A Spindler Adolf Fém- és Bádogárugyár munkásaiból verbuválódott Zuglói AC 1922-ben jutott fel a labdarúgó-bajnokság első osztályába. Az egyesület hamarosan fuzionált az első osztályból kiesett VII. ker. SC-vel (1930-ig Zugló a főváros VII. kerülete volt), így nem csupán megkapaszkodni tudtak az élvonalban, de a Zuglói VII. ker. SC-re keresztelt klub az 1923/24-es bajnokság hatodik helyét szerezte meg. Ám ez a szezon nem csak ezért maradhatott emlékezetes a zuglóiaknak.
A csapathoz 1923 januárjában csatlakozott Bindl Jenő, a Hoffher és Schrantz Gépgyári SC osztrák származású, civilben villanyszerelő kapusa. A korábban a jó nevű Viennában is szereplő hálóőr a BAK elleni barátságos mérkőzésen mutatkozott be új csapatában. A bajnokság tavaszi nyitányán még Barabás védte a zuglóiak kapuját, de március elején, a MAC elleni kupamérkőzésen Bindl kiszorította vetélytársát, és 1923. december 2-ig az ő nevével kezdődött a ZAC összeállítása. E napon a bajnokicím-védő MTK otthonába látogattak a tabella utolsó helyén álló zuglóiak. Az MTK azonnal nekiesett ellenfelének, öt perc alatt öt szögletet végezhettek el, de ahogy telt az idő, a hazaiak egyre idegesebben és durvábban játszottak. Az első félidő 43. percében Orth távoli lövése Bindlről a kapu előtt álló Opata elé pattant. Bindl rávetődött a labdára, Opata pedig nagy erővel hasba rúgta a földön fekvő kapust. Az eszméletét vesztett Bindlt az Apponyi Poliklinikára szállították, kezelőorvosa kijelentette, hogy súlyos vesesérülése miatt aligha fog többé labdába rúgni.
Néhány lap már halálhírét keltette, de egy hét után a kapus elhagyhatta a kórházat. Sőt, március elején - immár Eitner helyetteseként - még egy bajnokin pályára lépett, tavasszal pedig részt vett a Zugló lengyelországi túráján. Június végén újra rosszul lett, a kórházban megállapították, hogy gyomra átfúródott, hashártyagyulladása van, és azonnal meg kell műteni. Az operáció már nem segített rajta, a kapus 1924. július 4-én elhunyt. A rákoskeresztúri temetőben Steinerkatz, a Zugló elnöke búcsúztatta, a temetésen azonban egyetlen sportegyesület sem képviseltette magát.
A klubok részvétlensége is jelzi, hogy Bindl balesete nem kavart olyan viharokat, mint a régebbi halálesetek. Csupán a Nemzeti Sport emelte fel hangját az erőszakos cselekmények ellen: "Az általunk annyiszor kifogásolt túlerélyes és vigyázatlan játéknak tehát ismét van egy áldozata. Valaki, aki a magyar sportnak, a magyarságnak még sok-sok dicsőséget hozhatott volna, akinek sorsa annál tragikusabb, mert még alig volt 25 éves, alig egy éve nős és egy nyolchónapos csöppség apja." Bindl özvegyének köszönhető, hogy a kapus halála végül mégis nagyobb publicitást kapott, Murai Anna ugyanis 100 millió koronás (2008-ban kb. 3 millió forint) kártérítési pert indított Opata Zoltán, az MTK és a Zugló ellen.
Az első fokon eljáró Budapesti Királyi Törvényszék 1926 novemberében elutasította a keresetet. Murai Anna állítása szerint ígéretet kapott az MTK-tól, hogy jótékonysági mérkőzést szerveznek megsegítésére. Brüll Alfréd ezt tagadta, egy tanú pedig kijelentette, hogy az MTK elnöke többször is pénzt adott az özvegynek, azzal a feltétellel, hogy "én adok jószántamból, de ha azt mondják, hogy ehhez valami köze van az MTK-nak, én nem tárgyalok vele" (a per során egyébként nem merült fel az a körülmény, hogy 1921-től minden igazolt labdarúgónak kötelező baleset-biztosítása volt).
