A csabai apostol
A várban, a Belügyminisztérium régi épületének falán (Országház u. 28.) márványtábla emlékezik arra a 350 fogolyra, akik 1944 végén "sínylődtek a Gestapo fogságában". A rabok negyedét kivégezték, az emléktáblán szereplő nevek közül kettő a futball történetével foglalkozóknak is ismerős lehet. Kertész Géza húsz évig edzősködött Olaszországban, legismertebb csapata a római Lazio volt. Tóth-Potya István, a hazai edzőképzés egyik megalapítója az FTC-t, az Újpestet és a milánói Intert trenírozta. A rabok között több sportember is volt, így a harmincas évek egyik kiváló szakembere, az egyik legkülönösebb pályát befutó edzője, Jánosi Béla.
A szlovák népi hős, Juraj Jánosik távoli rokona 1898-ban született a Békés megyei Endrődön. Gyerekkorában került Budapestre, őt is megérintette a századelő új játéka, a futball. A városligeti Fáskör grundon focizott, ott, ahol többek között az MTK kiválósága, Cseh Matyi rúgta a rongylabdát. Jánosiból, a Piatnik kártyagyár műszaki rajzolójából viszont nem lett nagy futballista. 1920 júliusában, a másodosztályú bajnok VII. ker. SC játékosaként válogatták be egy Békéscsabán vendégszereplő budapesti "propagandacsapatba" - ám a fővárosba már nem tért vissza, a Békéscsabai Előre játékostrénere lett. Labdarúgó-pályafutása azonban hamarosan véget ért. Trénerként fizetést kapott, így viszont nem léphetett volna játékosként is pályára. 1922-ben, a hónapokig húzódó, országos visszhangot kiváltó "békéscsabai profiper" végén profivá nyilvánították, gyakorlatilag örökre eltiltották a játéktól. Jánosiért rajongtak az Előre hívei, mígnem bekövetkezett minden drukker rémálma: 1923 őszén felbontotta szerződését, és a városi ellenfélhez, a CSAK-hoz igazolt (a két klub rivalizálására jellemző, hogy találkozóikat négy-ötezer néző előtt játszották - amikor Békéscsaba lakossága alig haladta meg a negyvenezret). Hamarosan pályafutásának talán legcsúnyább botrányába keveredett. Milyó János, egykori játékosa azzal vádolta meg, hogy el akarta csábítani az Előrétől, vagyis az egyik legsúlyosabb, amatőrség elleni vétséget követte el. A déli kerület felfüggesztette Jánosi működési jogát, 1924 őszén azonban felmentették. Az Előre vezetőit és Milyót viszont hosszú időre eltiltották, ami arra utal, hogy a klub vezetői bosszúból hamis tanúzásra vették rá játékosukat.
Jánosi csak egy idényt töltött a CSAK-nál, de történelmi eredményt ért el: a klub, első békéscsabai egyesületként, szegedi vetélytársait megelőzve megnyerte a déli labdarúgó-bajnokságot. 1924-ben visszament az Előréhez, majd amikor 1926-ban bevezették a hivatásos bajnokságot, a fővárosi profi másodosztályú Húsoshoz került. Hamarosan a Székesfehérvári TC edzője lett, majd az 1927/28-as bajnokságban a Szolnoki MÁV csapatát trenírozta.
1928-tól újabb öt év csabai edzősködés következett, Jánosi ekkor vált országosan ismertté. Bohn József téglagyáros a húszas évek közepén költözött Békéscsabára, s megalapította a Bohn SC-t. Jánosi irányításával megnyerték az 1928/29-es déli másodosztályú bajnokságot, s hamarosan kiderült, hogy a Bohn téglagyárban nagy csapat született. A magyar profi válogatottat legyőző kairói válogatott Békéscsabán várta, hogy átengedjék a román határon. Jánosi kapott az alkalmon, szállodájukban kereste fel az egyiptomiakat, sikerült is egy meccset lekötni. A Bohn 4-1-re győzött, majd megverték a profi elsőosztályú Bocskait is. Nem meglepő, hogy az újonc csapat veretlenül lett az 1929/30-as déli első osztály bajnoka (20 győzelem, 2 döntetlen, 105:9-es gólarány). Még két bajnoki cím következett, majd 1932 nyarán a Győri ETO legyőzésével a Bohn lett Magyarország amatőrbajnoka. Ezzel véget is ért a téglagyáriak sikertörténete, 1932 őszén csődbe mentek, Jánosi útja pedig a CSAK-hoz vezetett.
