Földes Ádám

Bölcs homály

Kóka János szörnyű titka

Drága rendőreink "Nem tudom, hogy Ön kinek a szabadságjogai védelme érdekében emelt szót? A drogfogyasztók érdekében-e, vagy a szórakozó helyeken lévő más fiatalok érdekében-e?"

Lesötétített bizottságok

Obskúrus kamerák

Se szeri, se száma

Mi írjunk levelet!

A bürokrácia hajlama a titkolózásra a fenti idézet papírra vetése óta mit sem változott. Rosszabb hír, hogy ezt a törvényhozó mindmáig tiszteletben tartja. Jogrendszerünk nemcsak állam- és szolgálati titkokat ismer, de létezik a nem nyilvános dokumentumok szürke zónája is.

Jogrendszerünk egyik axiómája szerint a jog nem tudása nem mentesít a felelõsség alól. Ha mindenki ismeri a jogot, és szabadon dönt, akkor mindenkinek viselnie kell a döntésével járó felelõsséget. De valóban ismeri-e mindenki a jogot? S megvan-e mindenkinek a lehetõsége arra, hogy megismerje? Tekintsünk el most attól, hogy ki mekkora késztetést érez jogszabályok böngészésére, és attól is, hogy minden tudás megszerzése bizonyos költségekkel jár. Foglalkozzunk csak azon polgártársainkkal, akik szeretnék megismerni jogaikat, és ennek érdekében még jogszabályokat is hajlandók olvasni.

Ahogy a társadalom egyre bonyolultabbá válik, úgy lesz azzá a jogrendszer is. A felfoghatatlan mennyiségû joganyagot szinte senki nem látja át: csak törvényekbõl több mint száz születik évente, a rendeleteket számba venni sem érdemes. Nincs, aki minden jogszabályt egyszerre ismerhetne, aki rendet teremthetne közöttük.

A magyar társadalom tizenöt év alatt megtanult élni a véleménynyilvánítás szabadságával. Volt, aki már elõbb is ismerte, van, aki máig nem tudja, hogy mi az, de az összteljesítmény biztató. A véleményszabadság, bár mozgalmas gyermekkora volt, és még kamaszként is rúgták-pofozták, szépen felcseperedett. Büszkék lehetünk, hogy a miénk.