Szegedi Péter

"Egy-egy felfedezett sporttehetségnek 'megfogására' az egyesületek valóságos hajszát indítanak. Koncessziókkal, ígéretekkel valósággal elkábítják az illető tehetséget. Egyik egyesület túllicitálja a másikat, csakhogy elhalásszák egymás orra elől a sportnak jövendő 'star'-ját. (...) A 'kiváló sportférfiú' pedig fitymálva fogadja mindezt. Úgy jár-kel közöttünk, mint a Nap, a mely körül az egész sportvilágnak forognia kell. Ezeknek a sportsmaneknek legtalálóbb elnevezése: sportprimadonna."

Csanádi Árpád híres szakkönyve (Labdarúgás I-III., 1978) szerint játékrendszernek nevezzük a pályán "az erők és játékosok elhelyezését". A játékrendszer a labdarúgó-stratégia egyik alapja, amikor futballmérkőzést nézünk, gyakorlatilag azt látjuk, hogy a játékosok valamilyen alakzatot alkotnak (pl. 4-4-2, azaz négy hátvéd, négy középpályás és két csatár), amely a mérkőzés alatt folyamatosan változik. A stratégia másik alapja a taktika (pl. kontrajáték, lestaktika), Csanádi szerint a kifejezés alatt "olyan tervszerű, ésszerű játékot értünk, amely a legjobb eredmény elérése céljából a körülményekhez alkalmazkodik".

"S a karvalyképű vámszedők tovább folytatják kis játékaikat, megbújva a kacskaringós paragrafusok mögött. A gettó volt rongyosai: Fodor, Faragó, Herzog és a többiek luxusvillákban laknak, autón járnak, egyszóval gondtalanul élnek. Élik a labdarúgó-cézárok, játékos-rabtartók és egyesületi paraziták vidám életét. Mindezt a futballból, a magyar sport legnépszerűbb és legnagyobb ágából; a magyar ifjúságból, akiknek nevelését varázslatos furfanggal megkaparintották; a sportért rajongó magyar közönség filléreiből, akiknek áruként szállítják hétről-hétre a cég: a profi alszövetség attrakcióit.

A Spindler Adolf Fém- és Bádogárugyár munkásaiból verbuválódott Zuglói AC 1922-ben jutott fel a labdarúgó-bajnokság első osztályába. Az egyesület hamarosan fuzionált az első osztályból kiesett VII. ker. SC-vel (1930-ig Zugló a főváros VII. kerülete volt), így nem csupán megkapaszkodni tudtak az élvonalban, de a Zuglói VII. ker. SC-re keresztelt klub az 1923/24-es bajnokság hatodik helyét szerezte meg. Ám ez a szezon nem csak ezért maradhatott emlékezetes a zuglóiaknak.

Stiller Gyula halála Száz kicsapongás szűnj meg egy percre! Vad iramában álljon a labda! Gondoljunk rá, ki el van már temetve, Aki a labdát annyira szerette, Hogy életét is oda adta. Marschalkó Teofil: Temetés után (1913. november)

Dávid Vilmos halála "A football játék egyik rejtélye athletikai sportjainknak. (...) A laikus világban még mindig el van terjedve az a nézet, hogy durva és veszedelmes valami." Amikor e sorok a Sport-Világ 1897. január 31-i számában megjelentek, gyakorlatilag még csak néhány tucatnyi embernek volt lehetősége arra, hogy Magyarországon labdába rúgjon. Az viszont kétségtelen, hogy nálunk a labdarúgás volt az első olyan, tömegek által űzött modern sportág, ahol a résztvevők akarva-akaratlanul sérülést okozhattak egymásnak. A korszak népszerű sportágait űzők, a kerékpárosok, evezősök, atléták és mindenekelőtt a tornászok közül sokan, többek között erőszakossága miatt is néztek idegenkedve az "angol rugósdira". Jellemző például a Magyar Hírlap egyik 1899-es cikke. A lap több orvos és sportember véleményét kérte ki a labdarúgásról, s a honi tornászat egyik ikonikus alakja, Maurer János, a Nemzeti Torna Egylet művezetője kifejtette: a futball durva játék, csak múló divat, ráadásul nem fejleszti egyenletesen a testet.

Az ünnepi mérkőzések a magyar futball legrégibb hagyományai közé tartoznak. Még bajnokságot sem rendeztek, amikor 1900 húsvétján nagy nemzetközi találkozóra került sor a Millenárison. A BTC 8000 néző előtt mérte össze erejét a prágai Slaviával. Ünnepeken, főként húsvétkor és pünkösdkor gyakran rendeztek futballtornákat, a meccseket mindig nagy érdeklődés övezte.

Izmos zsidók 2. A Makkabi Brno A Hakoah Wien történelmi sikert ért el azzal, hogy 1924-ben megnyerte az első osztrák profi labdarúgó-bajnokságot: Európában máig a bécsi az egyetlen, bajnoki aranyat szerzett cionista futballcsapat.

Izmos zsidók 1. Hakoah Wien A 19. század végén a közép-európai zsidóság számára a sport az asszimiláció kiváló terepének bizonyult: egyrészt a kimagasló eredmények (gondoljunk Hajós Alfrédra, első olimpiai aranyérmesünkre) cáfolhatták a "gyenge, esetlen zsidó" képzetét, másrészt a zsidók a klubokban egyenrangú, kooperáló félként szerepelhettek keresztény társaikkal.

Jósolni veszélyes Mivel rendkívül összetett problémáról van szó, nem könnyű válaszolni arra a kérdésre, hogy a sport mennyit változott az elmúlt öt-hat évtizedben. Ma már nem számít honvédelmi tényezőnek, annál szorosabb kapcsolata - főként a televíziós sportközvetítések elterjedésének köszönhetően - az üzleti szférával. Lényegesen modernebbek az edzésmódszerek, fejlettebb a sportolók táplálkozása, és hatékonyabbak, illetve elterjedtebbek a doppingszerek.

Katonák, lovak, tehenek Sohasem volt egyszerű vállalkozás Magyarországon sportpályát építeni. Az egyik legismertebb példa a Népstadion kálváriája: a létesítményről az 1921-es testnevelési törvény döntött, a megnyitóra viszont 32 évet kellett várni. Az egyesületeknek néha évekig kellett küzdeniük, hogy pályaépítéshez területet kapjanak - ha sikerült földet szerezni, a többi már a klubtagokon múlott.

A csabai apostol A várban, a Belügyminisztérium régi épületének falán (Országház u. 28.) márványtábla emlékezik arra a 350 fogolyra, akik 1944 végén "sínylődtek a Gestapo fogságában". A rabok negyedét kivégezték, az emléktáblán szereplő nevek közül kettő a futball történetével foglalkozóknak is ismerős lehet.