A szerk.

Az áruló

A szerk.

A múlt hét közepén szivárgott ki az a 28 pontos béketervezet, amelynek segítségével Donald Trump az akkori állás szerint lezárni óhajtotta volna Oroszország Ukrajna ellen viselt háborúját.

Ez a 28 pont rettenetes dolgokat tartalmaz. Vagy inkább tartalmazott volna. Ukrajnának fel kellett volna adnia nemcsak a megszállt területeit, de le kellett volna mondania a luhanszki és a donyecki régió maradék, még a fennhatósága alatt álló részéről is, benne azokkal a katonai erődítményekkel, amelyek most is az orosz előrenyomulás elől védik az ország belső területeit. Ezek a területek hivatalosan is orosz ellenőrzés alá kerültek volna, ahogy a demilitarizált zónaként elképzelt határsáv is.

Kijivnek az elképzelés szerint vállalnia kellett volna, hogy haderejét a mostani 800 ezer fő helyett 600 ezerben maximálja, nem birtokol nagy hatótávolságú fegyverzetet, és alkotmánymódosítással zárja ki az ország NATO-csatlakozását. Erre a NATO-nak is kötelezettséget kellett volna vállalnia, miként arra is, hogy nem állomásoztat csapatokat Ukrajnában. Mindezek ellentételezéseként a dokumentum egy kurta pontja szerint Kijiv „megbízható biztonsági garanciákat” kap majd. (A dokumentumot közlő Axios szerint ezt egy másik leirat lett volna hivatott részletezni, de azt nem látta senki, alighanem azért, mert nem létezik.) A terv leszögezi azt is, hogy „az elmúlt harminc év összes vitás kérdését (ambiguities) a felek rendezettnek ismerik el”. Ezekbe értelemszerűen beletartoznának az Ukrajna, illetve az ukrán emberek ellen elkövetett háborús bűnök is, melyek elkövetőinek a terv ily módon büntetlenséget szavatolt volna.

A nemzetközi sajtóban megjelent hírek szerint a „béketerv” körül amerikai részről a fő­tárgyaló Witkoff mellett még Marco Rubio külügyminiszter, J. D. Vance alelnök és Jared Kushner elnöki vő bábáskodtak, de a szöveg egyes részeit – a The Guardian elemzése szerint – mintha oroszból fordították volna angolra. Ez azért sem lenne meglepő, mert a 28 pont semmiféle kényszerítő erejű kötelezettséget nem ró Oroszországra abban a tekintetben, hogy a jövőben ne folytathatná vagy kezdhetné újra a hadműveleteket Ukrajna ellen.

A Kreml törvényi kötelezettséget vállalna arra, hogy nem tesz ilyesmit, de ez valójában nem ér semmit. Hisz ezt korábban is megtette már, és az eredmények ismertek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.