A 2009-ben összesen 42 százalékkal drágult lakossági gáznak és a viszonylag enyhe télnek betudhatóan tavaly 14 százalékkal csökkent a gázfogyasztás Magyarországon. A piac így 12,5 milliárd köbméternyire szűkült, és bár a kontingens forrásösszetétele is módosult, a gáz túlnyomó részét még így is a legnagyobb honi gázkereskedő, az E.ON német energetikai óriás leánya, az E.ON Földgáz Trade (E.ON FT) forgalmazza Magyarországon. ' adja el a Gazpromtól a hosszú távú szerződés keretében vásárolt gázt, tavaly mintegy hétmilliárd köbmétert. Emellett az E.ON FT nyugat felől az azonnali piacon vásárolt, ún. spot gázt is behoz: ehhez a 85-90 százalékos kihasználtsággal üzemeltetett baumgarteni HAG-vezetéket használja. (A spot gáz jelenleg jóval olcsóbb, mint a hosszú távú E.ON-Gazprom-szerződés keretében szállított.) A német cég jogosítványát a baumgarteni határkeresztező kapacitás használatára még az előző kormánytól kapta, de azt a jelenlegi is megerősítette. (Erről lásd: Nagyon kell, de visszatartja, Magyar Narancs, 2010. augusztus 26.) A magyar piacon eladott fennmaradó mennyiségen egyéb gázkereskedők és a Mol osztoznak - az utóbbi hazai kitermelési volumene mintegy 2,3 milliárd köbméter volt.
Egy régi üzlet emlékei
Az E.ON FT a magyarországi gáz túlnyomó részét tehát továbbra is az oroszoktól szerzi be, s ő árulja tovább a fogyasztóknak. Az E.ON ama szerződése a Gazprommal, amely a magyarországi gázszállítást lehetővé teszi, 2015 júniusáig, a gázév végéig szól. A megállapodás érdekessége, hogy azt még az állami vállalatként működő Mol kötötte az oroszokkal 1996-ban, lényegében a magyar állam nevében. Hogy ma az E.ON a Gazprom partnere, azért a német cég az előző Orbán-kormánynak mondhatna köszönetet. Az E.ON ugyanis akkor került az orosz-magyar gázképletbe, amikor 2001-től a kormány megtiltotta a gázáremelést, sőt azt is, hogy az energiahivatalban akár csak kiszámolják a gáz drágulásának elméleti mértékét. Az orosz áremelések miatt viszont a Mol alig egy év alatt több százmilliárd forintos veszteséget volt kénytelen lenyelni, s így végül a gázüzletág eladása mellett döntött.
Az eredetileg 2004 novemberében kötött adásvételi megállapodás az 550 millió eurós vételár mellett a mintegy 350 millió eurós (a tárolással és kereskedelemmel szemben fennálló) tulajdonosi hitel kifizetését is tartalmazta. Egy ekkora üzlet szentesítéséhez az Európai Bizottság jóváhagyása is szükséges, Brüsszel azonban az ámenhez 2005. december végén feltételeket szabott. A színfalak mögött lefolytatott egyezkedésekből mára az látszik biztosnak, hogy az E.ON-nak ez az üzlet végül több mint egymilliárd eurójába került. Megkapta az orosz-magyar gázszerződést és a honi gázkereskedés és -szolgáltatás lehetőségét, de a központi infrastruktúrát, azaz a fő gázvezetékcsöveket már nem. Ez utóbbi - főként a piaci verseny lehetőségét biztosítandó - mindmáig a Mol, egészen pontosan a Földgázszállító (FGSZ) Zrt. tulajdonában van.
Ki legyen a kereskedő?
A környező országok közül már csak Magyarországnak nincs a Gazprommal új hosszú távú megállapodása. Az okok közt lehet a német cég magyarországi jövőjével kapcsolatos bizonytalanság is: Fellegi Tamás miniszter a jelek szerint nem feltétlenül számít az energiamamutra a viszonteladói szerepben. A gázár-moratórium bejelentése és a hónapok óta húzódó ártárgyalások hátterében mintha a következő stratégia körvonalazódna: a kormány úgy tesz, mintha nem hinné el az E.ON által bemondott árakat.
