Polyák Gábor

Tankönyvi példák

Az új uniós médiatörvény

  • Polyák Gábor
  • 2024. április 10.

Publicisztika

Március 13-án az Európai Parlament is rábólintott, és így uniós jogszabállyá lett az európai mé­dia­szabadságról szóló törvény (European Media Freedom Act – EMFA). A rendelet végleges szövegét hamarosan ki is hirdetik az európai közlönyben. Mit jelent ez az új szabályozás a magyarországi sajtóviszonyokra, és mit az európaiakra nézve?

Az Európai Bizottság 2022 szeptemberében előterjesztett javaslata nem indult jó esélyekkel. (Erről lásd a szerző korábbi cikkét: Másoknak túl sok, nekünk túl kevés, Magyar Narancs, 2023. április 5.) A nyugat-európai médiavállalatok és velük együtt számos nyugat-európai kormány indokolatlan beavatkozási kísérletet látott benne, ami számukra valóban nem létező problémákat akart megoldani. Az illiberális politikai erők értelemszerűen a hátuk közepére kívántak bármilyen európai médiaszabályozást, az illiberális rendszerek kritikusai pedig nem érezték a tervezetben az átütő erőt.

Ehhez képest a tervezetből viszonylag gyorsan elfogadott jogszabály lett, mégpedig érezhetően jobb ahhoz képest, amit eredeti változata ígért. De ahhoz képest, hogy ez minden bizonnyal az Európai Unió utolsó kísérlete a médiaszabadság védelmére és helyreállítására, a végeredményt nagyon gyengének látom. Magyar szemmel legalábbis – de én elsősorban így tudom nézni.

Belőlünk okultak

Természetesen a jogszabály nem kifejezetten és nem kizárólag a magyar médiaszabadság megmentésére született. Az európai intézményeken egyébként is eluralkodott már valamiféle Magyarország-fáradtság: rém unalmas újra és újra egy gazdaságilag és katonailag nem túl izgalmas, kulturálisan magába zárkózó, ámde irritálóan hangos tagállam ügyeivel foglalkozni. Magyarország – legalábbis az, amit a Fidesz-kormány megjelenít belőle – Európa számára elveszett, problémái már nem európai problémák, törekvései nem európai törekvések. Nem éri meg túl sok energiát fektetni abba, hogy visszatereljék az európai útra. Alkalmas viszont arra, hogy tanulni lehessen a példájából, és a tanulságokat jól lehet használni a feltörekvő populistákkal szemben.

Ezt érzem az EMFA-n is. A magyar médiarendszer politikai kontroll alá vonása befejeződött, akkor is, ha a független média továbbra is él és küzd, hiszen ez is szükségszerűen a Fidesz által diktált keretek között zajlik. Innen nincs finom jogállami visszaút – ezt jól mutatja a lengyel példa is –, tessünk legalább egy újabb kétharmados fülkeforradalmat csinálni. Azonban a mindenkori Ficók, Kaczyńskik, Janšák, Babišok, Wildersek, Kicklök, Le Penek dolgát az EMFA igencsak megnehezítheti. A mi szerepünk sajnos ebben annyi, hogy adtuk a know-howt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit.