- sisso -

Neked egy napod sem volt még olyan rossz, mint ezeknek a lányoknak az egész eddigi életük - mondja kísérõm, aki a nyolcvanas években családsegítõként dolgozott. A Repülési engedély angyaloknak címû elõadás napján viszont mintha mindenkinek jó lett volna.

Miért kevés a nõi nõgyógyász, mi a különb-ség a férfi és a nõi nõorvos között, és miért választja a páciens egyiket vagy a másikat?

A tébolydáról elnevezett társulat tagjai: Matt Devere, Mike Kelly és Jon Fenner. 'k alkotják Magyarország egyetlen profi, a Merlinben rezidens angol színházát, de így kevesen is, sõt talán ezért, valódi színházat csinálnak, olyat, amit csak a színészek folyamatos összezártsága érlelhet.

A magyarul csirkefarmot is jelentő capoeira nevű brazil küzdősport megérkezett Magyarországra. A "rabszolgasorshoz" sok köze van, de nem a szappanoperáknak köszönhető a népszerűsége.

Biztos nem lesz közönségfilm, hiszen kit érdekelne közvetlen környezetének lelki pestise nagytotálban, groteszk nyomorúsággá fokozva, kiváló dialógusokban, helyenként zavaróan hosszúra vágva. Pedig nagyon is élet közeliek a történetek, az a szám szerint hét darab, hogy a kabbalisztikának is adózzon a művészet.

A londoni művész több mint húsz éve foglalkozik mozgásművészettel

A civil szervezetek utcája már szervesen hozzátartozik a Sziget Fesztivál képéhez. Itt a hangos Krisna-lobbi, itt vannak a lelki kofák standjai és a pszichés szennyeltakarítók sátrai. Az egyszeri szigetlakó csak megy-megy, aztán valaki megkínálja egy kis tüstént kajával, vagy hirtelen bevezeti egy számára még ismeretlen "hitrendszer" alapjaiba. Idén legalább két új esemény társul az amúgy is nyüzsgő "városrészhez".

Isten szereti a magyar buzikat, szivárványuk mély és pasztellszíneit egyaránt. A büszkeség napi felvonuláson sütött is le a nyári nap sugára az ég tetejéről, de csak módjával, mert a jóisten, mindentudásából kifolyólag, azt sem hagyta figyelmen kívül, hogy fölösleges sütnie oly nagyon, a tömegnek úgyis nagy melege vagyon. Kellemes, napos-szellős délutánt töltöttünk ismét együtt.

A magyar származású izraeli írónő Oly nagyon szerettem című (Múlt és Jövő) könyvének bemutatójára érkezett szülővárosába, Budapestre. Az önéletrajzi ihletésű, dokumentarista regény a század elején egy budapesti ortodox családban született nő meghurcoltatásáról és szabadságharcáról szól, nem kifejezetten a holokauszt kapcsán.

Siófokon él és ír, egyedül neveli két fiát, angolt tanít, a Kurírnál volt tudósító, majd a már szintén megszüntetett Balaton tévénél szerkesztő-riporter. Most pr-os. Második regénye eddig két német kiadást ért meg. A X. Budapesti Könyvfesztiválon dedikálta a Mi az ábra? című harmadik regényét. Ebből az alkalomból találkoztunk vele, hogy kikérdezzük a politikai szatíra hátteréről és a vidéki írónő sorsról.

A Párizs-Kijev-Révkomárom-Djakarta-Újpest tengelyre fűződik fel az a történet, amelynek során az egykori szovjet flotta folyami kő- és tankszállító hajójából összművészeti kultúrhajó lett a budai rakparton. Mi más lehetne ez a vízi csoda, mint egy nemzetközi összeesküvés?

"A világ a nő csípőjében ringatózik" - mondja az arab férfi. Ezt persze ma már a magyar férfi is nyugodtan mondhatja, hiszen jól érzékelhető méreteket öltött a hastánc iránti érdeklődés nálunk is. Ezt az évente megrendezett helyi seregszemlék és a gombamód szaporodó, egzotikus fantázianevű tanárok által alapított iskolák tanúsítják. A nép-szerűség biztos jele, hogy a jelenségnek már nép-nemzeti vonulata is van, amely szerint a magyar nők az őshazából hozták magukkal a hastáncoltatás tudományát.