az elkülönítésen, kamerákon, fotocellákon és szankciókon kívül milyen megelőző eszközeik vannak?
GYZS: Egy-két éven belül le fogjuk venni a pálya és a szurkolók közötti kerítéseket. Más, ha be van az ember zárva egy ketrecbe, hogy minden egyes kifogásolt ítéletnél nekiugorjon a rácsnak és rázza, vagy pedig ül, nincs rács, előtte pár méterre pedig ott a pálya. Nem fog beugrani. Ha beugrik, elviszik a rendőrök vagy a biztonsági szolgálat. A bezártság azonban egyértelműen agressziót szül.
MN: Gondolkodnak azon, hogy az európai mintát követve szociális munkásokon keresztül próbálnak hatni a szurkolói csoportokra, egyfajta "csoportterápiaként"?
GYZS: Szép lenne, ha már itt tartanánk. De az a helyzet, hogy nálunk nincs olyan szélsőség, ami ezt indokolná. Ha kijön, látja, hogy kik azok, akik szurkolnak, és a helyzet végső soron nem olyan vészes. Világéletemben utáltam az erőszakot, és nem tudtam elviselni, hogy ilyen jelenetek voltak a pályán. Teljesen felháborított. Belülről nézve azonban ezek a szurkolók nem annyira vészesek. A klubról meg kicsit többet feltételeznek, mint amennyi ráhatása van a dologra. A szurkolóknak nagy erejük van, és elég önállóak. Mit tud az ember tenni egy többezres tömeggel szemben? Én kérdeztem tőlük, hogy mi lenne, ha egyszer nem hangozna el, hogy "faszszopó Fradi" vagy "anyátok, Fradi". Gondoltam, hogy befűzöm őket, de azt mondták, hogy anélkül nincs szurkolás. Ennél többet nem tudok tenni.
MN: Milyen eszközök hiányoznak még?
GYZS: A pénz. A Fradiban is javulni fognak a dolgok. Olyan butaság ez az egész, hogy most a Fradi-drukkerek egy része bojkottot hirdetett. Végre tényleg egy magyar ember vette meg a klubot, magyar kézben marad, és Várszegi garancia arra, hogy ez egy nagyon jó vállalkozás lesz. Remekül fog működni.
MN: Mivel szó volt korábban az MTK és az Újpest összeolvadásáról, akár Újpestre is hozhatta volna a pénzt, nem?
GYZS: Persze. Akkor most minket izélgetnének. De én ezt emelt fővel viselném. Engem is lezsidóznának egy perc alatt. Ahogy egy perc alatt fogják a szurkolók elfelejteni ezt az egészet, ha jönnek az eredmények, és megy a csapat előre. Megint 15 ezer ember lesz a Fradi meccsein, és senkit nem fog érdekelni, hogy zsidó, cigány, magyar vagy keletnémet a befektető. Tökmindegy. Hosszú távon úgyis az eredményesség határoz meg mindent. A legjobb barátaim között sokan vannak olyan zsidó származású emberek, akik gyakorolják is a vallást, persze cukkoltak, hogy most már fel se hívom őket, mert azonosultam a szurkolótáborral. Ez köztünk nem probléma. Beszélgettem velük, hogy hogyan élték meg ezt a dolgot, és igazuk van, hogy végül is a szélsőségektől teljesen el kell határolódni. ´k esetleg nem tolerálnak egy-egy olyan transzparenst, amit én még szellemesnek találok.
Miklósi Gábor
