Kedden azonban véget ért az a hónapokon át húzódó gyávanyúl-játék, amely az állam elnöke és a választást megnyerő párt elnöke között folyt. E tekintetben ne tévesszen meg senkit a kinevezés és a vele járó várbeli vállveregetés, mosolyalbum: nem Pavel rántotta el a kormányt, hanem Babiš. Nincs mit szépíteni: Csehország egyik borítékolhatóan legsötétebb kormánya lép hamarosan színre (ami elég nagy szó, hiszen a rendszerváltás óta jó pár politikai rémalak megfordult már ott is a miniszterelnöki székben, gondoljuk csak Václav Klausra, Miloš Zemanra, vagy éppenséggel a Berlusconinál pucér seggel ungabungázó Mirek Topolánekre…). Mégis, mégis: a kinevezésig tartó processzus Pavel nagy politikai győzelmét hozta, mely győzelem a cseh nyilvánosságban is a maga teljességében jelenik meg.
Arról volt szó ugyanis, hogy az államfő az aláírásáért cserébe két döntő követelményt állított Babiš elé. Tette mindezt úgy, hogy olyan sziklaszilárd jogosítványai nem is voltak erre; ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy Csehországban a polgárok választanak elnököt, s ha ezt a jogkörei nem is feltétlenül igazolják vissza, mégis vitathatatlan tekintélyt biztosít a számára – nota bene Pavelt éppen Babiš ellenében választotta elnökének a nép 2023-ban. A két követelmény egyike pedig az volt, hogy Babiš adja elő tervét az Európai Unió által is megkifogásolt (az európai szinten is óriásvállalatnak számító, és uniós pénzekből is jócskán muzsikáló Agrofert tulajdonosi pozíciója és a mondott EU-s pénzek elosztásáért felelős kormányfői poszt között feszülő) összeférhetetlenségének a felszámolására. A másik meg az, hogy a kormány névsorának összeállításakor még álmában se merészeljen hű koalíciós partnerének, a motrozók pártjának Filip Turek nevezetű tiszteletbeli elnökére gondolni.
Babiš kezdetben hallani sem akart a dologról, könnyek között beszélt a parlamentben arról, hogy gonosz idegen erők akarják elvenni tőle édes gyermekét, legfőbb vagyontárgyát, az Agrofertet. Tényleg csak azt nem mondta, hogy meg a rezsicsökkentést meg a tizenharmadik havi nyugdíjat (itt azért jegyezzük meg, hogy Babiš nem miniszterelnökként szerezte a vagyonát, még csak politikus sem volt akkor, legfeljebb spicli; a más nevére íratás hiányának javára írását ellenben még ne siessük el). A mindenféle náculásai miatt hírhedtté vált Turek külügyminiszteri tárcájának tárgyában meg bőszen mutogatott a gépkocsizók pártjára, hogy hát ők akarják nagyon, nem én, nem hagynak más választást, úgy ragaszkodnak hozzá…
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
