Waza-arit érő dobás volt a kormány és a gázszolgáltatók közti kommunikációs küzdelemben, amikor Völner Pál, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) államtitkára a szombat esti Híradóban jelentette be: ősszel, októbertől "szinte biztosan nem lesz gázáremelés". Völner ekkor, augusztus 14-én még javában tárgyalt a gázszolgáltatókkal, s tárgyal azóta is. "Ügyesek voltak a fiúk" - jegyezte meg a Narancsnak keserű mosollyal egy gázipari szakember, aki úgy tudja, hogy a felek jó előre megállapodtak: a végső megegyezésig most tényleg tartják a szájukat. A kormány azonban kihasználta a ziccert. Völner e meglepő támadással sarokba szorította a gázipari szolgáltatókat (akik ezek után már csak rossz fiúk lehetnek, ha mégis emelni kell), a kormányt a siker kovácsaként harangozta be, s lehetőséget teremtett arra is, hogy az önkormányzati kampányban a szocialistákon is el lehessen verni a port ("lám, a gázáremelés is csak kormányzati elszánás kérdése"). Ez utóbbinak próbálta az MSZP elvenni az élét, amikor közleményben üdvözölte az államtitkári bejelentést, s bölcsen rámutatott: "a gázár kérdése nemzeti ügy". Csakhogy Völner bejelentésével - és a gázárkérdés egész kezelésével - lehet még probléma: a kormányzati kívánalmakat sem a gazdasági helyzet, sem a gázpiaci környezet nem támasztja alá.
A konkrét kormányzati elképzelésekről eddig csak annyi derült ki, hogy a minisztérium olyan megoldásokat keres, amelyek csökkentenék a szolgáltatók költségeit, s így adnának lehetőséget a nem emelésre. A Fidesznek nincs kész receptje: ez onnan is sejthető, hogy az érintett társaságokat kérték, számoljanak be ötleteikről. Így került napirendre a szolgáltatók régi bánata, az tudniillik, hogy a nem fizetőket csak 90 nap után kapcsolhatják le; ezt az ágazat szeretné ismét 30 napra visszaállítani. Ugyancsak felmerült a szolgáltatók számára hasznot nem hozó ügyfélszolgálati irodák számának ritkítása is. És bár nyilván könnyebbséget jelentene a cégek számára, ha csökkenthetnék a kintlévőségeiket, ennek az árképzéshez semmi köze; e területek egymástól függetlenül is kezelhetők.
A Fidesz egyébként is bizonytalanul mozog az energetikában, a kormány például sokáig abban a tévhitben élt, hogy elég csupán az E.Onnal egyezkednie. A Tigázt sokáig meg sem szólították, jóllehet ezen cégé a hazai lakossági gázszolgáltatási piac 30-35 százaléka, a keleti és északi országhatártól Zsámbékig egybefüggő a szolgáltatási területe. De hasonló baklövés történt a gáz hatósági árazásának visszaállításakor is: az erről szóló rendelet egy szót sem szólt a főként gázt égető távhőszolgáltatókról; ezek jelentős része ráadásul ekkor már úgy döntött, hogy július 1-jével a szabad piacon próbál érvényesülni. Úgy kellett rájuk utólag kitalálni valami áthidaló megoldást.
205 fölött
A meghirdetett kormányzati elképzelés közgazdasági irracionalitása szembetűnő: a szolgáltatóknak azt az árat kéne tartaniuk, amelynek számítási képletében a dollár április óta 205 forintos átváltási aránnyal szerepel. A gázkereskedők szerint csak az árfolyammozgás miatt júliusban 15-20 százalékos emelés lett volna indokolt, a dollár akkor 230 forint körül táncolt. És bár mostanra visszasülylyedt 216-218 forintra, októbertől így is nagyjából 10-12 százalékos áremelés kéne az egyensúlyhoz. Egy szakember számítása szerint az utolsó, áprilisi gázáremelést követően a szektor felhalmozott vesztesége elérhette a havi 8-10 milliárd forintot. Ha az árbefagyasztás januárig is eltart, akkor a gázszolgáltatók kiesett bevétele százmilliárdos nagyságrendűre duzzadhat. (A két időszak közti nagy különbség oka, hogy májustól októberig lényegesen kevesebb gázt fogyasztunk; egész nyáron nagyjából 200 millió köbmétert, míg egy hidegebb téli hónapban ennek öt-hatszorosát is elégetjük.) Az októberre beharangozott nulla emelés azért is bajos lehet, mert a gázár a fűtési szezon kezdetétől - a megnövekvő kereslet hatására - általában felfelé kúszik.
