Drága rendőreink
"Nem tudom, hogy Ön kinek a szabadságjogai védelme érdekében emelt szót? A drogfogyasztók érdekében-e, vagy a szórakozó helyeken lévő más fiatalok érdekében-e?"
Dr. Kubicsek András,Kecskemét rendőrkapitánya
Évi másfél millió igazoltatást egy tízmilliós országban már joggal nevezhetünk tömegsportnak. Bár jobbára maximum négyfős csapatokban szokás hódolni neki, azok is megtalálják benne a szórakozásukat, akik igazi csapatjátékra vágynak. Ez esetben beszélünk a razzia szakágról. A razzia február óta ismét rendkívüli népszerűségnek örvend vidéken és Budapesten egyaránt, a hétvégi diszkólátogató fiatalok már alig várják, hogy a sportemberek zseblámpával a szemükbe világítsanak, kiüríttessék a zsebeiket, vizeletmintát vegyenek tőlük, esetleg egész éjszakára bezsuppolják őket a sporttelepre - azaz valamelyik közeli rendőrőrsre.
Februárban például egy 40 fős társaságra csaptak le a rendőrök egy budapesti szórakozóhelyen. Ugyanaznap a Kecskemét közeli Ladánybene egyik üzemegységében 500 fiatal pupillareakcióira volt kíváncsi a hatóság. Márciusban Békéscsabán két ízben is megtartották a játékokat, az egyik alkalommal 400 fő részvételével. És a közeg nem lankadt: áprilisban egy kecskeméti játéktermen ütöttek rajta "lakossági be-jelentések alapján", és ugyanazon a hétvégén a Hatvan melletti Boldogon is razzia volt, itt a rendőrök a környékbeli utcákban parkoló autókat is átvizsgálták. Májusban Tunyogmatolcson és Mátészalkán folytatódott a versenyidény, júliusban három Heves megyei razziáról érkeztek hírek (Bereg, Kápolna, Tivadar), augusztusban Orosháza és Nagyszénás adott otthont a fordulónak. A lista lehet, hogy nem teljes, és talán valahol egy dílert is lelepleztek, még akkor is, ha erről még nem érkezett híradás - bár nem valószínű, hogy a rendőrség épp ezt titkolná el.
A felfokozott rendőri aktivitás nyomán stábunk annak próbált meg utánajárni, hogy - azon túl, hogy alkalmanként néhány fiatal vizeletéből kimutatnak valamilyen drogot, és eljárást indítanak ellenük, továbbá a szert nem fogyasztóknak is tönkremegy a hétvégéje - milyen eredménnyel jártak a rendőrségi akciók, és mindez mennyibe került nekünk. Az illetékes rendőrkapitányságoknak - a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvény értelmében - három kérdést küldtünk el. Hány rendőr vett részt az akcióban? Milyen költségei voltak az intézkedéseknek? Hány embert állítottak elő, és közülük hány ellen és milyen bűncselekmények miatt indult eljárás?
Szívet melengető volt látni, hogy az illetékes hivatalnokok többsége milyen igyekezettel próbált kitérni a válaszadás elől. A BRFK így fogta menekülőre: "A rendőrségi akcióra egy előzetes terv alapján került sor, amely szerint az 1. és 2. kérdés(e) minősített információ", s ezért nem árulhatnak el többet. A harmadik kérdésre adott válasz megegyezett a sajtóban megjelent győzelmi jelentéssel.
Ezek után afelől érdeklődtünk, hogy mely szerv vagy személy mely jogszabály rendelkezése alapján minősítette a kért adatokat. A minősítő személyére természetesen nem derült fény, és a költségekre vonatkozó válasz is elsikkadt; mindössze annyival lettünk okosabbak, hogy "az akcióterv része az abban részt vevő rendőri erők száma, így az államtitok".
