Magyar Narancs: Budapesti kinevezése után egyik első teendőjeként említette, hogy udvariasabb rendőrségi telefonközpontosokat szeretne, valamint több rendőrt az utcákon. Ezek olyan intézkedések, amelyektől a pestiek talán jobban érzik magukat, de a bűnüldözés hatékonysága alapvetően nem javul.
Gergényi Péter: Ön ezt miért gondolja?
MN: Javul a bűnüldözés, ha udvariasabban beszélnek a telefonban?
GP: Attól nem, de attól, hogy több rendőr van az utcán, attól igen. Egyébként meg egy európai rendőrséghez hozzátartozik az udvariasság is, úgy gondolom.
MN: Azok, akik mostantól az utcán járőröznek, eddig létszámfölösleget jelentettek?
GP: Ezt nem mondtam, én a múltat nem vizsgálom, csak a jelen és a jövő érdekel.
MN: Az a munka, ami eddig a kapitányságokon folyt, kevesebb emberrel is elvégezhető?
GP: Szerintem igen.
MN: Akkor feltételezem, hogy van valamilyen koncepciója, hogyan szervezik át a munkát.
GP: Természetesen. Lényegesen kevesebb vezető és több végrehajtó lesz. A felesleges vezetői szinteket megszüntetjük, és erősítjük a végrehajtó állományt, ahogy ez látható is.
MN: Mi történik azokkal a vezetőkkel, akik a felesleges vezetői szinteken dolgoznak?
GP: Senki nem válik feleslegessé. Én mindenkinek kenyeret ígértem, csak beosztást nem.
MN: Azért fogalmaz ilyen általánosan, mert még nincs kész koncepciója, vagy mert egyenként minden érintett vezetőről maga kívánja eldönteni, hogy milyen más beosztásba helyezi?
GP: Én nem a sajtón keresztül üzengetek a munkatársaimnak. Először tőlem kell hogy megtudják az őket érintő döntéseket.
MN: Nyilván nem arra vagyunk kíváncsiak, hogy mi történik Kovács hadnagy kerületi alosztályvezetővel, hanem hogy hogyan alakul át az állomány.
GP: Úgy, ahogy elmondtam. Sajnálom, ha nem érti.
MN: Egy másik korai intézkedéseként töröltette a játékprogramokat a rendőrségi számítógépekről. Lehet, hogy a felesleges rendőrök játszottak a munkaidejükben?
GP: Én nem mondtam, hogy játszottak, csak azt, hogy a gépeket alkalmatlanná kell tenni a játékok és az internet magáncélú használatára.
MN: Ez tehát tisztán preventív intézkedés volt, és nem volt semmilyen előzetes információja?
GP: Nem volt, pontosan a jövőről, a prevencióról van szó, hogy a gépeket kizárólag munkavégzésre használják.
MN: Az ön Bács-Kiskun megyei rendőr-főkapitányi működésének két, országos érdeklődést kiváltó mozzanata volt. Az egyik az - egy halálos baleset okozójától levett - izsáki vérminta esete volt, ami eltűnt a rendőrségi hűtőszekrényből.
GP: Utána vettem át a főkapitányságot.
MN: De soha nem derült ki, hogy hová lett a minta, és ez nem vetett jó fényt a rendőrségre.
GP: A nyomozás az ügyészség asztala volt.
MN: Az viszont az ön döntése volt, hogy a kiskunhalasi kapitányt 1999 nyarán elmozdította. Ez volt az az ügy, amiért önt politikai elfogultsággal vádolták, mivel Kastyják János egy olyan dohány-nagykereskedő kétes ügyeiben nyomozott, aki jó kapcsolatot ápolt az akkori kormány vezető politikusaival.
GP: Nem nyomozott, ez az egész egy kitaláció, egy politikailag felfújt szakmai ügy. Távozásának valódi oka az volt, hogy Kastyják úr egyszerre volt vállalkozó és rendőr, csakhogy a kettő együtt nem megy.
MN: Mit gondol azokról a kritikákról, hogy ön mindig úgy helyezkedik, hogy lehetőleg mindegyik politikai pártnál jól feküdjön?
