A tébolydáról elnevezett társulat tagjai: Matt Devere, Mike Kelly és Jon Fenner. 'k alkotják Magyarország egyetlen profi, a Merlinben rezidens angol színházát, de így kevesen is, sõt talán ezért, valódi színházat csinálnak, olyat, amit csak a színészek folyamatos összezártsága érlelhet.
Repertoáron lévõ darabjaikat folyamatosan telt házzal játsszák, eszerint léteznek tehát angolul igazán jól értõ magyarok, vagy elég nagy - ha fluktuálódik is - az angol nyelven beszélõ külhoni populáció, amely kíváncsi a jó színházra. A három igen különbözõ karakterû, az életet alapvetõen
a folyamatos poénok
sorozataként megélõ férfi igazi minõséget teremt. Az egymást a magánéletben is látványosan szórakoztató angolok 1994-ben találkoztak elõször a Londoni Zene- és Színmûvészeti Akadémián. 1997-ben diplomáztak, aztán szétszéledtek, és egyénileg értek el jelentõs sikereket Londonban és környékén, filmszerepekben, illetve színtársulatoknál, például az igen neves Royal Shakespeare Companynál.
Elõször Mike Kelly járt Budapesten (õ beszél a legjobban magyarul) egy tanulmányi csereprogram keretében, és találkozott a Merlin Színház akkori angol nyelvû szekciójának vezetõjével, a mai igazgatóval, Magács Lászlóval, aki segítséget nyújtott egy darab megvalósításához, majd évekkel késõbb visszahívta Mike-ot az angol nyelvû Csongor és Tünde megrendezésére, furcsa társulatával együtt. Jordán Tamás, az akkori igazgató pedig kitalálta, hogy maradjanak. Úgy tettek, és bejött nekik. Nemcsak azért, mert jelentõs anglomán rajongótábor nyüzsög körülöttük, meg sok az olcsó kocsma és a gyógyfürdõ, hanem mert Budapest földrajzi helyzete egy turnézni kívánó társulatnak tulajdonképpen kincset ér. Négy éve csillagtúraszerûen nonstop járják a környezõ országokat.
A Madhouse elsõ önálló darabja a 2000-ben készült, azóta is mûsoron lévõ The Complete Works of Shakespeare (Shakespeare összes) Magács rendezésében. Agyalágyult komédia, amelyben Shakespeare 37 drámája pereg le alig két óra leforgása alatt, pléhpofák, sikoltozások, összeverések és nagy összeesések közepette. (Hasonló, mint magyar testvére, a SÖR, csak sokkal jobb.) A három férfi
hihetetlen sebességgel
váltogatja a szerepeket, a nõi és férfiruhákat, az Othellóhoz a gengszter rapkultúra szolgáltatja a hátteret, a történelmi drámák egy amerikaifutball-meccs keretei között jelennek meg, a Hamletre pedig húsz másodperc marad, de abban nincsen köszönet. Játszik a közönség is, a cross-dresser Ophelia pedig maga is többször szétröhögi a szerepét.
Pengeéles váltás, ha valaki ezek után a Someone Who'll Watch Over Me (Valaki, aki vigyáz rám) címû drámát, az ír Frank McGuiness felkavaró történetét nézi meg a társulat elõadásában, amely az 1980-as évek libanoni túszdrámáit elemzi három fogva tartott sorsán keresztül, akiknek fogalmuk sincs, miért kerültek - és ki tudja, meddig - egy sötét pincébe. A három szereplõ az emberi érzelmek teljes skáláját és saját színészi eszköztára jelentõs részét is kiteríti a közönség elé.
A harmadik õsdarab a Stones in His Pockets (Kövekkel a zsebében). Marie Jones díjnyertes, a belfasti Lyric Színházból világhírûvé vált keserédes vígjátéka alapján készült. Arról mesél, csupán jelzésszerû díszletek között, hogy mi történik, mikor egy hollywoodi filmstáb felforgatja Írország egy eldugott zugát. Legalább harminc senki és valaki találkozik a színpadon, és mind a harmincukat Jon Fenner (Mike Kelly kettõzi) és Matt Devere alakítja. Nem semmi, hogy a színpad megtelik szellemalakokkal a nagyérdemû szeme láttára.
A tavasz folyamán még két elõadást mutattak be, így most teljes a "bolondokháza". Conor McPherson This Lime Tree Bower (Citrusfa házikó) címû thrillere saját rendezésben, hátborzongató improvizációkkal. Kõkomoly, bár a Madhouse sosem mulasztja el becsempészni a humort, akkor sem, ha sírás a vége. Valamint április elején mutatták be a tulajdonképpen ars poeticának is felfogható Stirring the Porridge (Felkavarni a zabkását) címû darabot a Nagy-Britanniából érkezõ Derek Hollins rendezésében. Az ötletek végtelen halmazából, a társulat eddigi dilijeibõl a lehetõ legtöbb improvizáció segítségével létrehozott munka egyetlen egyszerû történet, számtalan módon elõadva. Laza, akár az építõtábor, de mégis fegyelmezett, mint egy pszichiátriai rendelõ.
- sisso -
