Isten szereti a magyar buzikat, szivárványuk mély és pasztellszíneit egyaránt. A büszkeség napi felvonuláson sütött is le a nyári nap sugára az ég tetejéről, de csak módjával, mert a jóisten, mindentudásából kifolyólag, azt sem hagyta figyelmen kívül, hogy fölösleges sütnie oly nagyon, a tömegnek úgyis nagy melege vagyon. Kellemes, napos-szellős délutánt töltöttünk ismét együtt.AFelvonulási téren egyből nagy csapat egynemű, fiatal, jóképű csoport ötlik szemembe, tömött sorokban, szépen, ugyanolyan szerelésbe kiöltözve: megdobban a szívem, hogy ennyien, ilyen tudatosan, szervezett csatárláncban fogunk menetelni. De nem: ők munkaidőben vannak velünk. Hawaii az lehet, hogy van már, de San Francisco még nincs: ott motoros meleg rendőrök vezetik a sort, szabadidőben. Itt a jóképű srácok csak biztonságunkat szavatolni jöttek. A BRFK kicsit aggódhatott az esetleges jégeső miatt, mert mindegyik hatalmas rohamsisakot szorongat. De lehet, hogy ismervén az extravagáns öltözködési kódot, ők sem akartak kiegészítők nélkül jönni a buliba, és az esernyő túl snassz lett volna. És - gondolom, ha már lúd alapon - az övükről is lóg egy sor szívet melengető kiegészítő.
A beszédek már javában folynak, és mivel az Európai Unió is szereti a magyar buzikat, és valami oknál fogva a 2003-as évet választotta arra, hogy ezt kimutassa, küldött hozzánk politikusokat, hogy megnyissák az eseményt. Először Joke Swiebel, az Európai Parlament képviselőnője, idei emberi jogi jelentéstevője és az Intergroup (a meleg és leszbikus EP-tagokat tömörítő frakcióközi csoport) vezetője mond beszédet. ´t Katja Husen követi a német Zöldek képviseletében, a sort Farid Müller, a hamburgi parlament alelnöke, a német Zöldek meleg- és leszbikus csoportjának képviselője zárja.
Az európai zöldek is szeretik
a magyar buzikat. Biztosítanak minket nemzetközi szolidaritásukról, békéjükről, barátságukról. Büszkék is ránk, így együtt lehetünk büszkék egész délután. Elmondják, hogy az emberi jogok mindenkinek veleszületett, elidegeníthetetlen jogai: például a szabadon választott párkapcsolathoz, a magánélet sérthetetlenségéhez való jog. A gyermeknevelésben, az örökbefogadásnál is éppúgy kellene érvényesülnie az egyenlő bánásmód elvének, mint az adózás vagy az öröklés, illetve a munkajog területén (amit az Európai Unió Tanácsának 2000/78 EK irányelve szabályoz). A VIII. Meleg- és Leszbikus Fesztivál brosúrája így fogalmaz: "A közösséghez való csatlakozás a [magyar] melegek számára is komoly változásokkal járhat." Értvén ezalatt nyilván pozitív változásokat. Majd meglátjuk.
Ahhoz képest, hogy az 1969-es Stonewall-lázadás évfordulóját gyűltünk össze ünnepelni, nagyon szolidan viselkedünk. Aztán Freddie Mercury öblös hangja, és elindul a menet. Nincs megállás: hígítatlan diszkódac, az engedetlenség, a meg nem alkuvás slágerfesztiválja: Die another day, We´ve got the power, Sex bomb, I will survive, Living on my own. Innentől már nem a jogvédők kiáltanak, a föld dübörög. Elszabadul az önfeledtség, pörög az engedd el a műhajam. Végig az Andrássyn, a Kiskörúton. Négy kamionunk van: a Szivárvány Misszió Alapítványé, az Alibi Music Caféé, az Angyal Báré és az Arco Irisé. Mi, heteroszimpatizánsok, sőt, merném állítani, aktív támogatók is abból szeretnénk egy-két nagykanállal, amit ezek vettek be. Valamennyi belőle terjedhet cseppfertőzéssel is, ennyi középkorú heterót nyilvánosan csőrözni már rég láttam.
A magyar sajtó is nagyon szereti
a buzikat, ezt ezen rendezvény kapcsán sem rejtik véka alá. Nagy számban vannak jelen újságírók, szokásos vállon hordott kiegészítőikkel. A kék egyenruhások is, teljes kütyübuziságukban, hozzák saját videokameráikat. Nyilván álmos délutáni sörözéseikhez gyűjtik a szuvenírt, ellentétben a médiával, akik mások álmos délutáni sörözéséhez gyűjtik a háttérzsizsegést.