GP: Ez is egy kitaláció, és öntől hallom először. Senki sem állított ilyet idáig. Ha megnézi az utóbbi tíz év kinevező személyeit, látja, hogy Hajdú-Biharba Boross Péter úr, Nógrádba és Bács-Kiskunba Kuncze Gábor úr küldött. Főtisztviselővé Orbán Viktor úr nevezett ki, budapesti főkapitánnyá pedig Lamperth Mónika asszony. Én kizárólag a szakmával foglalkozom.
MN: A politika és a rendőrség viszonyának problémái leginkább az utcai demonstrációk ügyében érhetők tetten. A minapi Erzsébet hídi demonstráció biztosításáért több rendőr dicséretben részesült. Ezt valamiféle üzenetnek szánta az elmúlt év problémás tüntetései után?
GP: Ebben semmi üzenet nem volt, én politikával nem foglalkozom, ez szakma. Aki kiemelkedően végzi a munkáját, az jutalmat kap és dicséretet. Ahogy azt a kollégát is megdicsérjük, aki egy rablót elfog.
MN: A hídon valóban kiemelkedően végezték a munkájukat, de úgy, hogy például délelőtt az ott és a közelben várakozó rendőrök számban felülmúlták a tüntetőket. Nem érezte túldimenzionáltnak az esemény biztosítását?
GP: Nem. Annyi rendőr volt, amennyi szükségeltetett.
MN: Az a tanulsága a korábbi demonstrációknak, például a májusi Kendermag-tüntetésnek, hogy több rendőrre van szükség?
GP: Már mondtam, hogy a múlttal nem foglalkozom.
MN: Kendermag-tüntetés feltehetőleg lesz jövőre is.
GP: Akkor majd kezelni fogjuk azt a problémát is. Amit mindenkitől elvárok, az a jogkövető magatartás, és ezt a hídon demonstrálóknak is megköszöntem.
MN: Gond nem olyankor szokott lenni, amikor egy előre bejelentett, agyonbiztosított demonstráció résztvevői kordonok között végighaladnak a kijelölt útvonalon, hanem ha váratlan helyzetben kell a rendőröknek intézkedni.
GP: Ilyenkor mindenki számoljon azzal, hogy a törvényeket be kell tartani, és azokat a rendőrségnek joga és kötelessége betartatni.
MN: Arra gondol, hogy bármilyen eszközzel, de betartatják a törvényeket?
GP: Kizárólag törvényes eszközökkel.
MN: Próbáljunk meg konkrét információkat nyújtani az olvasóknak. Ha valaki a gyülekezési törvényt megszegve demonstrál, számíthat arra, hogy az eddigieknél erélyesebben, drasztikusabban lépnek fel vele szemben a rendőrök?
GP: Nincs drasztikus eszköz, csak törvényes eszköz. A törvényeket differenciáltan betartjuk és betartatjuk, vagyis minden törvényes eszközzel, az adott szituációhoz alkalmazkodva.
MN: Ez jelenthet vízágyút például?
GP: Nem szoktam fantáziálni, a konkrét, racionális életben élek.
MN: Akkor nyilván van elképzelése a futballmeccsek biztosításáról is.
GP: A futballmeccseket biztosítani kell, és biztosítani is fogjuk. A futball-huliganizmus egy világvárosban megengedhetetlen.
MN: Készül valamilyen új terv, például az utolsó fordulóban az Üllői úton tapasztaltak fényében?
GP: Ebben az ügyben rettentő sok a bizonytalansági tényező, hogy a "szurkolók" hogyan fognak viselkedni.
MN: Mi a véleménye a liga egyes vezetőinek azon ötletéről, hogy úgy zsarolják ki a meccseken a megfelelő és ingyenes rendőri jelenlétet, hogy szurkolói szimpátiademonstrációt jelentenek be minden alkalommal, melyet a rendőrségnek hivatali kötelessége biztosítani?
GP: Akik így nyilatkoztak, nem olvasták át előtte a jogszabályokat, mert ez így nem működik.
MN: Kiemelt biztosításra tehát továbbra is akkor lesz mód, ha a klubok megfizetik a költségeket?
GP: Én ezt nem mondtam, csak azt, hogy a rendezvényeket biztosítani fogjuk, de a világon minden pénzbe kerül. Ha bemegy egy étterembe, nem mehet el, amíg nem fizette ki a számlát.
MN: Én nem vagyok köteles étterembe járni, a rendőrségnek viszont kötelessége a közrend fenntartása.
