Az elmúlt bő negyven év, az államszocializmus évtizedeinek kétes értékű (és többnyire kevéssé maradandónak bizonyuló) kulturális és gazdasági teljesítményei között még mindig kiemelt figyelem illeti a korszak popzenéjét. Számtalan honfitársunk zenei érdeklődését igazából még mindig a Kádár-rendszerben (hol annak kebelén, hol annak ellenére) készült alkotások mozgatják, és ebből a szempontból mindegy, hogy az el nem múló rajongás tárgya Kovács Kati, a Bergendy, a Fonográf vagy a Bizottság.