A szerk.

Magával rántja?

A szerk.

„Budapest nem lehet működésképtelen, az ország fővárosának működése mindenkinek fontos, a kormány úgy gondolja, ez egy pártpolitika fölötti cél” – mondta Gulyás Gergely a legutóbbi kormányinfón, és azt is kijelentette, hogy a kormány nyitott arra, hogy csőd­segélyt, pénzügyi mentőcsomagot nyújtson a fővárosnak.

Az elmondottakból – a vészjósló tartalom ellenére – a főváros vezetése okkal következtethetett volna arra, hogy hónapok óta válaszra sem méltatott próbálkozásaik után végre tárgyalóasztalhoz ülhetnek a kormánnyal. Ami úgy is fejleménynek lett volna tekinthető, hogy a legfontosabbról, a kormány bizonyosan nem hajlandó tárgyalni. Arról tudniillik, hogy az állam immár hat éve nemcsak törvények mögé bújva és/vagy törvényeket alkotva, de a Kúrián is megállapított törvénytelenségekkel is szisztematikusan kifosztja a fővárost. Gulyás ugye mondta azt is, hogy Budapest működőképessége pártpolitikán felül álló cél. Karácsony Gergely is ezért vitte el személyesen Orbán Viktornak címzett levelét, amelyben közölte, hogy az év végére 33 milliárd forintos mínuszban lesz a fővárosi önkormányzat, aminek az lehet a következménye, hogy leállnak a közszolgáltatások. Ezért azt kérte, hogy a kormány rendezze adósságát Budapest felé, amivel épp ezt a 33 milliárdot nulláznák le.

A levelet illetően a főpolgármesternek nem lehettek illúziói, ám arra biztosan nem számított, hogy a tárgyalásokkal kapcsolatos reményei idő előtt szertefoszlanak. „Abban a percben, amikor Gulyás Gergely miniszter arról beszélt, hogy a kormány »meg akarja menteni Budapestet« törvénytelenül leemeltek újabb 6,2 milliárd forintot a város számlájáról” – jelentette be a kormányinfó után a főpolgármester, majd közölte, hétfőre közgyűlést hívott össze, hogy megerősítsék, amit egyébként szeptemberben, az Állami Számvevőszék jelentésének elfogadásakor már kimondtak: „Budapestnek azonnali és hatékony intézkedésekre van szüksége a főváros pénzügyi stabilitásának helyreállítása érdekében.”

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A pribék és áldozatai

Vannak példák a filmtörténetben, amelyeknek kiindulópontja az egykori áldozat jellemzően váratlan, ritkábban tudatos találkozása börtönőrével/kínzójával. Liliana Cavani Az éjszakai portásától Denis Villeneuve Felperzselt földjén át Jonathan Teplitzky A háború démonjai című filmjéig találhatunk néhány (nem olyan sok) példát erre az alaphelyzetre.

Táborlakók

A holokauszt történetének van egy makacsul újratermelődő perspektívája: Auschwitz mindent elnyel, a többi helyszín pedig vagy ennek a gravitációs mezőnek a peremére szorul, vagy egyszerűen kiesik a látómezőből. Szécsényi András Csereláger című könyve nem akar leszámolni ezzel a perspektívával – csendesebben, de határozottabban tesz mást: elmozdítja.