Szabó M. István

Az új miniszter új határidőt jelentett be, lettek újabb ígéretek és vannak újabb megnevezett ellenségek is, de az új magyar atomerőmű építése csak nem bír megkezdődni. Holtponton a paksi projekt.

Mérföldkő a magyar távközlés történetében a Vodafone állami rásegítéssel és résztulajdonnal végrehajtott felvásárlása. De miért kellett a cég a 4iG-nek és mihez kezdhet vele?

Vajon miért van szükség egy olyan óriásberuházásra, amelynek sem az építési határidejét, sem a bekerülési költségeit nem lehet pontosan előre kalkulálni, s amely már most is egyre kevésbé tudja biztosítani azt, amire kitalálták: az olcsó áramot? Kinek épülne az új paksi atomerőmű?

Hóbortos félbolondnak tartották, amikor az első szélturbinák építési engedélyéért kilincselt, a mostani projektje viszont nagyobb teljesítményt visz majd be gond nélkül az osztrák áramhálózatba, mint amennyi ma Magyarországon működik. Ennek ellenére úgy tűnik, Magyarország nem kér belőle.

Regionális középhatalomnak lenni biztos jó dolog lehet - kétségtelen árnyoldala, hogy pénzbe kerül. Ha egy állami vállalat akar regionális energiahatalom lenni, akkor annak az árát az adófizetők és a fogyasztók fogják megfizetni.

A kormány augusztus végéig visszavásárolja a Szurgutnyeftyegaztól az oroszok Molban lévő részesedését. Bár az sem érdektelen, hogy az 518 milliárd forintos vételár az IMF-hitel fölhasználása miatt meddig kúszik föl még, az igazán érdekes kérdés az, hogy milyen valódi megfontolások lehetnek az akciót kísérő hangzatos szlogenek mögött.

Látszólag egy óriásplakát miatt feszül egymásnak hetek óta a T-Mobile és a Vodafone, pedig a mobil adatforgalmi sebességről szóló vita alapvetően meghatározhatja a következő évek piaci viszonyait is.

Mi vehette rá a Fidesz frakcióvezetőjét arra, hogy belerúgjon kormánya energetikai államtitkárába, s hogy fityiszt mutasson nemcsak a nagy biomasszás erőműveknek, de a többségükben fideszes vezetésű, távhős önkormányzatoknak is? Az utolsó hírek szerint a kormány nem, a Fidesz-frakció viszont támogatja Lázár János ötletét. Szabó M. István

Noha a nemzetközi piacon az áram ára lefelé tendál, egy váratlan miniszteri rendelet nyomán a magyar háztartások havi áramszámlája februártól átlagosan 250-300 forinttal emelkedik. A hiányos indoklás miatt csak találgatni lehet, hogy az így befolyó évi 10-12 milliárd forint mire kell a Magyar Villamos Műveknek.

Október elsejével nem nőtt a gáz ára - ahogy azt a kormány még a nyáron megígérte a lakosságnak. A gázárkorrekció következő időpontja január lenne: piaci szereplők szerint ekkor 12-15 százalékos emelés volna szükséges. A kormány és a gázkereskedők tárgyalásai megfeneklettek. De a tét nem csak a januári emelés.

Július 15-én hivatalosan is visszavonták a szélerőművek létesítésére még tavaly kiírt és már az eredményhirdetésre váró tendert. Az eddigi egyetlen szélenergiakvóta-osztás óta négy év telt el - de a szélturbinaipar felvirágzására továbbra is várni kell. Legalább 2012-ig.

Az önkormányzati választások előtti kormányzati szemfényvesztés, avagy soha nem tapasztalt tárgyalási bravúr ígérete-e az, hogy októberben nem lesz gázáremelés? És kinek mibe kerülhet mindez?