GP: Ha az ön logikáját követem, akkor a meccset sem kötelező megrendezni.
MN: A tisztességes szurkolók is fizetnek a meccsért, és az emberek életében vannak olyan rutinjellegű tevékenységek, amelyek végzése során általában is elvárhatják, hogy ne kerüljön veszélybe a testi épségük. A jogszabályokkal van baj, vagy azzal, hogy a klubok nem fizetnek?
GP: Ha bemegy a közértbe, akkor rutinszerű, hogy kifizeti a zsemlét, és az is, hogy ha megrendezik a meccset, akkor azt biztosítani kell, amit ki kell fizetni.
MN: Miért nem hajlandó konkrétumokat mondani?
GP: Mert még folynak a tárgyalások, és nem akarok elébük menni.
MN: Korábbi kinevezéseikor és most is a rendőri korrupció elleni harcot nevezte meg az egyik legfontosabb célkitűzésének. Az azonnali elbocsátáson kívül milyen eszközei vannak erre?
GP: Mindenkinek tudnia kell, hogy ha megtéved, akkor annak retorziói lesznek, például az elbocsátás.
MN: Ez eddig sem volt másképp.
GP: De mi azonnal csináljuk. A IV. kerületben megtévedt két rendőr még aznap éjjel el lett bocsátva.
MN: Milyen módszerekkel tervezi javítani a rendőri korrupció felderítését?
GP: A budapesti rendőri állomány 99 egész valahány százaléka a hivatásához és az egyenruhához hű, tisztességes ember, akik rossz szemmel nézik, hogy pár tized százalék beszennyezi az egyenruháját. A korrupció kezelése a belső biztonsági szolgálat feladata. De Magyarországon vagyunk, és tudjuk, hogy ami két ember között történik, az nem lehet titok.
MN: Mire gondol?
GP: Ha valaki elfogad pénzt, azt már két ember tudja.
MN: Arra számít, hogy majd az emberek feljelentik egymást?
GP: Ezt nem mondtam. De egy ilyen eset először titokban maradhat, talán másodszor is, harmadszor már nem valószínű.
MN: Ha elszíneződik az alkoholszonda, általános tapasztalat szerint az esetek egy részében a gépjárművezető ki tud egyezni a rendőrrel. Kevesebbet lehet tudni azonban arról a legalább ennyire veszélyes korrupciótípusról, ami esetenként a nyomozók és a gyanúsítottak viszonyában áll fenn.
GP: Ez lényegesen ritkább, sokkal sikamlósabb, és a lebukás veszélye is sokkal nagyobb. Egy szervezetről van szó, ahol nem nagyon maradnak titokban a dolgok.
MN: Tehát az öntisztulásban bízik. Mit lehet tenni azért, hogy a fővárosiak is hatékony és polgárbarát intézménynek tartsák a rendőrséget?
GP: Hogy azt érezzék, hogy éjjel-nappal értük dolgozunk.
MN: Azok a fiatalok is polgárbarát intézkedések alanyai, akiket látszólag minden különösebb ok nélkül motoznak meg közterületeken?
GP: Rosszul mondta. Ruházatátvizsgálást foganatosítunk.
MN: Ez egy polgárbarát intézkedés?
GP: Abszolút. Polgárbarát, mert törvényes. De ha elmegy és megnézi, Párizsban vagy New Yorkban mindenkit átvizsgálnak, pedig erős jogállamokról van szó. A kollégáimnak joguk és kötelességük az átvizsgálás, ha bűncselekményre utaló gyanú merül fel. Ne felejtsük el, hogy idáig öten haltak meg a fővárosban kábítószer-túladagolásban. Úgy gondolom, hogy egy halott is sok. Ha csak egy ember életét meg tudjuk menteni, már megérte.
MN: A kérdés csak az, hogy bár látványos, de hatékony módszer-e látszólag találomra kiválasztott fiatalok átvizsgálása.
GP: Attól függ, hogy hol és milyen körülmények között kerül sor az intézkedésre. De gondoljon csak arra, hogy nemrég veszítettünk el egy rendőr kollégát, akit agyonlőtt a bűnöző. Bárkit bármikor lehet igazoltatni, és a helyszínen lévő rendőrök döntik el a legjobb szakmai tudásuk szerint, hogy kit és mikor vizsgálnak át.
