"A piaci mozgásokból és árakból ezt nem lehet levezetni" - mondta egy áramszektori forrásunk a február 1-jén előzmény nélkül kihirdetett, és egyből hatályba is lépett árképzési változásokról. Az egyetemes szolgáltatói körbe tartozó fogyasztókat (sarkítva: a lakossági fogyasztókat) érintő változtatás oka nem a nyersanyagárak változása vagy a szolgáltatói költségek emelkedése, hanem egy árképzési állandó olyan módosulása, amire a hivatalos közlemény egyáltalán nem adott magyarázatot.
Pedig a Magyar Közlöny sok mindent tisztázott: például ismertette a drágulás átlagos fogyasztói mértékét (évi 3270 forint), közölte az áramszolgáltatók szolgáltatói árrésének most bevezetett differenciálását (az E.ON-nál 1 fillér/kWh emelést hagytak jóvá, az EDF Démásznál viszont 19 filléres kWh-kénti csökkentést írtak elő), sőt, a közlemény végén a szociálpolitikai húr megpendítésére is futotta (hogy mindez tulajdonképpen a dolgozó népet szolgálja). A drágulásért felelős legfontosabb tételt azonban a szöveg nem értelmezte. Az áremelésre "az árszabályozás felülvizsgálatával összhangban, a piaci folyamatok következményeként, a hatályos szabályozásnak megfelelően került sor" - és ennél konkrétabbal lapzártánkig senki nem állt elő. Pedig a lényeg éppen az, ahogyan és amennyivel az árképzés egyik, eddig állandóként kezelt komponensét, az ún. "országos összehasonlító árat" megváltoztatták: azt ugyanis, hogy e tétel 15,94 forint/kWh egységárról 17,17 forint/kWh-ra emelkedjék, látszólag semmi nem indokolja.
A mozdulatlan mozgatása
Az országos összehasonlító ár egy 2009. novemberi rendelet alapján az árambeszerzés elismert költségeire vonatkozik. Ezt az arányszámot a konkrétan szabályozott időszakok lipcsei áramtőzsdei árából és a Magyar Villamos Művek (MVM) áramaukciós árainak súlyozott egymáshoz viszonyításából kalkulálták ki. E komponensre azért volt szükség, hogy az áramszolgáltatók (tehát az E.ON, az EDF Démász, az Émász és az Elmű), valamint az MVM ne bírjanak a hazai termelési és az európai piaci ár közti különbségekből adódó költségeikre hivatkozni akkor, amikor negyedévenként összeülnek a minisztériummal - és az ekkor még ez ügyben potens Magyar Energia Hivatallal (MEH) - szokásos ármegállapító alkudozásaikra.
A Matos Zoltán MEH-elnöksége alatt megállapított 15,94-es érték tételes számítással jött ki (a miniszteri rendeletben maga az érték nem szerepelt, hanem csak a számolási és közzétételi metódus), amit a hivatal nyilvánossá is tett. Miután a lakossági villamos energia árképzési jogosítványa a kormányváltás után visszakerült a minisztériumhoz, a mostani változásról a MEH nem tudott fölvilágosítást adni; megkerestük a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumot is, de a kérdésre lapzártánkig nem érkezett válasz. Az elmúlt egy év árváltozásai a kilowattóránkénti 1,25 forintos együttható-drágulást mindenesetre nem indokolják, mivel az elmúlt időszakban a lipcsei áramtőzsdén az árak kicsit csökkentek: a jelenlegi 54,5 eurós egységár tavaly szeptemberben és decemberben is 60 euró körül volt.
Bencsik János, a tárca energiaügyi államtitkára a rendelet megjelenését követő reggel a Magyar Televízióban azt mondta, hogy az áremelés nem volt váratlan (szerinte a piac már jó előre beárazta e drágulást). Az általunk megkérdezett, az ügyben súlyosan érdekelt szereplők között azonban egyet sem találtunk, aki ezt megerősítette volna. Ez azért fontos, mert az áramszolgáltatóknak e változást jelezniük kell február 1-jétől a fogyasztási számláikon. A számlázási rendszerek gyors átállítási költségeit értelemszerűen a szolgáltató viseli; éppen ezért volt korábban bevett gyakorlat, hogy az átállásra egy-két hónapnyi időt hagytak.
Az államtitkár a rendeletet magyarázva megemlítette a hét hónappal ezelőtti négyszázalékos áramárcsökkenést is: szerinte a mostani drágulás az akkori változás felülvizsgálataként is felfogható. Arról azonban nem szólt, hogy a korábbi csökkentést az árampiaci árzuhanás tette lehetővé, míg most nincs jelentős változás.
