Az eltelt lassan egy év alatt sikerült oda eljutnom, hogy a magyarországi romák társadalmi reintegrációjának hathatós segítségét csak forradalmi eszközökkel tartom eredményesnek. A >>forradalom ijedjen meg - nem a klasszikus tartalmát (fegyveres, békés vagy 1989 után szabadon, egyszerűen politikai rendszerváltás) értem, hanem évszázadok alatt rögzült társadalmi viszonyrendszereken való radikális változtatásokat. Az esélyegyenlőtlenség, az előítéletek, illetve a rasszizmus, a tudatos szegregáció mind-mind olyan kérdések, amelyek azt igazolják, hogy a társadalmi élet szinte valamennyi területén (gazdaság, politika, kultúra, oktatás, foglalkoztatás, egészségügy, média stb.) forradalmi változásokra van szükség. A legfontosabb ugyanis, hogy színezni kell a romák és a többség sablonos, szürke együttélését, csökkenteni a feszültségeket és az etnikai konfliktusokat.Érdekképviseletre az új országos vezetéssel is alkalmatlan a cigány önkormányzati rendszer; óriási anyagi, érvényesülési különbségek a leszakadó rétegek, különösen a diszkrimináció sújtotta romák és a polgárosodó középosztály között; az iskolákból kikerülő, az eddigi szűk roma értelmiségi elit mellé felzárkózó fiatal értelmiségiek. A máris messze legbefolyásosabb roma médium, az identitáskeresésben kulcsszerepet játszó Rádió © azt sugallja, hogy hallgatói ne szégyelljék, hanem legyenek büszkék a származásukra. Krízishelyzet, erősödő értelmiség és média. Elvileg minden adott ahhoz, hogy szélesebb támogatással, öntudatosabban és akár radikálisabb formában jelenjenek meg a romák jogos emancipációs törekvései.
n "Forradalmat!" - vagy ha azt nem is, de romaügyben mindenképpen paradigmaváltást sürget Száraz András, az ELTE Szociológiai és Szociálpolitikai Intézet és a Romaversitas Láthatatlan Kollégium hallgatója az interneten néhány hete olvasható jegyzetében (lásd keretes írásunkat). Az inkább a címében, mint tartalmában radikális írás jól illusztrálja azt az elégedetlenséget, ami mind több, elsősorban humán értelmiségi roma fiatal véleményét jellemzi. "Nincs olyan, hogy politizáló roma fiatal értelmiség" - mondja Kadét Ernő, a néhány éve alakult, roma főiskolásokat és egyetemistákat tömörítő Bronz Klub vezetője. Szerinte a politikailag aktív fiatalok többségét a közszféra súly nélküli pozíciókba szívja be, ahol aztán óhatatlanul felveszik az apparatcsik szemléletet. "Nincs egy olyan ernyőszervezet, ahol megjelenhetnének" - panaszkodik, hozzátéve, hogy a Bronz Klub fokozatos végelgyengülése az ő felelőssége is. "Olyan egyensúlyi állapot alakult ki, amiben mi túl radikálisnak számítunk" - utalt Száraz a (főleg a Romaversitas volt és jelenlegi ösztöndíjasai közül verbuválódott) fiatalokból álló, öntevékeny csoportjuk társadalmi elfogadottságára. "Még ahol nem hátrány a származás, ott is kell egy közeg, hogy megerősítse: romaként is jól érezheti magát az ember." A baráti társaság, miközben egyes tagjai pusztán lelkesedésből tartják fenn a hazai viszonylatban egyik legnívósabbnak számító roma portált, a romnet.hu-t, az elmúlt hónapokban két tanulságos demonstrációval is észrevetette magát.
Áprilisban a tv2 Bazi nagy roma lagzi című, a romákat léha, bűnöző kéjencekként bemutató paródiája miatt tiltakoztak maroknyian a csatorna zuglói székháza előtt. Az alig néhány tucat főt megmozgató tüntetésre (és az amúgy teljesen indokolt kifogások támogatottságára) jellemző, hogy a megjelentek többsége nem a roma fiatalok, hanem a velük szimpatizáló többségi liberális értelmiségiek köréből került ki. A mára viszonylag (de csak a múlthoz és nem a cigányság népességarányához képest) nagy számú, kifejezetten a származás miatt tanulmányi ösztöndíjban részesülő roma főiskolások vagy egyetemi hallgatók túlnyomó többsége vagy nem értesült a demonstrációról, vagy - ami sokkal valószínűbb -
nem tartotta fontosnak,
hogy ott megjelenjen. Az öntudatosabb roma fiatalok számára persze mindez nem új: szomorúsággal vegyes iróniával figyelik, hogy a roma ösztöndíjasok többsége és különösen a magasabb presztízsű, nagyobb jövedelemmel kecsegtető szakok hallgatói az alkalmazkodási, megfelelési kényszerek miatt hogyan vetkezik le tanulmányaik során a roma identitást. "Milyen jó romának lenni, amikor az ember felmarkolja az ösztöndíjat" - idézik néha egymás közt egyik társuk szinte szállóigévé vált, szarkasztikus kijelentését.