MN: A napokban két magas rangú rendőr magánemberként úgy nyilatkozott, hogy a büntetőjog nem alkalmas a drogfogyasztás csökkentésére, és ez utóbbit néhány éven belül ki kellene vonni a büntető törvénykönyv hatálya alól. Önnek mi erről a véleménye?
GP: Én jogalkalmazó vagyok, és soha nem vizsgálom a törvények tartalmát. A jogalkotóé a felelősség, hogy olyan törvényeket alkosson, amelyek a legjobban szolgálják az állampolgárokat. Egyébként javaslom, fáradjon ki Hollandiába, és nézze meg, hogy milyen eredménnyel járt az ottani drogpolitika.
MN: Ott jóval kevesebb középiskolás próbálja ki a kannabiszszármazékokat, mint például az Egyesült Államokban, ahol szigorú prohibicionista politika van érvényben.
GP: Én másképp láttam.
MN: Mik voltak a tapasztalatai?
GP: Hát nem a legjobbak. Minden állam úgy határoz ebben a kérdésben, ahogy akar. Nekem az ott látottak nem tetszettek. De Magyarországon a magyar törvények a mérvadóak és az alkalmazandók.
Miklósi Gábor
Szupersztár A kiskunságból
Gergényi Péter, miután gatyába rázott másik két megyét, rendcsinálónak érkezett Bács-Kiskunba is. A megyei rendőr-főkapitányság akkortájt, 1996 őszén - az izsáki vérmintabotrány folyományaként - közröhej tárgya volt, teljes parancsnoki karát, afféle statuálásként, egyszerre és testületileg rúgták ki/nyugdíjazták/helyezték tartalékállományba. (A vérmintaügy előzménye: Puhl Sándor labdarúgó-játékvezető élménybeszámolójával egybekötött lakomát rendeztek számos helyi és nem helyi notabilitás részvételével egy izsáki csárdában, s e csárda tulajdonosának 20 éves fia okozott másnap hajnalban Mercedesével két halálos áldozatot követelő szerencsétlenséget. A gázolótól levett vér - ami bizonyíthatta volna az esetleges alkoholos befolyásoltságot - eltűnt. Lásd: Egy nagyközség keresi, Magyar Narancs, 1996. július 18.)
Gergényi ezredes - néhány hét múlva: tábornok - nem lacafacázott. Jövetelének másnapján a rendőrségi telefonkezelők udvarias jó napot!-tal köszöntek a hívóknak, azonnal megjavítottak másfél tucat, garázsban porosodó rendőrkocsit, a kecskeméti bevezető utakon kíméletlenül elkezdték traffipaxozni az autósokat - ámbár az, hogy miként, miért, mikor tűnt el a gázoló férfitól levett vérminta, máig nem tudható. (A nagy tisztogatás során eltávolított egyik főkapitány-helyettes később jogerősen pert nyert, a kényszernyugdíjazott városi kapitányt pedig maga Gergényi reaktiválta és kérte föl, legyen a helyettese.)
A majdnem kopaszra nyírt feje révén - amelynek átvitt jelentése a rettenthetetlenség, a szigor és az önmagával szembeni könyörtelenség - a megjelenésével is sokkoló Gergényi tábornok a tenyeréből eteti a médiát (az újságírónőknek például látványosan kezet csókol), és a rendszeresen fejedelmien megvillásreggeliztetett média eszik is a tenyeréből. A bulvárlapok a sztoriból élnek, és Gergényi tálcán tálalja nekik a muníciót.
Gergényi Péter nem egy tipikus rendőr - maga a rendőr, aki mindennél jobban érti és elfogadja azt a szabályt, hogy a marketing mindenekfölött. Az újságíró - a közvélemény - biztos lehet abban, hogy a tábornok a legkisebb tétovázás nélkül válaszol a hozzá bármely témakörben (pörköltfőzés, párkapcsolat, maffia, álomfejtés) intézett kérdésre. A válasz, bármiről legyen is szó, majdnem minden esetben előre sejthető/tudható, ám ez csak tovább építi és erősíti az imázst: a rend szigorú őréét, aki nem gatyázik. Egyszerűen beszél, és csak azt mondja és úgy, amit és ahogyan várnak tőle.
A rendőrségi sajtósok - soha nem volt ennyire hálás feladat rendőrségi sajtósnak lenni - faxon, emilen, sürgős esetben telefonon ontják az információkat.