Az energiacégnek két lehetősége van: vagy elmegy tárgyalni a Gazprommal a szerződés meghosszabbításáért, vagy nem. Ha elmegy, tanácsos lenne a jelenleginél olcsóbb gázt szereznie a Gazpromtól - a magyar kormány törekvéseit értelmezhetjük úgy is, hogy épp erre akarja rábírni az E.ON-t. Ha az E.ON-nak ez netán nem sikerülne (mint ahogy Németoszágban tíz százalékot sikerült alkudnia), akkor sem kell okvetlenül kivonulnia Magyarországról, hiszen egy sor szerződése van már 2015 utánra is: inkább arról kell döntenie, hogy megéri-e neki akár 3-4-5 milliárd köbméter gázt a magyar piacra átcsoportosítani, vagy sem.
De a magyar kormány a maga részéről az olcsóbb gázt mintha az E.ON megkerülésével is elérhetőnek gondolná. Ez a 2015 utáni időszakra nyilván könnyebben menne - de az is lehet, hogy ha felek továbbra is csak egymásnak feszülnek, és a kormány a hatósági árszabályozás fegyverével nem engedi az E.ON-t keresni, az E.ON végül megvételre kínálja a Moltól vett szerződését. A játszma során állítólag már az is szóba került, hogy miután az eredetileg két évre szóló baumgarteni HAG-hozzáférést egy évre korlátozták az E.ON számára, a kormány esetleg más kereskedő előtt tehetné szabaddá a "csövet". (A HAG egyébiránt az FGSZ tulajdona, de a cég monopolhelyzetére tekintettel az állam gyakorol felette ellenőrzést.) A hosszú távú szerződés pontos értékéről viszont még becslések sincsenek, és bár az államnak idén március óta e kontraktusra elővásárlási joga van, az sem valószínű, hogy a közeljövőben több százmilliárd forintot költhetne e célra.
Az E.ON kipiszkálásának szándékát látszik alátámasztani lapunk ama információja is, mely szerint a Magyar Villamos Műveknél gyors hízókúrára készítik elő a még nem is létező gázüzletágat. Ennek egyetlen logikus magyarázata lehet: a kormány a neki tetsző hatósági árakat egy állami tulajdonú cégen keresztül könnyebben tudná biztosítani. Ehhez "csak" jól kéne szerződni a Gazprommal - és a jelek szerint a kormányzatnak van annyi ambíciója, hogy úgy gondolja, eredményesebben tárgyalhat, mint tenné azt az E.ON. Úgy tudjuk, azzal számolnak, hogy az E.ON árréséből (amit kereskedőként és szolgáltatóként realizál) ők akár engednének is - az oroszok javára. E hipotézist erősíti, hogy az MVM a hírek szerint megszerezte magának az E.ON egyik fő gázkereskedőjét.
Kérdés az is, hogy a Gazprom belemenne-e Orbánék kedvéért az E.ON-nal szembeni csatározásba, mely céggel Magyarországon kívül is jó viszonyt ápol. Végső esetben az E.ON FT szerződését a csapok elzárásával el is tudná értékteleníteni: a németeknek ugyanis pusztán értékesítési szerződésük van, gázuk viszont nincs, így akár ki is iktathatók a rendszerből, ha a Gazprom úgy akarja. A kormány vehemenciáját hűti, hogy az oroszok ez idáig tartózkodtak az uniós felségterületen az efféle direkt konfrontációtól. De mivel az oroszoknak leginkább pénzre van szükségük, akár meg is fontolhatják, hogy ki lenne a jobb magyarországi vevőjük: az E.ON vagy az MVM (azaz a kormány).
