Merénylet Észak-Írországban: Bosszú a jövőért

szerző
- bbe -
publikálva
1998/34. (08. 20.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Lapzártánkkor a body count 28-nál tartott, de a jelentések szerint a kórházban ápoltak közül 11 állapota válságos volt. Arról, hogy hány túlélő áldozat marad az omaghi városközpontban szombat délelőtt bevásárlók közül örök életére nyomorék, egyelőre nem tudunk. Vélhetően sokan: a helyszíni beszámolók szerint a detonáció után megcsonkított sebesültek és test nélküli végtagok hevertek a romok alatt. A múlt szombaton, délután 3 óra 10 perckor a harminc éve tartó észak-írországi polgárháború, a bajok legtöbb áldozatot követelő merényletét követték el.

Lapzártánkkor a body count 28-nál tartott, de a jelentések szerint a kórházban ápoltak közül 11 állapota válságos volt. Arról, hogy hány túlélő áldozat marad az omaghi városközpontban szombat délelőtt bevásárlók közül örök életére nyomorék, egyelőre nem tudunk. Vélhetően sokan: a helyszíni beszámolók szerint a detonáció után megcsonkított sebesültek és test nélküli végtagok hevertek a romok alatt. A múlt szombaton, délután 3 óra 10 perckor a harminc éve tartó észak-írországi polgárháború, a bajok legtöbb áldozatot követelő merényletét követték el.

A merénylet előtt háromnegyed órával az Ulster TV hírszerkesztősége két telefonhívást kapott, amelyek során az ismeretlen telefonáló közölte, hogy bombát helyeztek el Omagh városközpontjában, a városi bíróság épületének közelében. Hogy a telefonáló bejelentését komolyan kell venni, azt az általa bemondott jelszó tette nyilvánvalóvá: feltehetőleg ugyanezt a jelszót alkalmazták ama korábbi merényletkísérletek során, amelyeket az Igazi IRA (Real IRA) - a mostanival szemben - magára vállalt. A telefonhívásokat követő negyven percben a rendőrség, az RUC (Royal Ulster Constabulary) kiürítette a bíróság boltokkal és kocsmákkal telezsúfolt környékét, és a bevásárlók és bámészkodók tömegét a Market street másik végébe terelte. Ahol 3 óra 10 perckor felrobbant az a piros Opel, amibe a telefonáló és/vagy tettestársai 200 kiló robbanóanyagot rejtettek el.

Miért Omagh?

Omagh, a Belfasttól százhúsz kilométerre fekvő kisváros lakóinak több mint egyharmada protestáns, avagy unionista, a többiek katolikusok, azaz nacionalisták és republikánusok. A helyi katolikusok jobbára a mérsékelt katolikus pártokra szoktak szavazni, bár tény, hogy még a nyolcvanas évek elején az itteni önkormányzatban jutott először mandátumhoz a Sinn Féin, az akkor még háborúban álló IRA (Ír Köztársasági Hadsereg) politikai szárnyának tekintett párt képviselője. Omagh lakói a májusi népszavazáson az országos átlagnál nagyobb többséggel fogadták el a belfasti egyezményt, és az északír nemzetgyűlési választásokon is olyan jelöltekre szavaztak, akik támogatták a békemegállapodást. A két közösség viszonylagos békében élt egymás mellett, a szegregáció nem volt olyan erős, mint a tartomány más vidékein. Ha más nem, hát az a tény is erről tanúskodik, hogy a merénylet áldozatai közt protestánsok és katolikusok egyaránt vannak. Protestánsok és katolikusok együtt shoppingoltak Omaghban a múlt szombat délelőtt, és együtt is haltak meg ebből kifolyólag.

Ha van "üzenete" a merényletnek egyáltalán, akkor talán ez lehet az egyik. Mindegy, hogy kik vagytok: meghaltok mind, ha elfogadjátok a békét.

Zavaros cél

A merényletet követően a gyanú azonnal azokra a szélsőséges republikánus (azaz az Ír Köztársaság és Észak-Írország egyesítéséért a fegyveres erőszakot is elfogadó) csoportokra terelődött, amelyek sem a békeszerződés előtt, sem utána nem hirdettek tűzszünetet, és amelyek szembefordultak az alkotmányos rendezést elfogadó legnagyobb republikánus szervezettel, az IRA-val és a Sinn Féinnel. A gyanú alapja először is a kizárás volt: a lojalista oldalon (azok között tehát, akik a protestáns, a brit koronához hű oldalon terrorral válaszoltak a republikánus terrorra) immár egyetlen olyan szervezet sincs, amely ne hirdetett volna fegyvernyugvást (és ezért cserébe ne számíthatna a kötelékébe tartozó és terrorcselekményekért korábban elítélt rabok idő előtti szabadon engedésére). Az utolsó közülük, az LVF (Loyalist Volunteer Force, Lojalista Önkéntes Erő) valamikor májusban adta be a derekát. A belfasti egyezménnyel már csak három kisebb republikánus csoport, az INLA, a Continuity IRA és az Igazi IRA állt szemben. A logikus következtetés mindebből az, hogy az elkövetőket köztük kell keresni.

