Színház: Britannia Gyógyintézet (A Madhouse elõadásai)

  • - sisso -
  • 2004. május 6.

Zene

A tébolydáról elnevezett társulat tagjai: Matt Devere, Mike Kelly és Jon Fenner. 'k alkotják Magyarország egyetlen profi, a Merlinben rezidens angol színházát, de így kevesen is, sõt talán ezért, valódi színházat csinálnak, olyat, amit csak a színészek folyamatos összezártsága érlelhet.

A tébolydáról elnevezett társulat tagjai: Matt Devere, Mike Kelly és Jon Fenner. 'k alkotják Magyarország egyetlen profi, a Merlinben rezidens angol színházát, de így kevesen is, sõt talán ezért, valódi színházat csinálnak, olyat, amit csak a színészek folyamatos összezártsága érlelhet.

Repertoáron lévõ darabjaikat folyamatosan telt házzal játsszák, eszerint léteznek tehát angolul igazán jól értõ magyarok, vagy elég nagy - ha fluktuálódik is - az angol nyelven beszélõ külhoni populáció, amely kíváncsi a jó színházra. A három igen különbözõ karakterû, az életet alapvetõen

a folyamatos poénok

sorozataként megélõ férfi igazi minõséget teremt. Az egymást a magánéletben is látványosan szórakoztató angolok 1994-ben találkoztak elõször a Londoni Zene- és Színmûvészeti Akadémián. 1997-ben diplomáztak, aztán szétszéledtek, és egyénileg értek el jelentõs sikereket Londonban és környékén, filmszerepekben, illetve színtársulatoknál, például az igen neves Royal Shakespeare Companynál.

Elõször Mike Kelly járt Budapesten (õ beszél a legjobban magyarul) egy tanulmányi csereprogram keretében, és találkozott a Merlin Színház akkori angol nyelvû szekciójának vezetõjével, a mai igazgatóval, Magács Lászlóval, aki segítséget nyújtott egy darab megvalósításához, majd évekkel késõbb visszahívta Mike-ot az angol nyelvû Csongor és Tünde megrendezésére, furcsa társulatával együtt. Jordán Tamás, az akkori igazgató pedig kitalálta, hogy maradjanak. Úgy tettek, és bejött nekik. Nemcsak azért, mert jelentõs anglomán rajongótábor nyüzsög körülöttük, meg sok az olcsó kocsma és a gyógyfürdõ, hanem mert Budapest földrajzi helyzete egy turnézni kívánó társulatnak tulajdonképpen kincset ér. Négy éve csillagtúraszerûen nonstop járják a környezõ országokat.

A Madhouse elsõ önálló darabja a 2000-ben készült, azóta is mûsoron lévõ The Complete Works of Shakespeare (Shakespeare összes) Magács rendezésében. Agyalágyult komédia, amelyben Shakespeare 37 drámája pereg le alig két óra leforgása alatt, pléhpofák, sikoltozások, összeverések és nagy összeesések közepette. (Hasonló, mint magyar testvére, a SÖR, csak sokkal jobb.) A három férfi

hihetetlen sebességgel

váltogatja a szerepeket, a nõi és férfiruhákat, az Othellóhoz a gengszter rapkultúra szolgáltatja a hátteret, a történelmi drámák egy amerikaifutball-meccs keretei között jelennek meg, a Hamletre pedig húsz másodperc marad, de abban nincsen köszönet. Játszik a közönség is, a cross-dresser Ophelia pedig maga is többször szétröhögi a szerepét.

Pengeéles váltás, ha valaki ezek után a Someone Who'll Watch Over Me (Valaki, aki vigyáz rám) címû drámát, az ír Frank McGuiness felkavaró történetét nézi meg a társulat elõadásában, amely az 1980-as évek libanoni túszdrámáit elemzi három fogva tartott sorsán keresztül, akiknek fogalmuk sincs, miért kerültek - és ki tudja, meddig - egy sötét pincébe. A három szereplõ az emberi érzelmek teljes skáláját és saját színészi eszköztára jelentõs részét is kiteríti a közönség elé.

A harmadik õsdarab a Stones in His Pockets (Kövekkel a zsebében). Marie Jones díjnyertes, a belfasti Lyric Színházból világhírûvé vált keserédes vígjátéka alapján készült. Arról mesél, csupán jelzésszerû díszletek között, hogy mi történik, mikor egy hollywoodi filmstáb felforgatja Írország egy eldugott zugát. Legalább harminc senki és valaki találkozik a színpadon, és mind a harmincukat Jon Fenner (Mike Kelly kettõzi) és Matt Devere alakítja. Nem semmi, hogy a színpad megtelik szellemalakokkal a nagyérdemû szeme láttára.