Az Erzsébet híd pesti hídfőjéhez közelítve az is kiderül, hogy
a polgári körök is szeretik
a buzikat. Csak vér-lelkiismeretes tagjaik jelentek meg, a néhány inorgazmikus nyugdíjas bősz "rohadt écces buzi ringyók" csatakiáltása szinte üde színfoltot visz a menet már-már egyhangúvá váló magabiztosságába. Az elkeseredett hangfoszlányok a hídra érve már az elpazarolt lehetőségek fölött érzett irigy sirámokként hangzanak: "Én is lehettem volna önfeledett fiatal, de mit tett velem ez a geci élet, nézzetek rám." De mi szörnyülködve fordítjuk el arcunkat. Már csak azért is, mert figyelmünket jelentős motoros felvonulás köti le, húznak a gépek az ellenkező két sávban Pest felé. Se velünk, se ellenünk, mint kiderül, hanem a magyar autózás intoleráns kultúrája ellen.
Megérkezünk a Tabánba, ahol a rendezvény egyetlen gyújtó hangú beszédét hallgathatjuk meg Gustav Fridolon, a svéd zöldpárt angyalarcú, 19 éves parlamenti képviselőjének elővezetésében. "Nemcsak a mi büszkeségünk, az ő szégyenük. Az intoleránsok szégyenének napja ez." Szülői szívünk jóváhagyólag kalimpál. Köpünk is majd a sírukra.
Néminemű ellentüntetésnek vélhető séta is kerekedik: két nagyon kigyúrt, feketébe öltözött bőrfejű, több nyápicabb, két majdnem harekrisnásnak kinéző szende szűz, valamint a kíséretükben vagy ötven rendőr és ugyanannyi újságíró fölkaptat az ´56-os emlékműig, ahol bátran letelepednek, és fürdetik orcájukat a napsütésben. A traveszti show fut mindezalatt, többek között kedvenc Matiaszommal - kérem, ne vegyék zokon pártosságomat -, aki, lévén szerfölött fogékony a János vitéz-tematikára, Iluskaként szokta mosni, mosni a patakban.
Sokan voltunk, eddig talán a legtöbben. Hogy a szervezőkön, a föllépőkön, a sajtón, a hetero- és mélyzöld szimpatizánsokon, CEU-s diákokon és egyéb külföldieken kívül hány mezei meleget lehetett volna megszámlálni, kérdéses marad, de ránézésre nagyon keveset. A Zöld Fiatalok Egyesület az egyetlen nem meleg tömörülés, mely már három éve részt vesz a meleg- és leszbikus fesztivál eseményein, a sokszínűség, a nyitottság, a szolidaritás és a kreativitás jegyében. A magyar politikusok is nagyon szeretik a magyar buzikat, csak még nem tudják egészen kimutatni, hiszen magyar politikus csak a fesztivál esélyegyenlőségi kerekasztal-beszélgetéseire vállalkozott, jelenlétével a felvonulást egy sem tisztelte meg közülük.
Forrai Éva
A görények
Elég gáz, hogy a melegfesztiválokon a felkért vagy beígért politikusok általában lemondják a szereplést, illetve ha az utolsó pillanatban mégis eljönnek, nem elég felkészültek. Az sem kóser, hogy a felvonulásokon eddig még egyikük sem mondott védőbeszédet, ezért külföldről kell importálni a szpíkereket. Talán ezért is ült annyira a Budapesti Leszbikus Filmbizottság Művész moziban levetített második játékfilmje: A rózsaszín görény. A rózsaszín párduc politikai parafrázisa a kitaszítottak krimiszatírája általában a homofób politikusnőknek szól. A maga minimális eszközeivel, szellemes animációkkal, amatőr színészekkel, szenzációs betétdalokkal óriási hatást ért el, bár nem elhanyagolható tényező, hogy többnyire annak a közönségnek készült, aki nézte. A szexuálpolitikai oktatófilm története egy fiatal államtitkárnő eltűnése köré szerveződik, és a bennfentesek lazaságával és gőgje nélkül készült. A "leszbikus maffia", Keresztanya és bandája fiús lányokat, úgynevezett ügynököket küld misszióba, hogy elcsábítsák a közismert média- és politikus macákat. Akcióik sikeresek. A végén még egyházi esküvő is jut, mert ugye akadnak konzervatív leszbikusok is. A film külön bája Földényi tanár úr, aki önhibáján kívül az egyik jelenetben a háttérben szomorúan bámuló férjet játssza. Remélhetőleg valamelyik alternatív mozi a műsorára tűzi majd a filmet, hogy a szélesebb közönség is megismerhesse.
- sisso -
Melegvalóság és valóságshow Kismocsokkal, Ritával és Zsoltikával
A melegségüket elsőként nyíltan vállaló valóságshow-szereplőkkel beszélgetett Pálfi Balázs újságíró melegaktivista, a Petőfi Rádió Önazonos és a Tilos Rádió Szappanopera helyett című műsorának vezetője.