Sikerekről, természetesen.
Megalakul a borkommandó. 2000 januárjától a vasútkommandó is. Lovas járőrök ellenőrzik a tanyavilágot. Helikopteres razziát tartanak; az egetverő hangon kerepelő gépből személyesen a főkapitány száll ki és nyugtatja meg a halálra rémült 88 éves nénit, hogy "ezentúl rend lesz", ne tartson semmitől.
A rend alakul is. A saját zsebre bírságoló közrendőröket azonnali hatállyal eltávolítja; fegyelmit adat az általa Kecskemétre hívott osztályvezetőnek, akit gyorshajtáson ért a traffipax; az ő rekordja viszont Pestig egyre javul: a végén - spéci rendőrségi Skoda Octaviájával - saját állítása szerint 17 (tizenhét!) perc alatt képes megtenni a 85 kilométeres távolságot az alföldi megyeszékhelytől.
A népnek, amely természetétől fogva rendpárti, mi tagadás, tetszik, amit Gergényitől hall. 1998 nyarán bejelenti: személyes parancsára a külföldiek ezentúl maximum 30 napra szóló ideiglenes tartózkodási engedélyt kaphatnak. "Szeretnénk megelőzni, hogy a külföldi maffiózók betelepüljenek ide" - jelenti ki, utalva bizonyos délszláv és távol-keleti körökre. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa szerint a bács-kiskuni főkapitány intézkedése jogszerűtlen, túllépi hatáskörét. Gergényi nyilvánosan kijelenti, hogy nem ért egyet Gönczöl Katalinnal, később azonban visszavonja utasítását (erről azonban a média már nem értesül).
Médiastratégiája egyszerű és hatékony. A sikerekről mindent (illetve mindent a sikerekről). Az érdekesebb ügyekben saját maga tart sajtótájékoztatót. Például egy zsarolási esetről, melynek során egy teniszedzésen lévő soltvadkerti üzletembert 80 óra alatt ható kígyóméreggel - állítólag ez az albán maffia többszörösen kipróbált módszere - injekcióznak be, majd 30 milliót követelnek tőle a szérumért. A "méreg" valójában inzulin, és a zsarolókat (közöttük az áldozat egykori teniszpartnerét) elfogják.
Gergényi "rendteremtő" akciója a testületen belül Kastyják János eltávolításával folytatódott: a kiskunhalasi kapitány ellen egy napilapcikk ürügyén indult fegyelmi eljárás, azzal, hogy "megsértette a közéleti szereplés törvényben rögzített szabályait" - ezért őt fegyelmi úton elbocsátották. (A cikk adatolva tárta föl Orbán Viktor kapcsolatait egy olyan kiskunhalasi vállalkozóval, aki talán nem áll minden gyanú fölött - a fegyelmi vizsgálat vádja szerint az információk forrása a helyi rendőrkapitány volt.) Később az ügyvédi praxisba kezdő dr. Kastyják munkaügyi pert nyert, mert az ellene indított eljárás során "garanciális jogokat sértő eljárási hibákat követtek el", azaz kirúgási papírjait nem Orbán Péter akkori országos főkapitány, illetve nem Pintér Sándor belügyminiszter írta alá, a büntetését tehát hatályon kívül helyezték. (Az exkapitány állítólag könyvet ír a városában történtekről.)
Bármi és bárhogyan történt is, minden arra vall, hogy a politikai kurzusváltások eddig nem gyengítették, ellenkezőleg, erősítették Gergényi Péter pozícióját. Ez éppúgy jelentheti a tábornok rugalmasan tökéletes alkalmazkodóképességét, mint mindenkori elöljáróinak azt a meggyőződését, hogy nekik épp egy ilyen "kemény", "végrehajtó típusú" főrendőrre van szükségük. Vagy: mindkettőt.
Gergényi Kuncze Gábor idején kapta meg kinevezett főkapitányként Bács-Kiskunt; Pintér Sándor és Lamperth Mónika egyaránt megerősítette e tisztségében, s most előlépett budapesti főkapitánnyá. Ez elismerése s egyszersmind bizonyítéka a rendőrségi nyugdíjkorhatárt éppen elért Gergényi eredményeinek és a feléje irányuló bizalomnak.
Ballai József
