Többségükben civilek, orvosok, mérnökök, vállalkozók, akik a párt honlapján található életrajzuk szerint valóban nem kötődnek korábbi politikai struktúrákhoz. Nem mintha nekünk speciel eleve bajunk lenne azzal, ha valaki az elmúlt másfél, két, urambocsá’, három évtizedben politizált vagy közhatalmat gyakorolt volna – de éppenséggel ezt ígérte Magyar Péter. Hisz az ő fő politikai állítása az, hogy a) igenis, valamilyen szinten mindenki kompromittálódott, aki bármilyen módon az elmúlt legalább 20 vagy 25 évben („az Orbán–Gyurcsány-korszakban”) a Fidesz ellenzékének számító, vagy magukat annak mutató, vagy akként elkönyvelt pártokhoz kötődött, és b) létezik szerte Magyarországon, az országos szinttől a kistelepülésekig bezárólag, még egy készlet ember, a szakértelemnek, a politikai tehetségnek és a tisztességnek egy eddig rejtett, fel nem használt rétege, repozitóriuma, amely képes lesz nem csak megnyerni a választást, és nem csak nagyon megnyerni, hanem arra is, hogy éljen ezzel a lehetőséggel, és a bukás előtti utolsó pillanatban új pályára állítsa Magyarországot.
Ami a Tisza jelöltjeinek, illetve jelölt-jelöltjeinek a fentiek szerint értelmezett ártatlanságát és hamvasságát illeti, a fene se tudja, hogy mennyire lehet igaz; hogy mennyire képzelhető el, hogy egy korábbi kisvárosi rendőrkapitánynak, főorvosnak, komolyabb helyi vállalkozónak ne lettek volna valamilyen politikai kötődései, vagy legalábbis politikai nézetei. De ez, még egyszer mondjuk, legfeljebb annyiban érdekes, hogy ezek esetleges felhánytorgatásával igyekszik majd a Fidesz-propaganda a jelölteket támadni – amúgy pedig kit érdekel. Ennél komolyabb kitettség lehet, ha a Fidesznek sikerült volna a Tisza-jelöltek közé a saját embereit becsempészni, vagy eztán rábírni őket arra – a szokásos módszereikkel: fenyegetéssel, zsarolással, pénzzel, ígéretekkel –, hogy már Tisza-jelöltként nekik dolgozzanak. De talán ezzel sem lehet nyulat fogni: Vogel Evelin is milyen ígéretes játékosnak tűnt, oszt’ mire mentek vele. A jelöltek tényleg civilek – akik persze hétfőn megszűntek civilnek lenni –, és emiatt van is egy kicsit 1988–89-es színezete a dolognak: amikor szintén sok outsider fogott politizálásba. És ezt, minthogy a rendszerváltáshoz hasonló nagyságrendű változásra vár Magyarország jobbik fele, ugyancsak a kellemes asszociációink közé könyvelhetjük le.
Az ugyanakkor korántsem mindegy, hogy mi történik majd azokkal a személyekkel, pártokkal, párttöredékekkel, amelyek az ellenzéki oldalon továbbra is el akarnak indulni a jövő tavaszi országos választáson. A Tisza a maga 106 jelöltjét bizonyosan ki fogja állítani – a dolog már akkor eldőlt, amikor a jelöltállítást zárttá tették, és innen aztán végképp nem lehet már visszatáncolni: az aligha képzelhető el, hogy a Tisza a választás előtti utolsó pillanatban majd visszahívja a jelöltjét valamely másik, esélyesebbnek tűnő ellenzéki jelölt javára. A DK, a Kutyapárt és az MSZP a maguk részéről eddig kevés jelét mutatták annak, hogy feladnák az indulást – az egyetlen kivétel mind ez idáig a Momentum, amely ezt megtette –, ahogy egyéni jelöltjeik is inkább a választásra, mintsem a visszalépésre készülnek.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
