A politikai szándékok és az intézmények igényei, megfejelve a közönség elvárásaival és hajlandóságával, a törvények és a lehetőségek ütközőpontjaival és persze a városfejlesztés kiszámítható irányaival - vagyis az egész kaotikus helyzet, ami a Múzeumi Negyed körül létrejött. Mindez makulátlan tisztasággal rajzolja meg a magyar társadalom útvesztőit, a kommunikáció hiányát, a mindenkori politikai döntések önfejűségét, a szakmai képviselet hatástalanságát és mögöttük a kényszerhelyzetekhez igazodni próbáló, teljesen passzív társadalmat.
Mi lesz a múzeumokkal?
A kormányzat részéről először a több kulturális intézményt összefogó Múzeumi Negyed gondolata merült föl, aminek lehetséges helyszíneként az Andrássy út szerepelt, később az Ötvenhatosok tere, de szóba került a Nyugati pályaudvar mögötti, rendezésre váró terület is. Hosszú ötletelés után a Városliget lett a befutó. A 2012. januári kormányhatározat értelmében a Ligetbe (vagy köré, mellé) kerülő öt új épületbe hat intézmény költözik: a Néprajzi Múzeum, a kecskeméti Magyar Fotográfiai Múzeum, az eddig kiállítóhely nélkül működött Építészeti Múzeum, egy vadonatúj Magyar Zene Házaa, valamint közös épületben a Ludwig Múzeum, illetve a Szépművészeti Múzeum és a Nemzeti Galéria elvben már egyesített gyűjteményéből kialakított Új Nemzeti Galéria. Más helyszíneken működő, összevont vagy átszervezésre váró, áttelepítendő meg papíron vagy még ott sem létező múzeumok.
Az egyre nagyobb szabású koncepcióhoz 2013 nyarán az idén kétszáz éves Liget újragondolását, korszerűsítését is hozzácsapta a kormány. Majd az addig is zavaros helyzetet tovább bonyolította az új múzeumi törvény, amely miniszteri hatáskörbe helyezi a műtárgykölcsönzést az egyes gyűjtemények között. Ez újfent bizonytalanságot, kiszámíthatatlanságot jelent, amit nem szakmai szempontok motiválnak, és ami minden kulturális létesítményt képes aláaknázni.
Külön-külön mindegyik múzeum esetében legalábbis kérdéses, hogy profitál-e a most tervezett áthelyezésből, egyesítésből, feldarabolásból. De az egyes múzeumok sorsán túl a koncepció egészének alakulását is kérdőjelek szegélyezik. Európában több elkülönülő múzeumi városrész kiválóan működik, például a több mint tíz éve megszületett bécsi Museumsquartier a volt császári lovardák helyén vagy az immár 130 éve kialakított berlini Museumsinsel, de Madrid is felzárkózott az utóbbi évtizedben a folyamatosan bővülő, ún. "múzeumi háromszöggel". Az analógia azonban mindegyik esetben csalóka. Madridban a Prado, a Reina Sofia Múzeum és a Thyssen Bornemisza Múzeum - s hozzá a 2008-ban átadott Caixa Forum - egymáshoz közel, de a város sűrű szövetében helyezkedik el, átjárja a történelmi városrész eleven nyüzsgése a nap és az év minden szakában. Berlin múzeumai egy letűnt birodalmi álom emlékéből éppen ezekben az években igyekeznek átalakulni egy kulturális világközpont elemeivé, amelyben a múzeumok szerepe szinte felolvad az oktatási, kutatási, könyv- és levéltári funkciókban. Bécsben 12 éve nyílt meg a Museumsquartier, de nem csupán múzeumokból áll: közel hetven intézmény működik itt, állami és civil szervezetek, nagyok és kicsik, melyek a hagyományos művészeti ágaktól a street artig a legszélesebb skálán mozognak. Bécs közönségének kultúrafogyasztása pedig egyelőre nem hasonlítható össze a magyarországival, ezt kár tagadni. A Múzeumi Negyed gondolata érzésem szerint itt és most egyszerűen nem időszerű. A kultúra központosítása a történelemben nagyon ritkán hozott pozitív eredményeket, egy demokratikus társadalomban erre még kisebb az esély. Kultúra ott van, ahol a társadalom fontosnak tartja, ahol ennek segítségével tudja meghatározni önmagát, a viszonyait, a gondolatait.
Mi lesz a Ligettel?
A kérdések megnyugtató tisztázása - és szélesebb társadalmi egyeztetés - nélkül írták ki a nyár közepén az elhelyezési ötletpályázatot. A javaslatokat az öt új múzeumépület Ligetbe telepítésére várták, s ezzel összefüggésben kreatív ötleteket is kértek a Városliget optimális hasznosítására, a meglévő kulturális-szórakoztató létesítmények megújítására, az évtizedek óta húzódó közlekedési, parkolási problémák megoldására; azaz teljes zöldfelületi, tájépítészeti és energetikai koncepciót. Kiemelt célterületként a kiírás a művészet, a dizájn és a gasztronómia hármasát fogalmazta meg, de nyitottnak látszott új elképzelések befogadására is.