Kismocsok, aki 36 nappal a Való Világ első adása előtt, hatéves heteroszexuális kapcsolatát felbontva "coming outolt", Ritával, második női partnerével, nagy szerelmével érkezett. Rita a heteroszexuális pincérnőket népszerűsíteni ment be a "villába", és leszbikus "mocsokné"-ként jött ki. A változás nem szembetűnő. Normális hangnemben folyt velük a beszélgetés egészen addig, amíg egy mozgalmár hangot nem adott abbeli elkeseredettségének, hogy a Hustler magazinban megjelent szoft pornóképekkel a valóságshow leszbikus párja lejáratta az "ügyet". Kismocsok erre felháborodott, mondván, ők maximum azért lépték meg ezt a dolgot, hogy felbontsák velük a tévés hűbéri szerződést, és tesz rá, hogy kit képvisel, ő leginkább saját magával szeretne rendbe jönni, mégiscsak egy tudatlan vidéki lány. Elege van abból, hogy már egy levél algopirint sem vehet nyugodtan a sarki patikában. Különben is nap mint nap megnézhette őket a fél ország meztelenül, lógónak látszó mellekkel - mondja Zsolti, a kedvenc, amiért Kismocsok leönti egy pohár ásványvízzel. Innentől több szó esett a valóságshow-k gyermekbetegségeiről és kegyetlenségeiről, mint a szexuális orientációból adódó problémákról. No és a jövőbeli tervek is előkerültek. Zsoltinak szakácskönyve fog megjelenni, és rádiós műsorvezető lesz, egyébként meg a szívbéli és nem a testi hűségben hisz. Kismocsok és Rita komolyan gondolta azt a levelet, amit a jelenlegi miniszterelnöknek írtak, hogy felkérjék donornak születendő gyermekükhöz. Kijelentik: nem a többi leszbikusért tették, amit tettek. Mindenesetre innentől kicsit komolytalanná válik a vita, amihez segítséget nyújt az is, hogy Zámbó Jimmy nővére szólal fel az első sorból, és miután mindenkit biztosít arról, hogy ő nem leszbikus, tanácsokat ad a média kezelésére. Pálfi Balázs meg csak néz maga elé.
- sis -
Homomonument
Aki járt már Amszerdamban, tudhatja, hogy a hollandoknak saját melegemlékművük van a holokauszt homoszexuális áldozataiért. Nálunk tavaly óta létezik egy rózsaszín obeliszk a Fiumei úti temetőben, amely más jellegű bár, de aki óvatosan koszorúzni akar, itt megteheti.
Kertbeny Károly Mária (a németeknél a férfiak is viselhetik a Mária nevet) síremlékéről van szó, egy német származású magyar világcsavargó nyughelyéről, akit betegsége miatt 1875-ben hozatott haza valamelyik kalandtúrájáról a magyar kormány, ennek ellenére magányosan és szegényen halt meg 1882. január 23-án. 120 évvel később Takács Judit szociológus bukkant rá a jeltelen sírra, és a Lambda Budapest Meleg Baráti Társasággal közösen felhívást tett közzé az emlékoszlop felállítására.
Kertbeny alakja minimum misztikus, és nem kifejezetten a homoszexualitása miatt vált a magyar férfi melegek mekkájává a síremléke. A honi irodalomtörténet nem túl jelentős műfordítóként és íróként tartja számon.
Hatvany Lajos szerint: "Vén, hiú, svindler, komisz, komédiás, kérges lelkű, irigy, irodalmi kalandor lett belőle. Károly, szegény, nyomorult Károly!" Névtelenül közreadott politikai pamfletjeiben viszont síkraszállt a homoszexuálisok jogaiért, és a homoszexuális-emancipáció ügye köré egész elméletrendszert gyártott.
Leginkább szexualitásterminológiai újításai miatt emlékeznek rá, hiszen - ahogy Manfred Herzer német kutató bizonyította - az 1860-as évek végén ő alkotta meg az azóta széles körben elterjedt homoszexuális és heteroszexuális szavakat.
Kertbeny korát meghaladva hangsúlyozta, hogy a modern államnak ki kell terjesztenie az állampolgárok magánéletébe való be nem avatkozás elvét a homoszexuálisokra is.
A sír megkoszorúzása és Láner Lászlónak, a Mások című lap főmunkatársának megemlékező beszéde után rövid sétát tett a csapat a temetőben. Egy másik sír felkeresése volt a cél, amelyben feltehetőleg két olyan férfi alussza örök álmát, akik egy párt alkottak földi életükben. A sírkövön lévő portrén mindenesetre öreg házaspári pózt vettek fel. Egyikük tanár volt, a másikuk katona, Barthuis András és Lőrinc János, 1940-ben és 1945-ben haláloztak el. Amennyiben bizonyítást nyerne, hogy melegek voltak, az ő síremlékük lenne a homomonument. Addig is rózsaszínra festett padokat álmodnak elé, ahol kegyeletüket leróva piknikezhetnének a látogatók.
- si -
