Miklósi Gábor

Hogy az Újpesti rakparton sikerült-e a tervnek megfelelően felidézni a 30-as évek nizzai tengerpartjának hangulatát, nem tudom, mert sajnos nem ismerek senkit, akinek lenne összehasonlítási alapja. Az viszont biztos, hogy minden bumfordisága ellenére Budapest új nevezetessége hétfő délután négykor vidám, békebeli hangulatot áraszt.

A beruházó Fővárosi Önkormányzat jelenleg a budai alsó rakpart kétszer kétsávosra bővítésében látja az egyetlen reális lehetőségét az észak-déli irányú közlekedés megújítására, a zsúfolt főútvonalak tehermentesítésére. A terv ellenzői szerint a reális alternatívák figyelmen kívül hagyása miatt a döntés szűk látókörű, és sérti a város érdekeit, értékeit: a bővítés részben tönkretenné Budapest arculatát - ami a kulturális világörökség része -, többlet-átmenőforgalmat generálna a belváros közepén, végérvényesen elvágná a budaiakat a Dunától, az új csomópontok környékén újabb dugók keletkeznének, és nem vagy csak rövid ideig enyhítené a zsúfoltságot. Az egyik oldalon az eltökélt fővárosi vezetés és a több tíz milliárdos közbeszerzésre pályázó építőipari lobbi, "középen" a szakhatóságok, a másikon néhány civil szervezet.

A rendpártinak tartott és korábban több megyei főkapitányi posztot is megjárt Gergényi Pétert budapesti rendőrfőkapitánnyá történt kinevezése alkalmából új intézkedéseiről, az átszervezésekről, a demonstrációkról, a rendőri korrupcióról, a drogpolitikáról kérdeztük. A kapitány többször is hangsúlyozta: a múlttal nem foglalkozik, és a törvényeket betartatja.

"Vigyétek már el a németjuhászt is!" - mutat könyörögve a celldömölki sintér a szomorú pillantású, öreg állatra a szűkös ketrecben. A bécsi állatvédők öreg furgonja dugig tele van megmentendő négylábúakkal, de ha a gyepmester által hozott kölyökkutyák a Narancs különítményének autójával utazhatnak, a németjuhász még beférhet lábhoz. A halálosan rettegő, összes lábát kitámasztó kutya ötödikként kerül a furgonba, a kölykök pedig hozzánk. A szomszédos gyomos területen lakó csontsovány macskahadnak még kiborítunk úgy három kiló konzervtápot a földre. A macskák álmélkodva bújnak elő, a kutyák ugatnak. Lassan elindulunk.

Lehetne vitatkozni, hogy az Országos Cigány Önkormányzat (OCÖ) múlt szerdai rendkívüli közgyűlése jogszerű volt-e, de nem érdemes: az 53 képviselő többsége elkötelezettnek tűnik a márciusban megválasztott elnök, Horváth Aladár leváltása és Kolompár Orbán elnöki pozícióba juttatása mellett, és akaratukat feltehetően így is, úgy is keresztülviszik. A gyors váltás az OCÖ-n belüli erőviszonyok és a tavaszi előzmények ismeretében egyáltalán nem tekinthető váratlannak, de a korábbi évek gazdálkodását feltáró vizsgálat eredményei és a rivális roma politikusok vádaskodásai fokozzák a cigány politikával szembeni általános kiábrándultságot. Az igazi tanulság az, hogy a jelenlegi helyzet minden korábbinál egyértelműbben jelzi a kisebbségi képviseleti rendszer hibáit és kudarcát.

A parlamenti pártok hétfőn kivételes egyetértésben fogadták el a költségvetési támogatásra jogosult pártalapítványok felállításáról szóló új törvényt, és módosították a pártok gazdálkodásáról szóló jogszabályt is. A cél dicséretes: a politikai kultúra fejlesztése, a politikai háttérmunka és ismeretterjesztés színvonalának a javítása. Az évente mintegy egymilliárd forint kiosztásában tapasztalt négypárti konszenzust eközben némiképp beárnyékolja, hogy a pénzből csak az arról döntő pártok háttérintézményei részesülnek, ami a jelenlegi politikai erőviszonyok bebetonozódását segítheti elő. Nem oszlatja el viszont azt a gyanút, hogy e summát legalább részben párt- és kampányfinanszírozásra fordítják majd, hiszen az új alapítványok gazdálkodását - a pártokéhoz hasonlóan - az Állami Számvevőszék ellenőrzi majd, amely kellő jogi eszközök híján a kampányfinanszírozás visszásságainak felderítésében sem tud érdemi munkát végezni.

Az eltelt lassan egy év alatt sikerült oda eljutnom, hogy a magyarországi romák társadalmi reintegrációjának hathatós segítségét csak forradalmi eszközökkel tartom eredményesnek. A >>forradalom ijedjen meg - nem a klasszikus tartalmát (fegyveres, békés vagy 1989 után szabadon, egyszerűen politikai rendszerváltás) értem, hanem évszázadok alatt rögzült társadalmi viszonyrendszereken való radikális változtatásokat. Az esélyegyenlőtlenség, az előítéletek, illetve a rasszizmus, a tudatos szegregáció mind-mind olyan kérdések, amelyek azt igazolják, hogy a társadalmi élet szinte valamennyi területén (gazdaság, politika, kultúra, oktatás, foglalkoztatás, egészségügy, média stb.) forradalmi változásokra van szükség. A legfontosabb ugyanis, hogy színezni kell a romák és a többség sablonos, szürke együttélését, csökkenteni a feszültségeket és az etnikai konfliktusokat.

A kormány személyi változásai ismét rávilágítottak arra, hogy a miniszterelnök egyes politikai döntései néha még a koalíciós pártok vezetőit is kész helyzet elé állítják (lásd: Szabad kézzel, Magyar Narancs, 2003. május 15.). A nagyobbik kormánypárthoz a korábbi miniszterelnököknél jóval lazábban kötődő Medgyessy Péter elődeinél sokkal inkább rá van utalva a körülötte - részben éppen emiatt - kialakult erős hatalmi centrumra, és különösen annak vezetőjére, Draskovics Tibor kabinetfőnökre. Államigazgatási funkciója alapján viszont a miniszterelnöki kabinet elvileg pragmatikus okok miatt - a kormányfő munkájának hatékony előkészítésére és gördülékeny kiszolgálására - szerveződik.

Magyar Narancs: Ha meg szeretném tudni, hogy ki jelentett rólam a múlt rendszerben, mennyit kell várnom a válaszra?

Lenkovics Barnabást javasolja az Alkotmánybíróság elnökének Kövér László. Személyiségét és ombudsmani tevékenységét egy 2003-as portréban vázoltuk.

Békésen, mondhatni lagymatagon zajlott le Budapesten a nagyobbik kormánypárt hét végi kongresszusa. A high-tech látványvilággal és mérsékelt izgalmakkal felturbózott rendezvényen úgy tűnt: az MSZP nem rekedt meg 2002-es állapotában, ám továbbra sem dőlt el, milyen párt lesz belőle 2004 őszén, a megújulási folyamat végén.

40. §