Meddig csúszik, és megépül-e egyáltalán Paks II.?

Lehasadástechnika

Belpol

Az új miniszter új határidőt jelentett be, lettek újabb ígéretek és vannak újabb megnevezett ellenségek is, de az új magyar atomerőmű építése csak nem bír megkezdődni. Holtponton a paksi projekt.

Lantos Csaba, a tavaly decemberben kinevezett energiaügyi miniszter január elején a Kossuth rádióban megígérte, hogy a Paks II. atomerőmű első reaktorát 2032-ben bekapcsolják. Csakhogy 2014 januárja óta, amikor is Orbán Viktor Vlagyimir Putyin tenyerébe csapott, e határidő jó néhányszor módosult. Az atompaktumot először magyarázó Lázár János – aki „az elmúlt 40 év legjobb üzletének” nevezte a megállapodást – 2015 májusában az első blokk üzembe állását 2023-ra ígérte. Az akkor már kormánybiztos Aszódi Attila az Országgyűlés fenntartható fejlődés bizottsága előtt 2025-öt vagy 2026-ot tartotta valószínűnek. Süli János – a téma 2017 és 2022 közötti, tárca nélküli minisztere – a 2026/2027-es céldátummal nyitott, majd idővel 22, utána 36 hónapos csúszást említett, hogy aztán végül a 2030-as indításhoz ragaszkodjék makacsul. Az új erőmű megépítésére létrehozott projektcég, a Paks II. Zrt. a tervdokumentációt és a létesítési engedélyre vonatkozó kérelmet 2020 őszén nyújtotta be az Országos Atomenergia Hivatalnak (OAH); az orosz partnerek ekkor a 2030-as indításban sem igen reménykedtek már. Lantos tippje ebben a sorban az utolsó – vagy inkább a legutóbbi. (A létesítési engedély mibenlétéről és fontosságáról lásd keretes anyagunkat.)

A magyarázkodás hivatkozási alapja évekig a brüsszeli vizsgálódás volt, holott a kötelességszegési eljárásokig jutó európai bizottsági (EB) „akadékoskodást” idestova hat éve sikerült már leszerelni (erről lásd Kenésből jeles című keretes anyagunkat). A Roszatom akkoriban, 2018 decemberében nem is számolt további csúszással, az építkezés legkésőbb 2020-as indulásával kalkulált. Ez utóbbiról akkor Alekszej Lihacsov, az orosz állami atomenergetikai konszern vezérigazgatója beszélt – a napokban pedig ugyanő üzente meg, hogy az építkezés 2024-ben megkezdődik.

Csakhogy ezt nem ő dönti el.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.