Polyák Gábor

Másoknak túl sok, nekünk túl kevés

Az EU és a sajtó szabadsága: az európai médiaszabadság-törvény tervezetéről

  • Polyák Gábor
  • 2023. április 5.

Publicisztika

Az Európai Unió eddig meglehetősen cselekvésképtelennek bizonyult a magyar médiahelyzettel kapcsolatban. 2011-ben az akkor elfogadott médiatörvények néhány jelentéktelen módosítását elérte ugyan az Európai Bizottság, de azok a törvény elnyomó jellegén semmit nem változtattak. Az uniós intézmények – néhány európai parlamenti meghallgatást leszámítva – 2012-ben már teljesen magára hagyták a Klubrádiót, pedig azok a jogi eszközök, amelyek alapján a frekvencia 2020-as elvesztése után eljárást indítottak, már akkor is rendelkezésre álltak.

A reklámadót 2015-ben a Bizottság az RTL panaszára gyorsan elkaszálta, de az Európai Unió Bírósága 2021-ben a magyar kormánynak adott igazat, és jóváhagyta a diszkriminatív adószedést. Az európai audiovizuális médiaszolgáltatási irányelv 2018-as módosításába bekerült a médiahatóságok függetlenségére vonatkozó szabályozás, de annyira erőtlen, formális elvárásokkal, hogy a magyar médiatörvényhez hozzá sem kellett nyúlni. A Közép-európai Sajtó és Média Alapítvány (KESMA) létrehozásakor a Bizottság sietett leszögezni, hogy ez az összeolvadás nem éri el az uniós küszöböt, nincs vele dolga.

Az érintettségem miatt számomra különösen fájdalmas annak a két versenyjogi panasznak a sorsa, amelyeket a magyar közszolgálati média finanszírozásával, valamint az állami hirdetések magyarországi elosztásával kapcsolatban a Klubrádió, a Mérték Médiaelemző Műhely és Jávor Benedek volt EP-képviselő közösen nyújtott be. Mind a 2016-ban beadott, a közszolgálati médiára vonatkozó panaszra, mind a 2019-ben beadott, az állami hirdetésekkel kapcsolatos panaszra 2022 nyarán született meg a Bizottság ún. előzetes értékelése, amely mindkét esetben a panaszok elutasítására tett javaslatot. Mi, a panaszosok további érvekkel életben tartottuk mindkét eljárást, de nincs ok az optimizmusra.

A Magyarországgal szembeni jogállamiság eljárások sem ígérnek semmit a médiaszabadság védelmében. Miközben a 7-es cikkelyes eljáráshoz kapcsolódó európai parlamenti jelentések újra és újra megállapítják a médiaszabadság súlyos sérelmét, a valódi, pénzügyi szankcióhoz vezető ún. kondicionalitási eljárás és az Alapjogi Chartával kapcsolatos feljogosító feltételek vizsgálata egyáltalán nem érinti a médiahelyzetet.

Az Európai Bizottság ezek után tavaly szeptemberben közzétette az európai médiaszabadság-törvény (European Media Freedom Act, EMFA) tervezetét.

Az irat minden kétséget kizáróan a magyar médiahelyzet által 2010 óta támasztott kihívásokra is reagálni szándékozik. De van-e joga egyáltalán az Európai Uniónak ilyen mélyen beleavatkoznia a médiaszabadság kérdésébe, és ehhez valóban a rendeleti forma-e a megfelelő választás? A tervezet szinte minden rendelkezése támadható a jól működő demokráciák szuverenitásáért és a valódi médiapiacok szabadságáért aggódók oldaláról éppúgy, mint az „illiberális” berendezkedés kritikusainak részéről. Az előbbiek joggal érzik azt, hogy az unió fölösleges szabályozási terhekkel nehezíti a szabad és piaci működést, az utóbbiak pedig leginkább formális, felszínes megoldásokat kapnak. A következőkben néhány példán keresztül azt mutatom be, hogy jelen formájában miért nem alkalmas a tervezet a magyar médiahelyzet javítására.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.