A per másik kulcskérdése az volt, hogy Opata rúgása hozzájárult-e Bindl halálához. Megállapították, hogy Opata többször is belerúgott Bindlbe, aki vesezúzódása miatt folyamatosan betegeskedett, jobb oldali veséjének alsó része gyakorlatilag elhalt, s ennek nagy szerepe volt abban, hogy szervezete nem tudott megküzdeni a gyomorbántalmakkal. Azonban Bindl felelőtlen volt, amikor edzésbe állt, hiszen orvosa figyelmeztette: "óvakodjék minden mechanikai és chemiai inzultustól, mely a vesét érheti". A törvényszék végül azzal az indokkal utasította el a keresetet, hogy nem állapítható meg közvetlen ok-okozati összefüggés Bindl vesesérülése és halála között.
A másodfokon eljáró Budapesti Királyi Ítélőtábla azonban 1928 februárjában közbenszóló ítéletével "új határozat hozatala végett az ügyet az elsőbírósághoz visszautasította". Egyrészt megállapították, hogy a labdarúgó-szövetség amatőr szabályai tiltják a labdarúgók javadalmazását, de úgy Bindl, mint Opata rendszeres fizetést kapott, tehát Bindl halálával özvegye és gyermeke a családfenntartót veszítette el. Az ítélőtábla új orvos szakértői véleményre hivatkozva megállapította, hogy Bindl vesesorvadása Opata rúgásának következménye, és hiába hagyhatta el nyolc nap után a kórházat, még két-három hónapig volt olyan állapotban, hogy "kereseti munka rendszeres ellátására nem volt képes" (vagyis nem tudott futballozni). A vesesorvadás nem volt hatással a gyomorfekély keletkezésére, viszont már az elsőfokú ítélet indoklásában is szerepelt, hogy Bindlt Opata többször is megrúgta. Az orvos szakértő szerint előfordulhatott, hogy az egyik rúgás a gyomor eleve sérült, sebes részét érhette, ami elősegíthette a fekély megnagyobbodását. A bíróság szerint így a rúgás a gyomor átfúródását három-négy hónappal siettette, vagyis bizonyítottnak vélte a rúgás és a halál közötti közvetlen kapcsolatot.
Az ítélőtábla ezért mindhárom alperest vétkesnek találta: Opata Zoltán "súlyos gondatlansággal járt el, mikor Bindl Jenőt megrugdalta", az MTK-t az ítélet szerint "a vétkesség bizonyos foka terheli", amiért a "durva eljárásáról közismert" Opatát játszatta. A két klub egyébként is kártérítést köteles fizetni - szögezte le az ítélet. Egy kúriai döntés szerint ugyanis a bíróság a konkrét vétkesség megállapítása nélkül is megállapíthat kártérítési kötelezettséget, ha egy üzem vagy foglalkozás veszélyessége ezt indokolttá teszi. Márpedig a bíróság szerint "a labdarúgás a legdurvább sportok közé tartozik", ahol "valóban harc folyik le a küzdő csapatok között", és a mérkőzésekből származó "nagy jövedelem már egymagában a méltányosság elvei alapján egyben kötelezetté teszi a részes egyesületet arra, hogy az ő vagyoni érdekkörében elszenvedett sérülésért az arra jogosultnak megfelelő kártérítést adjon".
Az ítélőtábla etikai ítéletet hozott, az indoklásból érződik a "nyerészkedő klubokkal" szembeni ellenszenv. Tulajdonképpen ezt támasztja alá a harmadfokon eljáró Kúria, vagyis a legmagasabb szintű bírói testület ítélete. 1929 novemberében, Bindl halála után öt és fél évvel a Kúria elutasította a keresetet, mert nem látta bizonyítva, hogy Opata rúgása valóban hozzájárult a kapus halálához. Bindl felépülése után még többször pályára lépett, ami azt bizonyította, hogy a sérülés nem csökkentette a játékos szervezetének ellenálló képességét. Az özvegynek az összes perköltséget meg kellett fizetnie, a 2500 pengő egy szakmunkás másfél évi keresetének felelt meg. Nem meglepő: 1945 előtt többé senki sem követelt kártérítést labdarúgó-mérkőzésen szerzett sérülés miatt...