Pedig azt nemcsak nekünk, de a rendőrségnek is tudnia kell, hogy egy adat államtitokká minősítése szerfölött körülményes eljárás, és számos feltételnek kell hozzá egyszerre teljesülnie. Így például az adatnak valamely államtitokkörbe kell tartoznia (hogy a BRFK melyikre gondolt, a leveléből nem derült ki, s a tucatnyi lehetséges változatból egyik sem illik rá), továbbá fenn kell állnia annak a feltételnek is, hogy ha az adat idő előtt nyilvánosságra kerül vagy illetéktelen személyek megismerik, akkor az közvetlenül sérti vagy veszélyezteti a Magyar Köztársaság valamely rendkívül fontos érdekét - például a honvédelem, a nemzetbiztonság, a bűnüldözés vagy bűnmegelőzés területén. De ne menjünk ilyen messzire! A rendőri észjárás szerint lehet, a köztársaság már akkor is súlyos érdeksérelmet szenvedne, ha esetleg kiderülne: annyi rendőr vett részt az akcióban, hogy egyetlen járőr sem jutott már az utcákra.
A következő körben feltett kérdéseinkre az adu ászt Kecskemét rendőrkapitánya játszotta ki. A részt vevő rendőrök száma belső használatra készült adat, és ezért az húsz évig nem nyilvános - válaszolta a főtiszt.
Nos, a kapitány úr talán nem olvasta az idevágó alkotmánybírósági határozatot, miszerint a belső használatra készült adatok köre bizonytalan, s e határozatlan fogalmak alkalmazása, ha a közérdekű adatok nyilvánossága a tét, önkényes korlátozást eredményezhet. Dr. Kubicsek arra sem volt tekintettel, hogy bármilyen adat belső használatra szánt jellege elválaszthatatlan az adat döntés-előkészítéssel kapcsolatos voltától. Márpedig annak az adatnak, mely egy már lezajlott intézkedésben részt vevő rendőrök számát tartalmazza, semmilyen döntés előkészítésében sem lehet szerepe. Az alezredes pénzről szintén nem beszélt, ám egy értékes filozófiai fejtegetéssel megajándékozott minket (melyet most terjedelmi okokból és a kiskorú olvasók zavartalan erkölcsi fejlődésének érdekében nem közlünk).
A harmadik levélváltás eredménye volt a legmeglepőbb.
A békéscsabai kapitány ugyanis részletesen megfelelt minden kérdésünkre. A két békési razziában 50, illetve 28 rendőr vett részt; 36, illetve 35 fiatalnál használtak a kábítószer kimutatására gyorstesztet; 31, illetve 4 személytől vizeletmintát vettek. Bevizsgáltattak egy tucat kábítószer-gyanús anyagot, és az eljárás alá vont személyeknél a kábítószer-függőség megállapítása miatt még igazságügyi elmeorvosi szakértői vizsgálatra is sor kerülhet. A két razzia ára öszszesen 1,3 és 2,5 millió forint közötti összegre tehető, a rendőrök logisztikai, adminisztrációs és bérköltségeit nem számítva.
A többi eset részleteinek ismerete nélkül ennyiből is látható, hogy igen drága sportról van szó. Ám ezért a pénzért még annyit sem kapunk, hogy az egyenruhások az akciók során akár egyetlen kábítószer-kereskedőt is elfognának, vagy a drogfogyasztást bármilyen szinten csökkenteni lennének képesek. A razziák egyetlen látható haszna, hogy az ismertté vált elkövetők számának növekedésével elbüszkélkedhet a rendőrség, valamint a "kábítószer-fertőzöttség" növekedése miatt többletforrásokat igényelhet (miközben a központi költségvetésből prevencióra és terápiára szánt összeg 2004-ről 2005-re másfél milliárd forintról egymilliárd forint alá csökkent).
Úgy tűnik, a kopasz béemvésekkel szemben nem túl bátor rendőrök a hét végén szórakozó fiatalok megregulázásával kívánják önbizalmukat megerősíteni. Sok veszítenivalójuk nincs. Legfeljebb idén nem ők viszik el a fair play díjat.