Ezt támasztották alá a rendőrség és az ír kormányfő, Bertie Ahern szombati közleményei is. Annak ellenére, hogy a merényletet senki nem vállalta magára: ami merőben szokatlan jelenség a bajok véres történetében. A terrortámadásokat elkövetőik ugyanis nem terrortámadásoknak, hanem hadműveleteknek fogták fel és fogják fel mind a mai napig, amelyeknek, mint minden valamirevaló háborúnak, politikai céljai és "legitim célpontjai" vannak. (A legitim célpontokba republikánus oldalon a brit hadsereg és az RUC, illetve a lojalista terrorszervezetek tagjai tartoznak bele; a túlfélen meg a "republikánusok".) A valamely politikai céllal azonosítható elkövetők nélküli merényleteknek e logika szerint nem sok értelmük lenne. Az észak-írországi rendőrfőkapitány viszont már szombat este tudta, hogy az omaghi robbantást az Igazi IRA követte el. Hétfőn pedig az RUC őrizetbe vett öt férfit, köztük az Igazi IRA vezetőjének tartott Michael McKevittet.

Az Igazi IRA

Rendőrségi források szerint az Igazi IRA az elmúlt háromnegyed évben azoknak a radikális IRA-tagoknak lett a menedéke, akik nem értenek egyet a Sinn Féin és vezetője, Gerry Adams politikájával, és úgy vélik, hogy - mivel az áprilisi békemegállapodás az Ír Sziget végleges felosztását szentesíti - folytatni kell a "brit megszállók elleni fegyveres harcot". Az IRA lényegében kettészakadt, még akkor is, ha a republikánus terroristák legtöbbje Adams irányvonalát követi. Az az ember azonban, McKevitt, aki a legtöbbet tudta az IRA titkos robbanóanyag-raktárairól, átállt az Igazi IRA-be, és magával vitt több olyan szakembert is, akik képesek nagy hatású bombák gyártására. Az Igazi IRA az elmúlt fél évben több ilyen bombát is megkísérelt felrobbantani. Némelyiket sikerrel; más esetekben a rendőrség még időben csapott le rájuk. Az, hogy áldozatokat egészen szombatig egyetlen ilyen robbantás sem követelt, annak volt köszönhető, hogy az Igazi IRA - telefonon - előre bejelentette a pontos helyszínüket, és a rendőrség kiürítette a környéket. Az Igazi IRA-ról ezen kívül még azt is tudta az RUC, hogy nem lehetnek sokan, a fő bázisuk az Ír Köztársaságban van, és szűkiben vannak a pénznek is. És hogy politikai fedőszervük a 32 Megye Szuverenitásáért Bizottság elnevezésű csoport lehet (az Ír Szigeten összesen 32 megye található, ebből hat alkotja Észak-Írországot). Mindezek az adatok azonban csak az omaghi merényletet követően kerültek nyilvánosságra.

Furcsa háború

A brit, ír és északír politikusok első reakciója alapján ítélve azonban a szombati robbantásnak nem lesznek súlyos politikai következményei. A lojalista terrorszervezetek a hét végén bejelentették: nem mondják fel a tűzszünetet. Gerry Adams, a Sinn Féin elnöke olyan kemény szavakkal ítélte el a merényletet, amilyeneket egyetlen republikánus vezető sem használt még republikánusok által elkövetett hasonló cselekmények esetén. Tony Blair brit kormányfő azt hangsúlyozta, hogy a békefolyamat nem áll meg, azaz a tervek szerint folytatódik a terrorcselekményekért bebörtönzött republikánus és lojalista foglyok idő előtti szabadon bocsátása. Nem terveznek radikális lépéseket az unionista (protestáns, koronahű) vezetők, például David Trimble sem. Viszont felszólították Adamset, hogy jelentse ki: a háború véget ért, és hogy bírja rá végre az IRA-t a fegyverek beszolgáltatásának megkezdésére. Amit ő minden bizonnyal meg is fog tenni, ha el akarja kerülni azt a látszatot, hogy több tonnányi Semtex esetleg az ő passzivitása miatt hull az Igazi IRA ölébe.

A múlt szombati robbantás sehogyan sem illeszkedik a bajok véres történetének logikájába. Azok, akik minden valószínűség szerint elkövették, nem vállalják magukra - viszont két napra rá letartóztatták őket. Ha a célja a rendezés elszabotálása volt, úgy pontosan az ellenkező hatást fogja kiváltani. Áldozatai között katolikusok és protestánsok egyaránt vannak, s ezért egyként undorodik tőle mind a két közösség.

Mintha azok, akik elkövették, végső kétségbeesésükben cselekedtek volna. Mintha előre akartak volna bosszút állni, a jövőért, amelyben nem lesz számukra hely.

- bbe -

szerző
- bbe -
publikálva
1998/34. (08. 20.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-Magyarország

még több Kis-Magyarország...

best of Narancs

Vélemény

még több Vélemény...