A Pepsi Sziget és a melegek: Szivárványlavina

  • Miklósi Gábor
  • 2001. július 19.

Belpol

III. kerületi polgármester a Sziget Kft.-nek címzett levelében, hogy miért nem járul hozzá a "Szivárvány sátor" létesítéséhez. A polgármester lavinát indított el: szerződéskiegészítésre kényszerítette a szervezőket, majd nyilvánosságra hozta az új melléklet részleteit, a hatalmas médiaérdeklődés és a homofób közhangulat hullámain országos ismertségre szert téve így.
III. kerületi polgármester a Sziget Kft.-nek címzett levelében, hogy miért nem járul hozzá a "Szivárvány sátor" létesítéséhez. A polgármester lavinát indított el: szerződéskiegészítésre kényszerítette a szervezőket, majd nyilvánosságra hozta az új melléklet részleteit, a hatalmas médiaérdeklődés és a homofób közhangulat hullámain országos ismertségre szert téve így.Amár idézett, július 3-án kelt levelében Tarlós polgármester a következőképpen fogalmazott: "(...) Szerződésünk és egyéb hatásköröm alapján felhívom a figyelmét, hogy ilyen (homoszexuális felvilágosító programokat szerepeltető - M. G.) sátor létesítéséhez nem járulok hozzá. Ha ennek ellenére ez a program mégis létrejönne, az súlyosan veszélybe sodorná az idei rendezvény megtarthatóságát, de a következő évi szerződés aláírását is. (...)" Tarlós István Gerendai Károlynak, a Sziget Kft. ügyvezető igazgatójának soron kívüli írásos garanciáját kérte biztosítékul, hogy "melegprogramok sem a programfüzetben, sem a valóságban nem lesznek a szigeten", mivel "bárki bármelyik sátorba bemehet", és ez "már a fiatalok (főleg a kiskorúak) egyértelmű veszélyeztetését jelentené".

Adva van tehát egy évekkel ezelőtt megkötött

szerződés

a Sziget Kft. és a kerület között. A polgármester (aki számos megkeresésünk egyikére sem reagált) a levéllel a kerületi önkormányzat képviseletében finoman, de félreérthetetlenül megzsarolta szerződéses partnerét. A kért garanciát Tarlós István végül megkapta: a később vihart kavaró kiegészítést a Sziget Kft. képviseletében Gerendai Károly és Müller Péter egy héttel később, július 10-én írta alá. A magánjogi szerződés kiegészítését aláírta még a Budapesti Rendőr-főkapitányság szintén jelen lévő közbiztonsági igazgatója, Komáromi Endre ezredes, valamint Simon Tamás ezredes, az "buda-Békásmegyer Rendőrkapitányság vezetője. (A rendőrség képviselőinek aláírását egy olyan magánokiraton, amelynek a hatóság nem is érintettje, Simon Tamás a Narancsnak így magyarázta: jelenlétüknek, amit Tarlós István kezdeményezett, a fő oka a melegellenes hisztéria miatt várható esetleges incidensek elkerülése volt. A rendőrök aláírása tehát szerinte nem obskúrus homoszexuális aktivisták hajszolta, szüleik nélkül bóklászó 12-13 éves gyerekek védelmét demonstrálja, hanem éppen a melegek megkülönböztetett védelméről szól.) A dokumentum a következő, azóta sokszor idézett szöveget tartalmazza: "Az évek óta sikeres Pepsi-szigeten (sic!) a fiatalkorúak védelmében, de a másként gondolkodók biztonságának érdekében is, semmi néven nevezett homoszexuális jellegű felvilágosító, vagy egyéb címen folytatott műsorok nem lesznek. Az elnevezés e tekintetben közömbös. A lényeg, hogy a Diáksziget (sic!) az legyen, ami. Zenés, kultúrális (sic!) fesztivál."

Vajon miért tudta

Tarlós István rávenni Gerendaiékat, hogy a fenti sorok alá odafirkantsák a nevüket. A polgármester levelében maga utal bizonyos "egyéb hatáskörre". Bár hivatalos hatósági felügyeleti jogköre csak a zajszint tekintetében van (ha a zaj az előírt szintet meghaladja, Tarlós maga intézkedhet a rendezvény bezárásáról), a szervezőket mégis a markában tartja. A szakhatósági (építési, ÁNTSZ-, tűzoltósági stb.) engedélyek zömét ugyanis a kerület csak egy nappal a kapunyitás előtt adja ki, amikor már állnak a színpadok, nagysátrak, éttermek, zuhanyzók, tehát a rendezők rengeteg pénzt költöttek. Ugyanez vonatkozik a "K" hídra és a budai hídfő előtti területre, amelyek a kerület tulajdonában vannak, és csak a polgármester által jóváhagyott területhasználati engedéllyel vehetők igénybe. Mindez azért jelent problémát, mert egy, a neve elhallgatását kérő óbudai önkormányzati szakértő szerint - javarészt a Hajógyári-sziget gyenge alapinfrastruktúrája miatt - a hatósági szabályzatok a legjobb akarattal sem tarthatók be teljesen. Bizonyos hiányosságok (folyóvíz, csatorna) a sziget övezeti besorolása miatt eleve nem orvosolhatók, más esetekben (például elektromos hálózat) tetemes beruházásra lenne szükség, amit az évente egy hétre kivonuló szigetesek nem szívesen vállalnak magukra, nyilván a jegyárakban elkerülhetetlenül jelentkező következményeket is szem előtt tartva. Míg a szabályok betartása a rendezőket, azok betartatása a kerületet állítja megoldhatatlan feladat elé: sem emberük, sem eszközük nincs az összes helyszín alapos ellenőrzésére.