1933 nyarán a debreceni Bocskaihoz szerződött, életében először ülhetett le élvonalbeli profi csapat kispadjára. Újabb történelmi sikert könyvelhetett el, a csapat az 1933/34-es bajnokság bronzérmese lett, vidéki klub először ért el az élvonalban dobogós helyezést. Búcsúmecscse is emlékezetes maradt, a Nagyerdei Stadion avatóján a Bocskai legyőzte a Bolognát, melyben két világbajnok játékos is pályára lépett - köztük az a Schiavio, aki egy hónappal korábban a vb-döntő hosszabbításában az olaszok győztes gólját szerezte.
Az 1934/35-ös bajnokságban Jánosi az Újpest edzője lett. A lila-fehérekkel bajnoki címet szerzett, majd egy ezüst- és egy bronzérem után 1937 őszén - Plattkó Ferencet váltva - a bukaresti Venus kispadját foglalhatta el. Három évet töltött a Marinescu belügyminiszter vezette román csapatnál, irányításával a klub két bajnoki címet szerzett. 1940-ben hazatért, és az új sikercsapat, a Gamma sportigazgatója lett.
1944. március 19. után Dallam néven szervezett húszfős csoportot, melynek központja Jánosi belvárosi üzlete volt. Munkaszolgálatosokat bújtattak, fegyvert és lőszert gyűjtöttek. Az 1944. október elején Budapestre érkező Kovács Pál amerikai katonatiszt a Jánosi-féle csoportra építette szervezetét, céljuk a Duna-hidak megmentése volt. December elején a csoport tagjait a nyilasok letartóztatták, majd átadták a Gestapónak. Többségüket kivégezték (így Jánosi testvérét és unokaöccsét is), az életben maradtak 1945. február 12-én törtek ki a börtönből. Jánosi 1945 után kereskedéssel foglalkozott, majd volt országos ifjúsági kapitány, edzette a Szolnoki Légierőt, élvonalba juttatta a Diósgyőrt. 1974-ben hunyt el, több százan kísérték utolsó útjára.
Miben volt különleges Jánosi? Egyrészt ő volt az első magyar edző, aki úgy nyert bajnoki címet, hogy labdarúgóként egyetlen első osztályú bajnoki meccsen sem lépett pályára. Sőt, semmiféle számottevő játékosmúltja nem volt - ami még ma is szokatlan az edzőknél. Másrészt olyan módszereket alkalmazott, melyek akkoriban újdonságként hatottak. Békéscsabán télen teremben edzette játékosait. Rendszeresek voltak a ma már jól ismert "összetartások" is: Debrecenben gyakran otthonában látta vendégül játékosait, Újpesten a meccsek előtti napot már együtt, a gödi "rejtekhelyen" töltötték. Egy internátust is létre akart hozni, ahol a tehetséges gyerekeket képezték volna. Végül abban is különleges volt a pályafutása, hogy vidékről jutott fel az edzői szakma csúcsára.
Sok csapatnál megfordult, de a legnagyobb hatást Békéscsaba futballsportjára tette. 26 évesen (!) vonult vissza, a Munkás Sportban jutalommeccse alkalmából közölt olvasói levél jelzi, hogy több csapatnál ért el ugyan sikereket, de sehol sem rajongtak érte úgy, mint a Viharsarokban: "Lejött Csabára, az igénytelen kis vidéki egyesületben csendesen dolgozott. (...) Hogy Békéscsabának ma oly hatalmas sportpublikuma van, amely magában foglalja a társadalom valamennyi rétegét s közte oly hölgypublikumot, melyet Budapest is megirigyelhet, ez nagyrészt Jánosi érdeme. Mint tréner, oly játékosgárdát nevelt, melyre Csaba büszke lehet. Mint sportlapszerkesztő, temérdek áldozatok árán életre hívott egy helyi sportlapot, s ezzel ezer új szállal fűzte városa társadalmát a sporthoz, melynek ő igazi hivatott apostola."
