A szerk.

A nagy út

A szerk.

Pénz, atom, olaj – minden el lett intézve. Vagy el lesz. Vagy nem.

A múlt pénteki Trump–Orbán találkozó után a magyar delegáció magas rangú tagjai szuperlatívuszokban számolgattak be az atomenergia, a pénzügyek, valamint az orosz olaj további vásárlása elől elhárult akadályok tárgykörében, Orbán Balázs, a siker egyik kovácsa még azt is megjegyezte, hogy nem szeretne most a baloldali sajtó helyében lenni – ezzel csak egyetérteni tudunk, mi sem szeretnénk, ha Orbán Balázs lenne a baloldali sajtó helyében.

A három említett ágazatban elért diplomáciai áttörésekről szóló mondások tüzetesebb átvizsgálása mindazonáltal némiképp árnyalja a barátság rózsaszín gombolyagával játszó főcicák idilli képét. Ennek az oka részben az, hogy ezeket a képzeteket a magyar kormány vezetői hajtogatják, részben meg az, hogy jövőbeni eseményekre vonatkoznak. Az amerikai külügy­minisztérium a találkozó napján viszonylag szűkszavú – igaz, példamutatóan barátságos – közleményben összegezte a megbeszélések velejét, és ebben például nincs szó arról, hogy Magyarország határidő nélküli és teljes mentességet kapna az orosz olaj nemzetközi forgalmazását büntető amerikai intézkedések alól, mint azt a kormányfő pár órával korábban bejelentette. Sőt a közleményben egyetlen árva szó sem esik ezekről a november 21-én hatályba lépő szankciókról. (Az amerikai kormányzat hivatalos formában azóta sem vesztegetett egyébként több szót a találkozóra.)

Van viszont szó ebben a dokumentumban – mindenféle tudományos és egyetemi kooperáció kiterjesztése, meg a Budapest–Philadel­phia légijárat megnyitása mellett; ezeket lapunk egyöntetű lelkesedéssel fogadta – a két ország szándéknyilatkozatáról a polgári célú atomenergiaipari együttműködés érdekében. Magyarország ennek keretében kinyilvánította erős szándékát arra is, hogy regionális kis­atom­erőmű-nagyhatalommá váljon, és akár 10 darab háztáji reaktor építésében is szerepet vállaljon 20 milliárd dollár értékig bezárólag. És senkit se zavarjon az a tény, hogy ilyen SMR-ek (small modular reactor) még sehol sem működnek (talán Kínában meg Oroszországban egy-kettő, de azokat sem látta senki), a gazdasági megtérülésük papíron is erősen kérdéses, és az első ilyen jó esetben az évtized végén üzemel majd be.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

„A magyarok az internetre menekülnek a valóság elől”

  • Artner Sisso
Szokolai Róbert korábban ifjúsági szakszervezeti vezető volt, jelenleg az Eötvös10 Művelődési Ház kommunikációs vezetője. Arról kérdeztük, milyen lehetőségei vannak a fiataloknak ma Magyarországon, kire és mire számíthatnak, valamint hogyan használják az internetet, a közösségi médiát, és mire mennek vele.

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.