Pálya a magasban

"Életüket és testi épségüket szolgáltatják ki..." 2.

  • Szegedi Péter
  • 2008. május 22.

Egotrip

Stiller Gyula halála Száz kicsapongás szűnj meg egy percre! Vad iramában álljon a labda! Gondoljunk rá, ki el van már temetve, Aki a labdát annyira szerette, Hogy életét is oda adta. Marschalkó Teofil: Temetés után (1913. november)

Stiller Gyula halála

Száz kicsapongás szűnj meg egy percre!

Vad iramában álljon a labda!

Gondoljunk rá, ki el van már temetve,

Aki a labdát annyira szerette,

Hogy életét is oda adta.

Marschalkó TeoÞl: Temetés után

(1913. november)

Sportegyesületek ugyan már korábban is működtek, regionális bajnokságokat is rendeztek, de a labdarúgás csak az 1910-es évek elején hódította meg a vidéki Magyarországot. Sorra alakultak labdarúgócsapatok, tehetősebb klubok a fővárosból is szerződtettek játékosokat. Bár a vidéki futball nívóját össze sem lehetett hasonlítani a fővárosiéval, egy-két egyesület már értékelhető teljesítményt nyújtott. Közülük is kiemelkedett a Kassai AC, a felvidékiek sorra nyerték az északi kerületi bajnokságot, és többször elhódították a legjobb vidéki csapat címet is.

Nem meglepő, hogy a fővárosi klubok egymás után csábították el a kassai futballistákat. Bodnár Sándor 20 alkalommal a válogatottban is pályára lépett, de a MAC-ban négy kassai csapattársa is volt. Az 1912 nyarán a margitszigeti elitklubhoz igazoló Stiller Gyuláról keveset tudunk: rejtélyes módon Stefánnak becézték, a Kassán megjelent Északkerületi Sportújság szerint "egyedüli hibája még az, hogy nem elég friss és gyors, ami azonban gyakoribb tréning után majd megjön, azonban annál imponálóbb az ellenfélnek hatalmas termeténél és erejénél fogva".

Stiller fővárosi pályafutása csupán egy évig tartott: utolsó meccsét 1913. november 1-jén, a Margitszigeten játszotta az UTE ellen (500 néző előtt a hazaiak 3-1-re győztek). Az újpestiek - durván játszó játékosaiknak és forrófejű drukkereiknek köszönhetően - nem tartoztak a legjobb hírű csapatok közé (lásd: Ünneprontók, Magyar Narancs, 2007. december 20.), de túl temperamentumos játékuknak egyszer sem volt olyan súlyos következménye, mint az 1913. novemberi bajnoki mérkőzésen. Ahogy Dávid Vilmos 1902-es tragédiájának részleteit (lásd: Pálya a magasban, Magyar Narancs, 2008. március 19.), úgy Stiller Gyula halálának pontos körülményeit sem könnyű kideríteni, levéltári források nem maradtak fenn, így csak a korabeli sajtóra támaszkodhatunk.

A tudósítások és a labdarúgó-szövetség fegyelmi ítélete alapján az tűnik legvalószínűbbnek, hogy egy labdára egyszerre startolt Stiller és az újpesti Racskó. A MAC játékosa felugrott fejelni, Racskó a levegőben meglökte, az ütközés után Stiller a földre zuhant, az érkező Karger pedig - nem szándékosan - belerúgott a játékosba. Stiller eszméletlenül terült el a földön, pár perc múlva magához tért, saját lábán elhagyta a pályát, majd összeesett. A játékost a Pajor-szanatóriumba szállították, kiderült, hogy az eséstől eltört három csigolyája, és deréktól lefelé megbénult. Az Est újságíróját lehangoló kép fogadta: "Az ágy lábánál egy szék és rajta a készülék, melynek súlyaival kifeszítve tartják testét. Állát ugyancsak egy ilyen kifeszítőkészülék erősíti az ágy fejéhez. Nemcsak állapotánál fogva, de már e készüléknél fogva is teljes mozdulatlanságra van kényszerítve, a mire azért van szükség, nehogy a törött csigolyák a velőben kárt okozhassanak. Teljes eszméleténél van, beszél, cigarettázik. Ágy fejénél ott áll édesanyja és egy kis kendővel törölgeti az időnkint ajka szélén előbuggyanó váladékot."

