Lassan elvész minden illúziónk, már az erdő sem az igazi, félelmetes, de egészen máshogy

Mikrofilm

Eljön hamarosan az Erdők ideje – a Verzióra (is).

Amikor a vadonból kiveszik a természetet: mesterséges ligetek, amelyekbe legszívesebben a lábunk sem tennénk be. Szabályos, geometrikusan elrendezett fasorok, minden rácspontban egy-egy lucfenyő – sehol semmi aljnövényzet, és az egész erdőben végtelen csend, még a madarak is messzire kerülik ezt a monokulturális faültetvényt. Ez csupán a felütése François-Xavier Drouet francia dokumentumfilm-rendező Erdők ideje című művének, ami az „igazi”, ökológiailag értékesebb, a biológiai sokszínűségnek otthont adó erdők szülőhazájában az iparszerű erdészeti technológiák előretörését járja körül.

false

A magánerdőkben kialakított, zömmel fenyőültetvények látványa a biológus vagy az eredeti fajgazdagságnak megőrzésén dolgozó erdész számára riasztó és elszomorító. A laikus erdőjáró számára meg egyszerűen csúnyák, unalmasak és barátságtalanok ezek a monoton fasorok, de hát nem is az ő szórakoztatásukra ültette őket profitra éhes gazdájuk.  Az efféle ültetvényekben pontosan addig nőnek a fák, amíg el nem érik a kellő vágóméretet, s ezt követően eljön az aratás ideje. A maximum negyvenéves haszonerdőt tarra vágják – no persze nem holmi kérges kezű favágók jönnek fejszével, esetleg láncfűrésszel, hanem elképesztően rafinált fadöntő masinák, amelyek pillanatok alatt vágják rönkökre az előző pillanatban még sudáran meredező fenyőket. Azután jöhetnek az újabb kiültetett facsemeték, mintha csak elvetnék a gabonát. A monokulturális fagazdálkodással együtt jár a rovarirtók kiterjedt használata, amivel még mérgezik is a soha le nem bomló fenyőtűk, az állandó bolygatás, brutális tuskózás és az impozáns méretű munkagépek miatt amúgy is halott erdőtalajt, amit azután szégyenszemre még műtrágyázni is kell.

Drouet filmje az erdőt inkább csak kirándulóhelyként ismerő laikusok számára is meggyőzően szemlélteti, hogy az erdők eltűnéséhez hasonló veszélyt jelent, ha a néhai természetes élőhelyekre úgyszólván denaturált zónák, monokultúrás faültetvények települnek.  A filmben felbukkanó, új szemléletet közvetítő, a kíméletes, szálaló erdőgazdálkodást is bemutató szakemberek és lelkes erdővédő aktivisták okos szavai egyelőre még sokszor süket fülekre találnak, a modern tőkeintenzív fagazdálkodás túl sok pénzt hoz az erdők privát és állami tulajdonosainak, a nagybefektetőknek, és persze a piac is valósággal falja a faanyagot.

false

Amikor arról ábrándozunk, hogy a le nem bomló, szemétté silányuló műanyag tárgyainkat organikus helyettesítőkkel váltsuk fel, vagy éppen (hamis mérlegelés nyomán) igen kétséges módon „megújuló” faanyaggal váltsuk ki a szenet és az olajat, nem árt tekintetbe venni, hogy ennek is megvan az ára. Sokszor többet veszíthetünk a réven, mint amit megnyernénk a vámon.

Vetítik csütörtökön (8-án) este negyed 7-kor a Kinóban, s pénteken (9-én) délután 4-kor a Toldiban.

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Gyurcsány a tettes

A DK-s politikus visszavonulásának mindenki örül. Örül a Fidesz, örülnek azok is, akik őszintén a pokolra kívánják Orbánt és a rendszerét. Hiszen Gyurcsány távozása felér egy beismeréssel: tényleg mindenért ő a hibás.