Mindez

mostanáig nem okozott

különösebb gondot. A Pepsi Sziget egyre sikeresebb és szervezettebb lett, az utóbbi években már jelentős hasznot hozva megálmodóinak. Tarlós István ugyanakkor látványosan védhette a kerületi lakosok érdekeit, miközben egy alapvetően sikeres és javuló hírnevű rendezvény fölött bábáskodott. Az érdekek összevágtak, a szabályok pedig rugalmasan kezeltettek. Jövőre azonban a hírek szerint Tarlós nem indul a kerületi választáson, ellenben szívesen megméretné magát a főpolgármesteri székért. Ez megmagyarázhatja, hogy miért foglalt idén harcosabban állást egy neki nem tetsző kérdésben. A Pepsi Sziget rendszeres látogatói tudják, hogy a szigeten hosszú évek óta zajlanak olyan rendezvények, amilyeneket most a polgármester kifogásol. Egy ezt firtató olvasói kérdésre az Origo vendégeként július 11-én Tarlós István azt válaszolta: "Azon a koron túl vagyok, hogy automatikusan megértsem, miszerint ha civil szervezetek utcáját emleget valaki, akkor automatikusan a homoszexualitásra kell gondolni." A sugalmazás mélyebb jelentésrétegei közül annyi mindenesetre kihámozható, hogy Tarlós a saját bevallása szerint nem tudta, hogy évek óta zajlanak ilyen programok a Szigeten. Most azonban, első ízben, maga a Sziget Kft. finanszíroz egy olyan helyszínt, ahol félreérthetetlenül a homoszexualitás kulturális vetületeiről lesz elsősorban szó. Ez már Tarlós Istvánnak is szemet szúrt, pedig időközben a helyszínt az áthallásos Szivárványról Magic Mirror névre keresztelték. A polgármester állítólag csak akkor nyugodott meg (átmenetileg), amikor megmutatták neki, hogy a Magic Mirror a sátrat gyártó cég márkája. A meleg és leszbikus civil szervezetek egyebek mellett önmegismeréssel, konfliktuskezeléssel, nemi szerepekkel, elfogadással kapcsolatos interaktív programjai továbbra is a polgármester által eddig elkerült környéken, a civil szervezetek utcájában zajlanak majd.

Müller Péter Sziámi a Narancsnak elmondta, hogy a fenti levél kézhezvételekor

két lehetőségük volt

Mosva kezeiket megmutathatták volna a levelet a programszervezőknek, mondván, a polgármester betiltotta a Magic Mirror sátrat, vállalva ezzel, hogy a Magic Mirror programjai elmaradnak. Ehelyett azt választották, hogy megpróbálják biztosítani az eredeti programok zavartalan lebonyolítását. Mivel olyan, a homoszexuális életmódot mint vonzó alternatívát reklámozó programokra, amilyenektől szerintük Tarlós tartott, amúgy sem került volna sor (nem is kerülhetett volna, ilyen propaganda ugyanis nem létezik, és csak azok félnek tőle, akik még sohasem szembesültek homofóbiájuk irracionalitásával), vállalták a felelősséget, hogy ha Tarlósnak valami nem tetszik, az egész szigetet bezárhatja menet közben. Azt gondolták, hogy "birtokon belül", sok tízezer fiatallal a szigeten már sokkal jobb alkupozícióban lesznek, és Tarlós esetleges követelőzése eleve teljesíthetetlen lesz. Ha így gondolták is, egy dologgal nem számoltak: Tarlós, aki az egész melegellenes hadjáratot eleve a nyilvánosság előtt és számára folytatta, logikus módon - a Sziget Kft.-t mégis lépéshátrányba hozva - még aznap közzétette a kiegészítést.