A bevett gyakorlat, mely szerint a kormányok szociálpolitikai okokból, no meg a népszerűségvesztéstől tartva nem engedik, hogy a soros időszakra a piac által indokolt emelés léphessen életbe, gazdaságilag értelmetlen. (A kereskedők negyedévente kérhetik a gázár felülvizsgálatát: ennek mechanizmusáról lásd Így alkudoznak c. keretes anyagunkat.) A valódi piaci és a politikai álár között nyíló rést ugyanis előbb-utóbb el kell tüntetni. Ilyen réstömködés miatt térdelt le 2001-2002-ben a Mol - akkor, az ugyancsak hatósági áras időszakban az Orbán-kormány nem engedte az áremelést, s a cég kénytelen volt megválni gázüzletágától. De halogatni a szocialisták is tudtak, aminek következtében 2008-2009-ben egy év leforgása alatt összesen 42 százalékkal kellett megemelni a lakossági gázárat. A realitástól távolodó politikai árak mindig visszacsapnak: az elmúlt években kétszer is előfordult, hogy a költségvetésen 200 milliárd forintos lyukat ütöttek. Ahogy a politikusok által állami gondoskodásként láttatott lakossági gázárkompenzálást is az adófizetők fedezték.
Rögtön gáz, vagy csak később
A Magyar Energiahivatalba (MEH) idén május végétől beérkező gázszolgáltatói adatokból (az ún. forgalmi- és készletadatokból) a hivatalnokok kihámozták, hogy az E.On tavaly nyáron, amikor a piaci árak a válság miatt megzuhantak, szerfölött olcsón vett gázt, és az akkor betárolt fűtőanyaghoz lényegében hozzá sem nyúlt. A válság, az utóbbi évek folyamatos áremelkedése és az erre adott válaszok - a lakásszigetelés, a fogyasztás visszafogása - ugyanis a magyar gázfogyasztás jelentős, olykor 15-20 százalékos csökkenéséhez vezettek. Ennek következtében az E.On a téli fűtési szezonban folyamatosan érkező gázszállítmányokból szinte teljes mértékben ki tudta elégíteni a vásárlói igényeket, az olcsóbb gázból pedig jelentős készlete maradt. A MEH erről tájékoztatta az új kormányzatot - és az már a Bajnai-kormány pechje, hogy ez csak a választások után nyert bizonyosságot, s így a bónusz a Fidesz ölébe hullott. A MEH azt javasolta, hogy a kormány a talált gázt a következő tárgyalásokon költségenyhítő tételként árazza be a képletbe. Az eltárolt készlet ugyanis önmagában nem elég ahhoz, hogy kioltsa a júliusi és októberi áremelési nyomást: a kormány racionálisan anynyit tehetett volna, hogy az árkorrigáló tényezőt megosztja a júliusi és az októberi áremelés között.
Ekkor került a képbe a további olcsó gáz behozatalának kérdése. Az ún. spot gáz a hosszú távú szerződésben lekötött mennyiségekkel szemben a piacon azonnal vett gázt jelöli. Ez a gáz a válság következtében visszaeső kereslet miatt jelenleg olcsóbb, mint a hosszú távú szerződésekben lekötött, de az ágazatban mindenki azzal számol, hogy rövidesen visszaáll az eredeti, fordított helyzet.
