Országimázs, Ezüsthajó, Happy End. Ki emlékszik már ezekre? Régebben, amikor a Fidesz még csak kicsiben játszott, hírértéke volt annak, hogy Ezüsthajó és Happy End Kft.-k néhány milliárdot zsebre tettek, ápolandó az országimázst. Az első Orbán-kormányt váltó Medgyessy-kormány minden bizonnyal legjobb döntése volt az üvegzsebtörvény, amelynek részeként kikerült az üzleti titok fogalmából a közpénzek elköltésével kapcsolatos minden adat. Tette ezt többek között azért, mert 2001-ben a jelenleg alkotmánybíróként, akkor még ügyvédként tevékenykedő Szalay Péter által képviselt Országimázs Központ megakadályozta a kíváncsi ellenzéki képviselőket a vitatott szerződések megtekintésében.
Az üvegzsebtörvény az elmúlt tíz évben igen hatékony eszköz volt az ilyen helyzetek kezelésére. A demokratikus működés kevés területén nyújt Magyarország példaértékű teljesítményt, de az információszabadság ilyen volt. Az újságírók és a civil szervezetek adatigénylései tették az elmúlt években a legtöbbet a korrupció visszaszorításáért, amihez a bíróságok az esetek többségében kifejezetten nyilvánosságpárti ítéletekkel járultak hozzá.
Most, hogy a Fidesz már nagyban játszik, és saját családi vállalkozásává alakítja például a teljes dohányforgalmazást, a kör bezárul. A trafikosoknak is eljön a happy end. A NER alapja a bizalom és a hit, ami nem igényli a tényeket. Legalábbis annyit nem, amennyi „külön törvényben szabályozott ellenőrző szervek ellenőrzési jogosítványaival azonos mélységű és terjedelmű adatbetekintést és adatkezelést” igényel. Vagy mi.
A magyar jogalkotó ilyen mondatokat tud fél nap alatt törvénybe iktatni, ha a szükség úgy kívánja. Most úgy kívánta, mert hirtelen mindenkit érdekelni kezdtek a trafikpályázatok. Csak a szándék világos, a szöveg nem az. Azon már meg sem lepődünk, hogy egy törvényt a folyamatban lévő ügyekre is – úgymint a trafikosadat-igénylések –, visszaható hatállyal alkalmazni kell. Amire azért felkapjuk a fejünket, az a bírósági jogorvoslat lehetőségének felszámolására tett kísérlet.
Szép bírói feladat lenne az idézett rendelkezés értelmezése, de abból még az is simán kijöhetne, hogy minden adatigénylés megalapozott. Újságírók és civil szervezetek nem rendelkeznek nyomozati jogkörrel, nem tekinthetnek be minősített adatokba, így az ő adatigényléseik „mélysége és terjedelme” soha nem érheti el „a külön törvényben szabályozott ellenőrző szervek ellenőrzési jogosítványait”. Úgyhogy minden marad a régiben, a jogalkotó meg lesz szíves kevésbé lírai, ám valamivel értelmesebb szabályt alkotni. Vagy gyújtson rá, ha ideges.
De mit jelent az a rejtélyes mondat, hogy az információszabadságról szóló törvény „hatálya nem terjed ki a külön törvényben szabályozott tájékozódási, iratmegismerési, betekintési és másolatkérési jogokra”? Ha a jogalkotó külön törvényt alkot a trafikpályázatokkal (vagy tetszés szerint: földbérleti pályázatokkal, rádiófrekvencia-pályázatokkal stb.) kapcsolatos „tájékozódási, iratmegismerési, betekintési és másolatkérési jogokra”, és abban annyit mond, hogy haza lehet menni, akkor ennyi? Ha az adatigényléssel megkeresett szervnek nincs kedve szóba állni az adatigénylővel, akkor nincs bíróság, nincs adatvédelmi és információszabadság-hatóság? Vagy a jogorvoslati lehetőséget ez a mondat nem érinti, csak a „tájékozódási, iratmegismerési, betekintési és másolatkérési jogokat”? Egy kreatív bíró ezen is elrágódhat. De a törvényhozó más helyen is tesz utalást arra, hogy csökkenteni szeretné a bíróságok terheit: a közpénzekkel kapcsolatos adatigénylés megtagadása esetén „a tájékoztatást igénylő a tájékoztatásra kötelezett felett törvényességi felügyelet gyakorlására jogosult szerv eljárását kezdeményezheti”. Csak azt, vagy azt is? Ha valóban az derül ki a gyakorlatban, hogy a módosítás egyes esetekben ellehetetleníti a bírósághoz fordulást, akkor a baj sokkal nagyobb, mint elsőre gondolnánk.
Sokat elárul a törvényt beterjesztő és elfogadó képviselőkről, a nyilvánosság és a demokrácia iránti elkötelezettségükről, hogy a törvény indoklása szerint mindez a „visszaélésszerű adatigénylések” visszaszorítását szolgálja. Szerintem meg a visszaélésszerű kormányzást, azt szolgálja.
