Götz Eszter

A magyar közmédia vélekedésével ellentétben az építészet nem egy nagyon szűk réteg szakmai ügye, hanem közügy, sőt létkérdés. Hogy ez mennyire így van, arról tanúskodhat, aki az elmúlt hét végén a Toldi moziban legalább két filmet végignézett az idei Budapesti Építészeti Filmnapokon. Mindabból, ami a közszolgálati csatornák kínálatából évek óta tendenciózusan kimarad, a négy nap alatt jó kis merítést láthatott a budapesti közönség.

Makovecz Imre életművének minden eddiginél szélesebb körű bemutatásával nyílt meg a felújított-átépített Pesti Vigadó és annak új, 5-6. emeleti kiállítótere. Jogos és méltó, hogy a Magyar Művészeti Akadémia azt az alkotót mutassa meg elsőként pompázatos otthonában, aki a szervezetet megalapította, tagjait összegyűjtötte, szellemiségét meghatározta, és húsz éven át a saját irodájául is szolgáló épületben dédelgette, rengeteg energiát fordítva arra, hogy ez a kezdetben néhány tucat értelmiségiből álló kör igazi kulturális műhely lehessen.

A szeptember végén bemutatott Ekler Dezső-életműtárlatot az egri Kepes Vizuális Központ az év legfontosabb építészeti kiállításaként hirdette, és bőségesen körülvette kísérő rendezvényekkel, múzeumpedagógiai foglalkozásokkal, tárlatvezetésekkel. Helyes, kapják el a gyerekek a formaalkotás szabadságának mámorát, lássák, miből mit, hogyan és mire!

Lajta Béla műépítésznek 1899-től kezdve mindössze tizenhét éve volt, hogy létrehozza a magyar építészettörténet egyik legnagyobb fajsúlyú életművét. Negyvenhét esztendősen meghalt, és amit ma láthatunk tőle, az alig több mint tíz budapesti épület, harminc-egynéhány síremlék a pesti zsidó temetőkben és egy - azóta jócskán átalakított - tűzoltólaktanya a vajdasági Zentán. Mégis az ő neve jelenti itthon a nemzeti építészet és a modernizmus egymásra találásának nagy pillanatát.

A Liget Budapest projekt előtörténete idestova három éve tart. Elágazásaiban ott van a Szépművészeti Múzeum bővítésének furcsa véget ért sztorija, félig kimondva mögötte húzódik a rozsdazóna kezelésének kérdése is egy sor ingatlanhasznosítási és városrendezési problémával együtt.

Életmű-kiállítást rendezett Ekler Dezső építész munkáiból az egri Kepes Központ. Nem kérdés, hogy a vizuális művészetek és a tudomány miért éppen egy jelentős, nemzetközi viszonylatban is ismert építész pályáján találkoznak. Mégis, egy ma is élő építész életműtárlata, ami ráadásul bő három hónapig látogatható, itt és így, némi magyarázatot kíván.

Egy irodalmár és egy építész-épületkritikus araszol végig mondatról mondatra kortárs és közelmúltbeli magyar szépirodalmi szövegeken. Kétfelől vizsgálják, kétfelé szedik ízekre az ábrázolásmódot, a nyelvi szerkezeteket, a tartalom és a kifejezés mélyrétegeit, hogy feltárják: hogyan beszél itt és most az irodalom az épített térről.