Az 1,25 forintos áremelés "átfolyik" a rendszeren: az egyetemes szolgáltatóknak ennyivel drágábban kell megvenniük az MVM áramát, de e pluszköltséget áthárítják a fogyasztóra. A lakosság tehát ezekből az 1,25 forintokból évente mintegy 12,5 milliárd forint többletbevételhez juttatja az MVM-et. A cég a februári bevezetéssel több mint tízmilliárd forint plusszal kalkulálhat az idén.
Az MVM e hirtelen jött kormányzati figyelmességet firtató kérdéseinkre kitérő választ adott: "Az árszabályozás mértékét és időpontját a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium határozza meg rendeletében, amely az MVM Zrt. számára ugyanolyan kötelezően végrehajtandó szabályozást jelent, mint bármely más egyetemes áramszolgáltató számára." Pedig kizárt, hogy a szaktárca csak úgy, magától ilyesmivel előálljon. Főleg, hogy Fellegi Tamás miniszter továbbra is üzletember üzemmódban dolgozik: a legerősebb tárca vezetője az energetikában épp úgy az egyedi projektmenedzselés híve, mint a közösségi közlekedésben vagy a gazdaságélénkítésben - miközben a klasszikus bürokrácia teendőit a beosztottjai közül senki nem képes megfelelő szinten elvégezni.
De mire kell a tízmilliárd?
Az egyik legkézenfekvőbb magyarázat szerint e pénzből az MVM a Vértesi Erőmű (VE) helyzetét rendezheti. A tavalyi országgyűlési választásokat követő kormányzati interregnum idején az anyavállalat MVM által már bezárásra ítélt VE ugyanis január 31-én csak úgy tudott csődegyezséget kötni a 2008-as, Kapolyi-féle botrányos áramvásárlási ügylet miatt őt beperlő hitelezőkkel, hogy az egy összegben megfizetett 5,6 milliárd forintba az MVM négymilliárddal beszállt. (A VE bezárásáról és a Kapolyi-ügyről bővebben lásd: Lehajolni a szénfillérért, Magyar Narancs, 2010. június 3.) Az erőműnél állítják: 2014-ig a hitelt visszafizetik. Csakhogy a VE jelenleg is csupán a piaci ár (55 euró) mintegy másfélszereséért (85-90 euróért) képes áramot termelni, s bár névleges kapacitása negyedével sem fut, működése minden napján további veszteséget termel. Az elfogadott menetrend szerint 2014-re kerülhet végleg lakat a létesítményre. Innen nézve a miniszteri rendeletmódosítással a korábbi évtizedek gyakorlata folytatódik, vagyis a kormány a lakossággal fizetteti meg a Vértesi Erőmű veszteségeit.
De a plusz tízmilliárddal az MVM-nél más lyukakat is betömködhetnek: elvégre 2010 elején a Bajnai-kormány az MVM profitjából 40 milliárdot - a gazdasági válság miatti terheket csökkentendő - államkincstári befizetésre rendelt. Ráadásul Baji Csaba MVM-vezérnek némely hátrahagyott zűrös esetekkel is boldogulnia kell. Az MVM január közepén belátta, hogy a vásárosnaményi erőműből semmi sem lesz - bár a 230 MW-os gázturbinás erőmű projektje ugyancsak Kapolyi László nevéhez köthető, annak idején az MVM is beszállt a tervezett beruházásba. Új életet kell lehelni a szintén az MVM érdekeltségi körébe tartozó Mátrai Erőmű tavaly megfeneklett fejlesztési projektjébe is. Február első napjaiban Visontán Bencsik János azt hangoztatta, hogy a kormány számít a széntüzelésű RWE további, akár több évtizedig tartó működésére. Hasonlóképpen az áremelés fedezheti az új paksi atomerőmű előkészítési munkálatainak költségét is. És az a meglehetősen vadnak hangzó eshetőség is magyarázhatja a múlt heti rendeletet, hogy azzal voltaképpen az MVM lakossági szektorba történő áramszolgáltatói belépését készítik elő: mégpedig úgy, hogy a villamos művek a megemelt és a többi szolgáltató számára kötelező áramátvételi ár alatt kínálhatná a fogyasztóknak a lakossági áramot. Hivatalos magyarázat híján ezek vagy ezek kombinációja szabadon választható az áremelés indokául.