A földgáz két irányból érkezik Magyarországra: Ukrajnából Beregszásznál lép be az orosz hoszszú távú szerződéses gáz, az ausztriai Baumgarten mellől pedig többnyire spot gázt hoznak be a magyar gázkereskedők. A baumgarteni határkeresztező kapacitást az eddigi szokások szerint lényegében a gázkereskedők jelentkezési sorrendjében osztották ki; ezt a metódust azonban az idén meg kellett volna változtatni, különösen, hogy az uniós irányelvek is megkövetelik a piaci szereplők egyenlő esélyű hozzáférését. A Magyar Közlönyben azonban májusban váratlanul megjelent egy kormányrendelet, mely azt írta körül, hogy a szabad kapacitás jelentős részét az E.On kapja meg - cserébe a cég spot gázt hoz be, amivel csillapítja a lakossági gáz árát felhajtó hatásokat. E módosítás több lehetett, mint az E.On ügyes lobbiakciója a hatalomnak búcsút intő szocialistáknál, hisz a jogszabály azóta sem változott.
Az áteresztő kapacitások irányított kiosztásával azonban akadt némi gond. Ugyancsak a baumgarteni csövön keresztül juttatta kedvezményes áron lakossági gázhoz fogyasztóit a Tigáz is, mely ráadásul nem a Gazprommal, hanem az olasz ENI-vel áll szerződéses viszonyban. A (két) kormányzat tehát belepiszkált az E.On és Tigáz közti piaci viszonyba, mivel az egyik szereplőt azóta is preferálja. Ez híreink szerint már az illetékes uniós piacfelügyeleti bürokrácia érdeklődését is felkeltette. Mi több, a MEH lapunk információi szerint eddig nem is találta az E.On által beígért, olcsóbb spot gázt; a hivatalban azt tartják valószínűnek, hogy az E.On a lakossági ellátáshoz szükséges gáznak csak a töredékét tudja így behozni.
Ez persze nem kell, hogy zavarja Völner Pált és a kormányt addig, míg az E.On tartja magát az ármoratóriumhoz. Ám gázkereskedők és a témában jártas államigazgatási szakemberek szerint ha októberben nem lesz áremelés, a kőolaj ármozgása miatt és a jelenlegi dollárárfolyamon számolva januárra 20-40 százalékos emelési kényszer lesz a rendszerben. Nincs az a spot, amivel ezt ki lehet váltani.
Így alkudoznak
A 2008-as gáztörvényben alaposan körülírt negyedévenkénti gázár-változtatási folyamat első lépéseként a szolgáltatók jelzik igényeiket a Magyar Energia Hivatalnál (MEH). Az áremelési kérelemhez indoklást is mellékelni kell - ilyenkor a dollár árfolyamváltozására, illetve a különböző költségtételek módosulására szokás hivatkozni. Az ügyirat ezután a hivatalban halad a maga útján, az előadói észrevételezésektől a legmagasabb szint felé. A témán összeszokott, rutinos csapat dolgozik, miáltal is a benyújtást követő 15 napon belül a MEH már rendszerint túl van a kötelező szakmai egyeztetéseken és kontrollmeneteken, s megküldi a maga ajánlását a minisztériumba: korábban a Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztériumba, most utódjába, a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumba.
Az új kormány által júniusban módosított jogszabályok miatt most ismét hatósági árazás van érvényben: a korábban a MEH-től határozat formájában érkező szakmai érvelést az új szabályok ajánlattá fokozták le. Ezt megcsócsálják a szaktárca politikusai és szakállamtitkári apparátusa, s a szolgáltatók és az állami tisztviselők egyeztetnek. Eddig mindkét oldalról dörzsölt felek ültek a tárgyalóasztalhoz, s a vásári alkudozáshoz hasonlatos procedúrában a dühkitörésig emelt hangszín és a bratyizós, odakacsintós retorika adta a tárgyalási metodika határait. Ezzel együtt is az elmúlt évek nagy igazsága az, hogy bár az emelés mértékét a nyilvánosság a szakminisztertől tudta meg, rendszerint a miniszterelnök mondott rá végső áment.