A Múzeumi Negyed az október eleji eredményhirdetés után sem öltött határozottabb formát. A 47 pályamű közül három első és három második helyezettet díjaztak, további hat tervet pedig megvásároltak; ez az építészeti pályázatoknál kiugróan magas szám is annak a jele, hogy minden szinten nagy a bizonytalanság. Nemcsak a konkrét épületek terve hiányzik - erre nemzetközi tervpályázatot írnak ki ez év végén -, de valami sokkal alapvetőbb is; a konkrét irány, ami a projektet a helyszínhez, a funkciókhoz, a város jövőképéhez horgonyozza.
A három első díjas pályamű közül a Philaemon 2003 Kft. az öt épületből hármat a Dózsa György út melletti, a mostani parkoló rovására kitolt zöldsávba telepített, a Magyar Zene Házát beljebb, a tó mellé - számos más pályamű választotta ezt a megoldást -, a Néprajzit pedig a Liget túloldalára helyezte, a tervezett új cirkuszépület közelébe. Az autóforgalmat száműzve, elektromos midibusszal és egy új földalatti-megálló beiktatásával oldaná meg a Liget közlekedését. A Triskell Kft. tervében az Új Nemzeti Galéria és a Ludwig ugyanígy a Dózsa György út és az Ajtósi Dürer sor sarkára kerül, mellettük következik az Építészeti és a Fotográfiai Múzeum, a Néprajzi a tó közelében, a Magyar Zene Háza mélyen a zöldben, a Királydomb mögött kapna helyet. A terv egy új Városligeti körút kialakítását javasolja, közlekedési eszközként pedig egy "zöldsínen" közlekedő ún. Futurbust vizionál. A Kollektív Műterem Kft. csapata merészebben használja a park belső részeit, nagyobb tömegeket telepít a zöldbe, de cserébe felszabadítja a Hősök terét a teljes lebetonozás alól és a Dózsa György út mentén süllyesztett utcába tereli a gépkocsiforgalmat, itt adja vissza, amit másutt elvesz a zöldfelületből. Az első helyezett pályaművek alapján kirajzolódó koncepció szerint tehát a múzeumépületek jó része a Dózsa György utat fogja szegélyezni, de szigetszerűen elkülönülve egymástól. Mindhárom megszabadítja a területet az átmenő autóforgalomtól, és elkülönített parkolókat, illetve parkolóházakat képzel el a Liget szélére.
A második helyezettek között már nagyobb a változatosság: a Szateki Kft. nem új helyre tenne új épületeket, hanem a Liget történeti rétegeit visszafejtve a korábbi építmények helyét hasznosítaná. A Napur Architect Kft. a Dózsa György út és az Ajtósi Dürer sor felől egyetlen, üveghomlokzatú épületfolyammal ölelné körül a parkot, ezzel védve a Ligetet mint "a kultúra paradicsomát". A Tarka Kft. is egy tömbbe helyezi az összes múzeumot, de átlósan, az Ajtósi Dürer sor sarkától a tó irányába indítja, és zöldtető alá bújtatja.
Az elhelyezés főbb irányai tehát már láthatók, de a részletek és a park, illetve az építés viszonya alapvetően az első pályázat után sem tisztult ki. Végigböngészve a tervlapokat, az tűnik szembe leginkább, hogy a pályázók sokkal józanabbul látják a helyzetet, mint a döntéshozók. A legtöbb pályamű azon igyekezik, hogy minél jobban elrejtse a múzeumokat, a zöldbe illessze őket (bőségesen születtek dombházas, zöldtetős, szigorúan földszintes és felszín alá vitt megoldások), a látványterveken úgy kell keresni az épületek kontúrjait a fák között, mint gallyon a botsáskát. A műleírások az emberkéz alakította táj ellentmondásairól, a beavatkozások romboló hatásáról, a Liget "zöld szőnyegének kihúzásáról" beszélnek. Több terv is mintegy a Ligetet védelmező sávként képzelte el az új épületeket, amivel az építkezés okozta rombolások is jelentősen csökkenthetők. Nagy hangsúlyt kapott az elképzelésekben a Liget közlekedési rendszerének újragondolása, a zöldfelületek védelme, a meglévő történeti elemek összképének érintetlenül hagyása és mindenekelőtt az átmenő gépjárműforgalom kizárása.
Valójában a pályaművekben megfogalmazott javaslatok nem is annyira a Múzeumi Negyedről beszélnek, hanem sokkal inkább a Ligetről, annak megújulásáról. Mintha mindegyik terv mögött ott lenne a kétely a nagyszabású projekt megvalósulásában, viszont a szándék is ott van, hogy ha esetleg mégsem nő múzeumrengeteg ide, legalább a Liget átalakulása jó irányba haladjon. A sok részből összegyúrt feladatot az építészek erőteljesen átfogalmazták egy meglepően eredményes Liget-pályázattá. A nagy helyett kicsi, de megalapozott, a ködös szándékoktól vezérelt cél helyett a város valós igényeit észlelő megoldások születtek, amelyek kerülik a mellébeszélést. Sőt, a pályaművek felől nézve inkább az eredeti koncepció tűnik annak, és ez a tervekből szépen ki is rajzolódik. Míg a koncepció turisztikai desztinációt, kulturális brandet, a kulturális javakhoz való sokrétű hozzáférést és a zöldfelület biológiai aktivitásának növelését emlegeti, a tervek - komoly felelősségtudatról tanúskodva - a Városliget és ezáltal egész Budapest minőségi megújulásáról gondolkodnak.
A szerző kritikus. A cikk a Kortárs Építészeti Központ (KÉK) és a Magyar Narancs közti együttműködésben, az NKA támogatása mellett jött létre.