Az MLSZ elnöksége azonnal felfüggesztette az UTE játékjogát, úgy vélték, hogy a csapat pályára lépése a következő bajnoki fordulóban komoly indulatokat váltana ki. Az újpestiek igyekeztek tisztázni játékosaikat, a rendőrséghez fordultak, hogy megállapítsák, véletlen baleset vagy szándékos testi sértés történt. A MAC pedig azt fontolgatta, hogy a belügyminiszter és a rendőrfőkapitány segítségét kéri, szerették volna elérni, hogy durva játék esetén a rendőrség tegyen rendet a pályákon.

Közben Stiller állapota rosszabbodott, átszállították a Szent János Kórházba, ahol megállapították, hogy tüdejének alsó részét elöntötte a vér, és tüdőgyulladást is kapott. Nem tudták megoperálni, és november 9-én anyja karjai között halt meg. A boncolás szerint Stiller halálát a tüdő vérzése okozta, ami ütés vagy rúgás következménye volt. A játékost a Farkasréti temetőben a MAC, az MLSZ és a 33FC mint budai egylet képviselői búcsúztatták, sírjára valamenynyi első osztályú és számos kisebb egylet is koszorút helyezett el.

A MAC feljelentést tett a rendőrségen, de egyetlen forrás sem utal arra, hogy valóban nyomoztak volna az ügyben. Az MLSZ Fegyelmi Bizottsága 24 tanút hallgatott meg, vizsgálatuk nem igazolta, hogy az újpestiek "szándékosan intéztek volna támadást Stiller testi épsége ellen, de mégis meg kellett állapítani, hogy a nevezettek játéka nélkülözte azt a szükséges óvatosságot, amit az ellenfelet respektáló igazi sportszellem megkíván". Ezért Racskó Gyulát 1914. június 30-ig, Karger Lajost pedig örökre eltiltották a játéktól. Az ítélet megállapította továbbá, hogy az UTE "játékosainál az utóbbi időben tapasztalt durva játékot az a helytelen sportszellem erősíti, mely az UTE-pálya közönsége egy részének izgató hangulatából táplálkozik és amely alkalmas arra, hogy az erőszakosságra hajló játékosokat még jobban elvadítsa. Bár a bizottság javasolja a Tanácsnak, hogy az egyesületnek játékjogát visszaadja, azonban azért, hogy az UTE vezetősége közönségébe és játékosaiba a helyes sportszellemet belenevelhesse, javasolja a bizottság, hogy az Újpesti Torna Egylet pályaválasztási joga oda korlátoztassék, hogy 1914. évi június hó 30-áig újpesti pályát nem választhat."

Az MLSZ Tanácsa elfogadta a fegyelmi bizottság javaslatát, de a klubot sújtó szigorú büntetés jogosságát sokan megkérdőjelezték. Az Újpest című lap szerint az MLSZ bűnbakot keresett, az UTE-n akartak példát statuálni, ezért büntették meg a klubot is. Malecki Román neves sportvezető hosszú cikkben fejtette ki aggályait a döntéssel szemben, mivel az egyetlen újpesti pálya bezárásával csupán a csapatot büntetik, pedig "az újpesti sportélet nem szenvedhet kárt az újpesti közönség heveskedő magatartása miatt". Ám Malecki már ekkor, december elején sejtetni engedte, hogy az MLSZ most büntet, mert "büntetni kell", de később kegyelmet fog adni.

Így is történt. Az UTE kegyelmi kérvényt nyújtott be, az MLSZ 1914. február elején újra engedélyezte, hogy a csapat saját pályáján fogadhassa vendégeit. Így a bajnokság tavaszi nyitányán, az UTE-III. Ker. TVE találkozót már a Népszigeten rendezték, az Újpest lap szerint "(a)z UTE-t ért kellemetlenségek arra bírták a vezetőséget, hogy a közönséget a legnagyobb rendre hívja fel, és azt hisszük, hogy a kellő eréllyel sikerülni fog példás rendet teremteni". Kétségtelen, hogy a súlyos büntetés megtette hatását: az Újpest játékosaival és drukkereivel ezután csak ritkán találkozhattunk a botrányok szereplői között.

Neked ajánljuk