A magyarul csirkefarmot is jelentő capoeira nevű brazil küzdősport megérkezett Magyarországra. A "rabszolgasorshoz" sok köze van, de nem a szappanoperáknak köszönhető a népszerűsége.AGrupo Capoeira Brasil csapat magyar tagjai egy óbudai edzőteremben gyűltek össze két napra, hogy instruktoroknak, professzoroknak és mestereknek nevezett, brazil és magyar származású edzőikkel együtt gyakoroljanak, szambázzanak és megfeleljenek az övvizsga-követelményeknek. A bemelegítést és a bemutatót mi is megnéztük.
A "Goliban" a szűk hely ellenére is felszabadultan mozog az egyenruhás tömeg a csörgődob (pandeiro) és az edzőlány, Pipetta vezényszavára, aki igen vidám jelenség sajátos akcentusával. A dinamikus alapmozdulatok - elsősorban kézállás és némi akrobatika - alapján szó sincs arról, hogy rögvest lerúgják egymás fejét, de a hangulat máris olyan, akár egy social clubban össztánckor.
A kakas szárnyverdesésére és tétova szaltókezdeményekre emlékeztető bemelegítés után megismerhetjük a sport tudósait, köztük "a csávót", a jelen lévő legmagasabb fokozatú mestert, "Mestre" Paulao Cearát és tanítványait, a brazíliai fiúkat.
A fiúk és lányok pedig a lényegre térnek: kört (roda) alkotnak, ahol igyekeznek megvalósítani a két test közötti
"tökéletes párbeszédet",
avagy a pusztítás szemkápráztató koreográfiáját. Amikor a mozdulatsorok elsajátítása után a tanítvány először léphet be a rodába, vagyis beavatják, odakint állítólag gúnynevet kap, bozótvágó kést mutogatnak neki, és abuzálják az amulettjét. Itt ilyesmi nem tapasztalható.
Négy nagy kör alakul, amelyek metszéspontján helyezkednek el a zenészek. A capoeira ugyanis az a művészeti forma, amelyben a mozdulatsorok, a filozófia és a zene elválaszthatatlanok egymástól. A játék (jogo) gyorsaságát és minőségét a berimbau, az egy húrra felfűzött tökkel és ütőpálcával ellátott, a capoeira jelképének is tekinthető alaphangszer különféle ritmusai határozzák meg. A berimbaut a már említett csörgődob és az atabaque, egy kongához hasonló ütőhangszer egészíti ki. Ehhez jönnek még esetenként az agogo, a reco-reco és a caxixi, amelyek különféle csengők és bongók. A zenészek maguk is sportolók, játék közben átveszik egymástól a hangszert, de van énekes is, aki egyben költő: rangot jelent, ha valaki a hazáról, a szerelemről, a szentekről, valamint arról is jól tud verselni, hogy kit szeretne nagyon megverni.
Ha már a kollektív refrénéneklés kérdés-felelet dialógusa is ráhangolódott a zenére, elkezd mozgolódni a kör, amelynek közepén egy kezdő pár rövid évődés után jelképesen megküzd egymással. A játék lényege, hogy a résztvevők dinamikus mozdulatokkal, rúgásokkal, kaszáló mozdulatokkal, az ügyesebbek szaltókkal és egyéb akrobatikus elemekkel minél védtelenebb helyzetbe hozzák az ellenfelet. Szabályosan a párból csak egyvalakinek a keze, feje, lába érintheti egyszerre a talajt, ez is biztosítja a menet ritmusát és gyorsaságát. Fontos a találékonyság és kötelező az improvizálás, amely a capoeira gördülékenységét és frissességét jelenti. Az övvizsgákon az értékelés szempontjából a támadás, kitérés, visszavágás és ellentámadás minősége számít, és tulajdonképpen itt is, de csak imitálják a dühödt küzdelmet.
Mégis az egyik néző, aki Olaszországban capoeirázott, azt mondja, itt sokkal agresszívebbek a találkozók - ott csupán barátságos breakparti jellege volt a dolognak. Aztán hozzáteszi: Magyarországon kimagaslóan sok brazil női edző dolgozik. Nem mintha volna összefüggés, viszont a Los Angeles-i utcai tánc valóban átvett elemeket a capoeirából.
"Harmadszor vagyok Budapesten, és úgy érzem, jó energiák vannak errefelé ahhoz, hogy a sport itt is megvesse a lábát" - mondja a voodoo szertartásmesterre emlékeztető Paulao Ceara, aki rövid történelemleckét ad. "A capoeira Brazíliában született, és az Afrikából odaszállított rabszolgáktól származik. A zene brazil, a technikákat portugálul nevezték el, de ami a legnyomósabb érvnek tűnik a dél-amerikai eredet mellett: máshol eddig nem lelték fel a gyökereket, maximum az elemeit, például a breaktáncosoknál. A fehérek megpróbálták eltüntetni ezeket a számukra igen félelmetes szertartásokat a rabszolgáik emlékeiből, de apáról fiúra terjedt a technika, és terjed ma is Brazília fekete lakosságának szegény falvaiban. Olyan keletkezéstörténet is létezik, miszerint a kakasviadalok megfigyelésén alapul a sport, és azok a rabszolgák szórakoztatták vele magukat, akik
a hajnali csirkepiac
nyitására vártak. A szabályai viszont csak nemrégiben alakultak ki, hiszen néhány éve került a capoeira az utcáról az edzőtermekbe" - mondja "a csávó", aki középosztálybeli családból származik ugyan, mégis arra tette fel az életét, hogy a társadalom szélére sodródott utcagyerekekből a capoeira által embert faragjon, megvédve őket a kábítószertől, a teljes lecsúszástól.
Amikor afelől érdeklődöm, előfordul-e, hogy valóban verik egymást, csak annyit mond, az igazi küzdelem csúnya, nem a bemutatóra tartozik. "Holnap viszont szambaoktatás lesz." Amikor meglepve kérdezem: "Maga itt a tánctanár?" - azt válaszolja, ez a sport a rejtőzködésről is szól. "Táncnak látszik, de a cél a bunyó. A capoeira kezdeteinél is el kellett rejtőzni. Amikor a csórók rugdosták egymást az utcán, és megjelentek a rendőrök, akkor zenében és lépésben szambára váltottak. Izgalmasak lehettek ezek a konspirációs, gyilkos tánciskolák."
- sisso -
Köszönet Zákonyi Bencének közreműködéséért. - Edzéslehetőségekről a www.capoeira.hu oldalon olvashatnak