Egyéb lehetőségek
Mekkora lehet a nagyok játékában a magyar kormány mozgástere? Arról aligha lehet pontos tudása, hogy az E.ON mennyi hasznot képes a jelenlegi viszonyok között realizálni. Abban pedig végképp nem lehet biztos, hogy ő jobb feltételekkel köthet üzletet az oroszokkal: elvégre a szinte kontinentális tételben vásárló E.ON biztosan képes engedmények elérésére. Egyet viszont biztos nem lehet: semmit nem adni az oroszoknak a szerződésért cserébe. A megfelelő áron kívül szóba jöhet a paksi projektben való részvétel, netán a belépés lehetősége a gázkiskereskedői rendszerbe, esetleg egy újabb gáztározó építésének lehetősége is.
A jó tárgyalási pozícióhoz azonban leginkább reális beszerzési alternatívákra volna szükség. Reálisabbra, mint a Nabucco- vagy az AGRI-projekt: az utóbbi keretében a tervek szerint az azerbajdzsáni cseppfolyósított földgázt szállítanák Grúzián, majd a Fekete-tengeren át Romániába, onnét pedig Közép-Európába. Az, hogy az ehhez szükséges beruházási összeget honnan teremtené elő a legatyásodott Románia vagy Grúzia, rejtély. Ezeknél a terveknél sokkal jobb alkuhelyzettel kecsegtetne az, ha Magyarországnak erős összeköttetése lenne az európai piaccal; ha megépülne a magyar-szlovák határkeresztező vezeték (amit hónapok óta teljes erővel sulykolnak a szlovákok - hiába); ha bővítenék a baumgarteni kapacitást; ha hiteles lakossági fogyasztáscsökkentési programot indítanának el.
A Molnál úgy számolják, hogy az összes szükséges infrastrukturális fejlesztésre nagyjából 200 milliárd forintot kéne szánni. Évi 20 milliárdos beruházási összeggel számolva a projekt köbméterenként 2-2,5 forinttal emelné meg a jelenlegi költségeket - de ez a ráfordítás sokszorosan megérhetné a tágabb piaci hozzáférés és az olcsóbb spot gáz elérhetősége miatt. Csakhogy a piacon ma minden szereplő arra vár, hogy milyen lesz az új magyar-orosz szerződés, és addig nem kezd beruházásokba. Az olyan hírek pedig, miszerint a csőhálózatért felelős FGSZ-től elvonnak 16 milliárd forintot, ahelyett, hogy minden energiával támogatnák az új, határokon átnyúló csövek földbe juttatását, csak rontanak a helyzeten.
Felhők a Gazprom felett
Az unióban 2009-ben az összes földgázfogyasztás 500 milliárd köbméter alá esett. A hatszázalékos csökkenésnél is nagyobbat zuhant a vezetékes földgáz divízió, mivel a cseppfolyós gáz (LNG) aránya folyamatosan nő (immár 13 százalék), az LNG-terminálok kapacitása pedig átlépte a 150 milliárd köbméteres határt. A visszaesésben a válság mellett szerepet játszott a megújuló energia termelésének növekedése, az erőre kapó energiahatékonysági programok és a növekvő gáztározói kapacitások. A kereslet-kínálat alapján működő azonnali spot gázpiacon az árak drasztikusan estek: Ausztriában a baumgarteni azonnali piacon olykor 30-40 százalékkal olcsóbb a gáz, mint a hosszú távú gázszerződéssel vezetékes gázhoz jutó magyarországi E.ON-é.
Az európai piacon a Gazprom részesedésének kétszázalékos esése (28,4-ről 26,3 százalékra) tehát akár győzelemként is felfogható. Az Európai Parlament ráadásul a napokban megszavazott egy olyan, a gázellátás biztonságának növeléséről szóló rendelkezést, amely ha hosszú távon is, de a világ legnyereségesebb cége ellen dolgozik. Az egységes európai gázpiac érdekében hozott intézkedés - amit a tagállamoknak még ratifikálniuk kell - a tagállamok minden fogyasztójának egyenlő hozzáférést garantálna a földgázhoz, előirányozza a diverzifikáló gázvezetékek kapacitásnövelését és további tározók építését, s a szerződések nyilvánossá tételét szorgalmazza. Az oroszok pozícióját gyengíti a unió 2020-ig tartó zöldenergiás programja is.
