Nem pont erre számítottam. Az Európa Tanács főtitkára erőtlen és lényegében értelmetlen kompromisszumot kötött a kormánnyal. (Lásd A kompromisszum és annak olvasatai című keretes írásunkat – a szerk.) Mert mit is old meg az, ha mostantól a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki az NMHH elnökét? Vagy az, hogy az elnök kinevezését további szakmai feltételekhez kötik? Vagy az, hogy kilenc – na jó, most már csak hét – év múlva nem Szalai Annamária lesz a Médiatanács elnöke? Nagyjából ennyi a megállapodás tartalma, amit legfeljebb színesít az, hogy az elnök jelölése során ki kell kérni civil szervezetek véleményét is.
Semmit. Most minden marad úgy, ahogy van, 2019-ben meg egy egészen kicsit másképp lesz, ha egyáltalán. Ezek éppen azok a szabályozási megoldások, amik Magyarországon működésképtelenek. Véleményt kikérni, formális szakmai feltételt kipipálni semeddig nem tart, és kis szerencsével a köztársasági elnök éppen a miniszterelnök kollégiumi szobatársa volt. Az Európai Bizottság megbízásából készült elemzés a múlt héten hívta föl a figyelmet arra, hogy az egyes szabályozási megoldásokat kizárólag az adott ország politikai kultúrájára tekintettel kell értékelni. Márpedig a magyar politikai kultúra elnézően legyint az ilyen lózungokra.
| A kompromisszum és annak olvasatai Thorbjorn Jagland, az Európa Tanács főtitkára elégedetten állapította meg, hogy a párbeszéd nyomán több jogszabály megváltoztatásáról döntöttek Magyarországon. Úgy véli, hogy „jó irányba” mennek a dolgok, köszönhetően az ET és az Európai Bizottság együttműködésének, s Magyarországon olyan médiaszabályozó testület fog létrejönni, amely eltér a kormány eredeti elképzeléseitől. A Médiatanács elnökét nem a miniszterelnök fogja kinevezni, hanem – a miniszterelnök javaslata alapján – a köztársasági elnök. Ezzel – vélekedett Thorbjorn Jagland – a kinevezési jog átkerül a végrehajtó hatalom kezéből a nemzet egységének megtestesítésére hivatott államfőhöz. A Médiatanács elnökének mandátuma egyetlen kilencéves ciklusra terjedhet majd ki. A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium tájékoztatása szerint megkezdődhet a médiatörvény módosító javaslatának kidolgozása, s az Országgyűlés még tavasszal módosíthatja a jogszabályt. Az ET döntése által bebizonyosodott, hogy a médiatörvény alapvető értékei és megoldásai összhangban állnak az európai értékekkel – hangoztatta a szaktárca közleményében. Forrás: MTI |
Az MTI ezzel együtt hazudott, nem kevésbé a Fidesz nevében megszólaló Cser-Palkovics András. Nem kaptunk elismerő pecsétet, és le sem zártuk az ügyet. De ez legfeljebb olcsó kárörvendés a részemről, a csalódottságomon nem változtat.
Tényleg komoly jelek utaltak arra, hogy van még erő az európai szervezetekben érdemi változások kikényszerítéséhez a magyar médiaszabályozással kapcsolatban. Az Európai Bizottság részéről Neelie Kroes blogjában tavaly novemberben „azonnali lépéseket” sürgetett „a Médiatanács tényleges függetlenségének biztosítására, „intézkedéseket a Médiatanács kezében lévő túlzott hatalom csökkentésére”, valamint „hatékonyabb intézkedéseket a közszolgálati média valóban független működéséért”. Sőt a biztos idén is megismételte, hogy nem elégedett a médiatörvény eddigi módosításaival. Tavaly még az Európa Tanács főtitkára, Thorbjorn Jagland is azt az álláspontot képviselte, hogy a médiaszabályozás ügye mindaddig nem tekinthető lezártnak, ameddig a magyar kormányzat figyelmen kívül hagyja az Európa Tanács ajánlásait. Márpedig az Európa Tanács megbízásából készült szakértői vélemény ajánlásai ízekre szedték a teljes szabályozást. Azokban a kérdésekben – a hatóság és az elnök függetlensége, kinevezési eljárások – is sokkal határozottabb álláspontot képviseltek, mint ami a kompromisszum eredménye lett.
Thorbjorn Jagland, az Európa Tanács főtitkára
Fotó: MTI/EPA
Magyarázatom nincs. Talán csak nem akarták nyilvánosan tovább élezni a vitát, a háttérben mégis átfogóbb módosításról született megállapodás – de ezt már én sem hiszem ám. Vagy ez most egy köztes fázis, és igyekeznek továbbra is napirenden tartani a kérdést. Vagy csak szabadulni akartak tőlünk. Belátták, hogy nem jutnak semmire a kormánnyal, és végül is mégiscsak ők képviselik az emberek legalább kétharmadát. Ha nekünk ez jó, hát legyen.
Vagy talán tényleg minden rendben van, és én sem vagyok más, csak egy gyűlölködő balliberális hazaáruló. Még a végén bocsánatot is kérek személyesen Cser-Palkovics képviselő úrtól. Ezzel a magyarázattal viszont az a baj, hogy akkor az EBESZ-től az Európai Parlament igazságügyi szakbizottságán és a nemzetközi újságíró-szervezeteken át az ENSZ-ig mindenki tévedett, sőt alaptalanul uszított. Kizárólag az ügyben teljesen elfogulatlan Médiatanács látta az igazságot, nevezetesen azt, hogy ő bizony teljesen független.
De persze nem, idáig nem jutok, akkor sem, ha egyre könnyebb visszaverni a kritikákat. Jól látható módon a Médiatanács egy olyan médiapolitika hatékony eszköze, amelynek elsődleges célja a baráti médiavállalkozások megerősítése, és a nyilvánosság, legalábbis a legszélesebb tömegeket elérő nyilvánosság megbillentése a kormánypártok irányába. Nincs szó semmilyen függetlenségről, semmilyen autonómiáról. Bármi is látsszon ebből Strasbourgban.