A tavasz folyamán még két elõadást mutattak be, így most teljes a "bolondokháza". Conor McPherson This Lime Tree Bower (Citrusfa házikó) címû thrillere saját rendezésben, hátborzongató improvizációkkal. Kõkomoly, bár a Madhouse sosem mulasztja el becsempészni a humort, akkor sem, ha sírás a vége. Valamint április elején mutatták be a tulajdonképpen ars poeticának is felfogható Stirring the Porridge (Felkavarni a zabkását) címû darabot a Nagy-Britanniából érkezõ Derek Hollins rendezésében. Az ötletek végtelen halmazából, a társulat eddigi dilijeibõl a lehetõ legtöbb improvizáció segítségével létrehozott munka egyetlen egyszerû történet, számtalan módon elõadva. Laza, akár az építõtábor, de mégis fegyelmezett, mint egy pszichiátriai rendelõ.

- sisso -

Figyelmébe ajánljuk

Hol az ember?

A megfilmesíthetetlen könyvek megfilmesítésének korát éljük – ezek pedig nagyrészt sci-fik. Herbert Ross Dűnéjének sokszor nekifutottak, mire Denis Villeneuve szerzői húrokat pengető két blockbustere végre a tömegek igényeit is képes volt kielégíteni; Isaac Asimov Alapítványából az Apple készített immár második évadát taposó, csillogó űroperát – a Netflix pedig az elmúlt évek egyik legnagyobb sikerű, kultikus hard sci-fijébe, Liu Ce-hszin kínai író Hugo-díjas A háromtest-triló­giá­jába vágott bele.

Nem viccelnek

  • - minek -

Poptörténeti szempontból is kerek jubileumokkal teli lesz ez az év is – novemberben lesz negyven éve, hogy megjelent a The Jesus and Mary Chain első kislemeze, a melódiát irgalmatlan sípolásba és nyavalyatörős ritmusba rejtő Upside Down.

Elszáll a madárnő

„Én nem tudok, és nem is szeretek a képeimről beszélni. Amit el tudok mondani, azt csak színnel tudom elmondani. Képeimbe belefestettem az életem tragédiáit és örömeit. Ez volt az életem” – halljuk a művész vallomását a kiállítás első termében, a falra vetített 1977-es rövidfilm részleteként.

Aktivizmus színészekkel

  • Erdei Krisztina

Csoszó Gabriella aktivista fotós, töretlen kitartással vesz részt az ellenzéki tüntetéseken és osztja meg képeit azokkal, akik szeretnének mást is látni, mint amit a NER kínál.

Házasok hátrányban

  • Kiss Annamária

Középkorú házaspár egy protokollparti után vendégül lát egy fiatal párt egyetemi lakosztályuk teraszán, hajnali kettőkor. Az elején mit sem sejtenek arról, hogy ez lesz valamennyiük életének talán leghosszabb éjszakája.

Koponyalabirintus

Az alighanem legelismertebb, világirodalmi rangú kortárs román író, Mircea Cărtărescu 2015-ös nagyregénye rendkívüli, monstruózus mű. Kiszámíthatatlan, szabálytalan, megterhelő. Pedig látszatra nagyon is egyszerű, már-már banális helyzetből indul.

Messziről jött zeneszerző

A Tigris és sárkány és a Hős filmzeneszerzője hat éve már járt is nálunk, mégis bemutatásra szorul a magyar koncertlátogatók előtt. A hatvanhat éves, kínai származású komponistáról hídemberként szokás beszélgetni, aki a hagyományos kínai klasszikus zenét tömegekhez vitte el a nyugati világban.

Az ajánlat

Napi rendszeres fellépéseinek sorában Magyar Péter a múlt pénteken a Klubrádióban járt, ahol Bolgár György műsorában mindenféle kijelentéseket tett Ukrajnáról, illetve az ukrajnai háborúról.

A hegyi ember

Amikor 2018 februárjában Márki-Zay Péter az addig bevehetetlennek hitt Hódmezővásárhelyen, az akkoriban igen befolyásos Lázár János városában az időközi polgármester-választáson magabiztosan legyőzte fideszes ellenfelét, reálisnak tűnt, hogy mindez megismételhető „nagyban” is a tavaszi országgyűlési választásokon.

„Pályáznék, csak nem tudom, kivel”

Miért meghatározó egy társadalom számára a migrációról szóló vita? Hogyan változott a meg Berlin multikulturális közege? Saját történetei megírásáról és megrendezéseiről beszélgettünk, budapesti, román és berlini színházi előadásokról, de filmtervei is szóba kerültek. Kivel lehet itt azokra pályázni?

Pusztítás földön, vízen, levegőben

A magyarországi üvegházhatású gázkibocsátás csaknem háromszorosa került a levegőbe az ukrajnai háború első másfél évében. Óriási mértékű a vízszennyeződés, állatfajok kerültek a kipusztulás szélére. Oroszország akár fél évszázadra való természeti kárt okozott 2023 közepéig-végéig.

Alkotmányos vágy

A magyar mezőgazdaság tizenkét éve felel meg az Alaptörvénybe foglalt GMO-mentességnek, takarmányozáshoz tavaly is importálni kellett genetikailag módosított szóját. A hagyományos szója vetésterülete húsz éve alig változik itthon, pedig a szakértő szerint lehetne versenyezni az ukrán gazdákkal.