Az eredmény részben az elvárásoknak megfelelően alakult: az izgalmas témára ráharapott a média, Tarlós reflektorfénybe került, a meleg és leszbikus szervezetek felháborodottan tiltakoztak, Gerendaiék pedig magyarázkodni kényszerültek. A számukra szokatlan szerepben aztán elmondták: nem értik, hogy a meleg szervezetek miért hibáztatják őket, amikor épp a programok változatlanul hagyása volt a fő céljuk. Ha ugyanis nem írják alá a kiegészítést, Tarlós a fent vázolt ütőkártyákkal a kezében új, és mindenki számára kedvezőtlenebb szerződésbe fogja őket kényszeríteni. Kifogásolták, hogy a kilátásba helyezett bojkottal a "civilek" ugyanúgy zsarolják őket, mint a polgármester.

Ami váratlan fordulatot jelentett,

az a meleg

és leszbikus szervezetek

ellenállásának intenzitása és a tiltakozásuk módozatainak változatossága volt. Alig néhány nappal az Andrássy úti színpompás felvonulást követően ugyanis a meleg szervezeteknek eszük ágában sem volt eltűrni egy ekkora sérelmet: közös nyilatkozatot adott ki a Habeas Corpus Munkacsoport (HCM), a Háttér Baráti Társaság a Melegekért, a Labrisz Leszbikus Egyesület, a Lambda Budapest Meleg Baráti Társaság, a Mások szerkesztősége és a Vándormások, valamint az Öt Kenyér Keresztény Közösség a Homoszexuálisokért és a Dél-alföldi Meleg Kör. Az amúgy igen eltérő hangvételű szervezetek egyhangúlag követelték Tarlós lemondását, a Sziget Kft.-től pedig a szerződés felmondását és a nyilvános bocsánatkérést a szexuális kisebbségektől. Emellett bojkottfelhívást tettek közzé az interneten, melyben kijelentették: idén nem lesznek jelen a Szigeten, továbbá felszólították a Pepsi Sziget fesztivál nagyobb szponzorait, hogy álljanak el a rendezvény támogatásától, ha a megadott (július 22-i) határidőig a követeléseiknek a Sziget Kft. nem tesz eleget. Mindezen felül a HCM képviseletében Juhász Géza hivatali visszaélés alapos gyanújával feljelentette Tarlós Istvánt.

A Pepsi képviseletében a Fővárosi Ásványvíz és Üdítőipari Rt. közleményben tudatta, hogy nem kíván állást foglalni a vitában. Ez annál is inkább érthető, mivel a Narancs több megbízható forrásból is úgy értesült: a Pepsi idén szponzorálja utoljára a Szigetet. Egy a külföldi meleg és leszbikus szervezetek és jogvédők által támogatott nemzetközi bojkott kifutására nem maradt idő, a Sziget különböző cégeivel erős szimbiózisban élő zenésztársadalom pedig, kevés kivételtől eltekintve, nem sietett csatlakozni a távolmaradásukkal fenyegetőkhöz. A bojkottra hívók leghatékonyabb fegyvere a homofób kirekesztésre általában különösen érzékeny külföldi sztárzenekarok távolmaradása lehetett volna, de ezt Gerendaiék már nem várták meg.

Néhány napnyi tétovázást és ügyetlenkedést követően ugyanis előbb

elnézést kértek

- a megsértett szexuális kisebbségek helyett - "minden érintett féltől", hogy "félreérthető helyzetet" teremtettek, végül, jogi tanácsadóik útmutatását követve, július 14-én közleményben tudatták, hogy a szerződést semmisnek tekintik, mivel az abban foglaltak ellentétesek az alkotmánnyal és a Polgári törvénykönyv több paragrafusával. Ám a kétségkívül alkotmánysértő (a hátrányos megkülönböztetés alkotmányos tilalmába ütköző) szerződést a Sziget Kft. vezetői is aláírták. Az is tény, hogy egy semmisnek tekintett szerződés nem azonos egy felbontott szerződéssel: a semmisnek nyilvánítás a szerződés végrehajthatatlanságának nyilvános deklarációja, ám ettől a szerződő felek szerződésben kinyilvánított szándéka még változatlan.

Az "érintett felek" mindenesetre elfogadták a bocsánatkérést, elálltak a bojkottól, és július 16-án békés demonstráció keretében átadták Tarlós Istvánnak a Magyar Köztársaság Alkotmányát.

Az óbudai Főtéren a meleg problematika már a szokásos honi politikai dichotómia jegyében jelentkezett: Tarlós István a jobboldal képviseletében a kiskorúak védőangyalaként mosolyogva vette át az alkotmányt, miután a baloldali politikusok leveleit - a legtöbb szerző feltűnő távollétében - meleg aktivisták olvasták fel. Most már csak az a kérdés, hogy a közeli napokban mire jutnak egymással a "kell egy hét együttlét" szellemét a mostani ügyben rugalmasan kezelő szigetesek és Tarlós István; továbbá a polgármester bezáratja-e a rendezvényt, amikor a brit Placebo tagjai a Nagyszínpadon úgy 50 ezer embernek dalolnak majd arról, hogy élni és melegnek lenni jó.

Miklósi Gábor

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.