- bbe -

A balkáni háború

Jelezném már az elején, hogy érintve vagyok a dologban, amennyiben egy rövid jelenetben szerepelek ebben a filmben. Elfogult is vagyok, pozitívan, és nemcsak amiatt, mert szerepelek a filmben, hanem mert a film alkotói jó cimboráim. Úgyhogy aki nem akar egy elfogult kritikát olvasni az Országalmáról, az most rögtön térjen át A csahos fenevad című alkotásról szóló recenzió tanulmányozására, mindjárt itt a szomszéd oldalon.

Szlovákia a rendszerváltáson átesett ká-európai államok legrejtélyesebbike. Sok hasonlóságot mutat a balkáni szoft diktatúrákkal, Horvátországgal meg Szerbiával (amelyek kormányzati módszerei és kishatalmi aspirációi között a különbség, jegyezzük meg annak ellenére, hogy nem tartozik szorosan a tárgyhoz, már jó ideje elmosódóban van), ugyanakkor érezhetően mégsem ugyanarról a politikai jelenségről van szó. Szlovákiában például soha nem volt háború, ami a két, de inkább (Bosznia-Hercegovinával együtt) három posztjugoszláv "köztársaság" belső viszonyait és erőteljes demokráciadeficitjét bizonyos fokig magyarázza (bár a háború előtti demokráciadeficit legalább annyira magyarázza a háborút, mint a háború a háború utáni demokráciadeficitet). Sőt: a föderális Csehszlovákia szétesése példa- és mintaszerűen ment végbe, és ha a cseh és szlovák önálló államok létrejöttét nem is előzte meg népszavazás, a két elit békés megegyezését a két ország polgárai azóta már számos választáson legitimálták. Valamint: Szlovákiában - például Szerbiával szemben - volt rendszerváltás, ami nemcsak az alkotmány meg a választási törvények némi, a látszat kedvéért történő megbuherálásában merült ki, hanem valódi többpártrendszerhez, sőt kormányváltásokhoz és -válságokhoz vezetett. Ráadásul ha valaki hisz Huntington marhaságaiban a Közép-Európán belül húzódó törésvonalról, amely a felekezeti és az abból kinövő (állítólagos) kulturális-civilizációs különbségek szerint választja el a totálisan reménytelen, barbár országokat a nyugati fejlődésre esélyesektől, akkor is csak azt állapíthatná meg, hogy a katolikus-evangélikus és a történelemben általában Magyarország részeként fungáló Szlovákia a sínek jó oldalán található.

Lapzártánkkor a body count 28-nál tartott, de a jelentések szerint a kórházban ápoltak közül 11 állapota válságos volt. Arról, hogy hány túlélő áldozat marad az omaghi városközpontban szombat délelőtt bevásárlók közül örök életére nyomorék, egyelőre nem tudunk. Vélhetően sokan: a helyszíni beszámolók szerint a detonáció után megcsonkított sebesültek és test nélküli végtagok hevertek a romok alatt. A múlt szombaton, délután 3 óra 10 perckor a harminc éve tartó észak-írországi polgárháború, a bajok legtöbb áldozatot követelő merényletét követték el.

Vasárnap hajnal fél ötkor ismeretlenek Molotov-koktélt dobtak egy ballymoneyi ház nappalijába (Ballymoney lakói túlnyomórészt protestánsok). A tűzben három kisgyerek halt meg: Richard, Mark és Jason Quinn; a szülők még ki tudtak menekülni a lángok közül. Anyjuk katolikus, apjuk és mostohaapjuk protestáns: az ismeretlen elkövetők minden valószínűség szerint lojalista (koronahű protestáns) huligánok. A család az édesanya etnikai/felekezeti hovatartozása miatt vált célponttá. A három ateista, vegyes házasságból származó kisgyereknek azért kellett meghalnia, mert néhány száz protestáns felvonuló nem masírozhatott át Portadown város katolikus negyedén, a Garvaghy Roadon.

Kevés olyan esetet ismer a történelem, amikor egy irredenta állam nem valamely vesztes háború vagy más megrázkódtatás után mond le a szomszédjával szemben támasztott területi követelésről. Hanem csak úgy, békében, mintegy magától tér jobb belátásra. A múlt héten kiszivárgott hírek szerint Írország, a Smaragd Sziget most valami ilyesmire készül. Óvatosan, tapogatózva, de mégis.

A tavaly szeptemberben megkezdődött észak-írországi béketárgyalások, amelyeken nemcsak a brit és az ír kormány, valamint az alkotmányos eszközökkel politizáló északír pártok vesznek részt, hanem a republikánus (katolikus) és lojalista (koronahű, protestáns) terrorszervezetek képviselői is, az elmúlt két hétben elkövetett három politikai gyilkosság következtében komoly veszélybe kerültek. Pedig azok, akik e gyilkosságok mögött állnak, összesen nem lehetnek többen két-háromszáz főnél. Ügyes.

Lapzártánkkor úgy tudni, hogy Berisha elnököt is elütötte a tiranai rendező pályaudvarra némi késéssel befutó varsói gyors: a balkáni bakter végül is hiába próbálkozott a sínek felszedésével.

A múlt héten beiktatták a júliusban újraválasztott orosz elnököt. A külsőségek a cári időket idézték: volt pátriárka, kórus az Iván Szuszanyinból, és a látogatókat gárdistaegyenruhás teremőrök figyelmeztették arra, hogy a kiállított tárgyhoz nyúlni tilos, mert feldől és szétesik. Borisz Nyikolajevics húsz percre jelent meg, súgógépről beolvasta az eskü szövegét (különösen a Zjuganov-szimpatizáns mássalhangzókkal folytatott gigászi küzdelmet), majd távozott. Arról, hogy Jelcin hogyan nyerte meg az elnökválasztást, és hogy ez most jó vagy rossz, a Narancs a michigani egyetemen tanító litván származású politikatudóst kérdezte.