Polyák Gábor

Az európai médiaszabadság-törvény ambiciózus, valós problémákra reagáló szabályozási kísérlet. Csakhogy a tervezet szinte minden rendelkezése támadható.

A közszolgálati média kipróbált demokrá­ciák számára is nagy falat.

Azon már meg sem lepődünk, hogy egy törvényt a folyamatban lévő ügyekre is – úgymint a trafikosadat-igénylések –, visszaható hatállyal alkalmazni kell. Amire azért felkapjuk a fejünket, az a bírósági jogorvoslat lehetőségének felszámolására tett kísérlet.

Miért mond ellent magának az Európa Tanács?

Magamhoz képest visszafogott írásként indult - mostanra egész hónapnyi üzenetváltás lett. Nem akarom untatni a Narancs olvasóit - de Koltay András második cikke mégis választ igényel.

"Gondolatainak és véleményének szabad kinyilvánítása az ember egyik legbecsesebb joga. Így tehát minden polgár szabadon nyilatkozhat szóban, írásban, nyomtatásban; de a törvényben megállapított minden esetben felelős azért, ha visszaél a szabadsággal." Az 1789-ben született Ember és Polgár Jogainak Nyilatkozata a véleményszabadság mindmáig érvényes, talán legkifejezőbb megfogalmazása.

Ha igaz, hogy az Európai Bizottság (EB) is rábólintott a médiatörvények múlt csütörtökön beterjesztett módosítására, akkor a Fidesz-kormány fennállása alatt, bármeddig is tartson az, aligha várható újabb érdemi változtatás a sajtó szabályozásában.

A Médiatanács pedig eldöntheti, hogy köt-e szerződést a Klubrádióval. A törvényszöveg arról nem szól, milyen okból tagadhatja meg a hatóság a nyertes pályázóval való szerződéskötést. Tehát kedv kérdése az egész. Ez a konkrét ügytől függetlenül is teljesen értelmetlenné teszi a pályáztatást.