A másik demonstrációra tavaly novemberben került sor: Szárazék a budapesti székhelyű Európai Roma Jogok Központja (ERRC) ellen demonstráltak, kifogásolva, hogy a jelentős forrásokkal gazdálkodó szervezet nem sok eredményt tud felmutatni, és dolgozói között elenyészően kevés a roma származású. Bár az ERRC szinte az indulása óta irritálja a hazai roma értelmiség erre fogékony részét, mégis a romaversitasos fiatalok voltak az elsők, akik tettleg is kifejezték ellenérzéseiket.
"Ma az számít radikális megnyilvánulásnak, ha elmegyek tüntetni" - vázolta romaügyben a véleménynyilvánítás politikai erőterének határait a szintén romaversitasos Lakatos Izabella. "Sokáig úgy gondoltam, hogy a Parlament elé kell vinnünk a problémáinkat, és bár ma is úgy látom, hogy készen kell állnunk a megmozdulásra, nem szabad elfelejteni, hogy Magyarországon ennek nincs igazán keletje." A szociális munkás szakra járó, az SZDSZ ifjúsági tagozataiban is aktív Lakatos arra emlékeztetett, hogy milyen ellenérzéseket szült, amikor jobboldali tüntetők tavaly nyáron lezártak egy fővárosi hidat. Ha eltekintünk is az egyes demonstrációk indokoltsága közötti különbségektől, a fenntartások annyiban mindenképpen jogosak, hogy egy, a választások tisztaságát megkérdőjelező jobboldali megmozdulásnak vélhetően még a jogszerűtlensége ellenére is jóval nagyobb az össztársadalmi támogatottsága, mint egy, mondjuk a cigányokat sújtó faji diszkrimináció elleni tiltakozó gyűlésnek. Lakatos most úgy látja, hogy a felzárkóztatással kapcsolatos munka zömét szakembereknek kell elvégezni: például elismeri azt, ami most az oktatásügyben az integráció terén történik. Zavarja ugyanakkor, amikor az érdemi munka helyett a külsőségekre kerül a hangsúly. "Nem vagyok kíváncsi Horváth Aladár és Medgyessy találkozóira vagy arra, amikor Lévai Katalin, akit egyébként a posztra nagyszerű választásnak tartok, Teleki Lászlóval táncolgat. Jó, hogy megmutatjuk, csak azzal még semmi nincs megoldva, hogy a szép magyar nő a cigány emberrel táncol."
"A romaügyek, de még a szociális hátrányok is a diszkriminációból indulnak ki, a bőrszín alapú etnikai megkülönböztetésből. Több száz éves hátrányt görgetünk" - vázolta Kadét Ernő, hogy mi indokolhatná esetleg az diszkriminációellenes követelések erőteljesebb kinyilvánítását.
"A radikalizmus nem abban áll,
hogy szíven szúrom a rasszistákat. Az előítéletes megnyilvánulások ellen kell fellépni: nem az emberek ellen, a jelenség ellen kell tenni. Nem a militáns, háborúskodó, a hungaristákkal való örökös konfliktus a pálya."
"A cigányozást ki kell irtani a közbeszédből - fogalmaz meg egy másik célt Berkes Béla újságíró. - Aki gyűlöletkeltően beszél, az legyen büntethető. Ne menjünk el szó nélkül amellett, hogy valaki egy másik népcsoportot gyaláz. De az is gyalázat, ami az internetes fórumokban zajlik. A Bazi nagy roma lagzi sem a tv2 cigányellenességéből fakadt, hanem egyesek érzéketlenségéből, tudatlanságából."
Radikálisabb hangvételű tömegmozgalom megjelenésére karizmatikus vezetők híján egyelőre azért sincs esély, mert a becslések szerint 5-800 ezres, jórészt a létminimum alatt élő hazai roma kisebbség még mindig majdnem teljes passzivitással és letargiával szemléli, hogy az ország látványos gazdasági fejlődése szinte semmilyen hatással nincs az életükre, hogy a lehetőségeiket az élet minden területén behatárolja a nyílt vagy burkolt megkülönböztetés. "A napokban Veszprémben jártunk - hoz példát a tompultság érzékeltetésére Kadét. - Van egy pokoli torony nevű épület a város szélén, a városrehabilitációs program keretében oda nyomják ki a veszprémi romákat. Mindenki retteg, hogy oda kerül, miközben egészen rendezett az épület." "Ez a félretolt ember gondolkozása - veszi át a szót a szintén bronz klubos Berkes Béla. - Rossz nekem, de van, akinek még rosszabb, miattuk történik velem is minden baj."
Kadét Ernő a nagypolitika és a roma mozgalmak lehetőségei közötti összefüggésről azt mondta: "Volt egy fixa ideám: ahhoz, hogy romaügyben tisztán lássunk, MIÉP-Fidesz-kormány kellett volna. A MIÉP, a valódi cigányellenesség kormányra kerülése megmutatta volna a valódi törésvonalakat, a spontán roma mozgalmak életképességét. Ezzel szemben
ma nincs roma mozgalom,
virtuális szervezetek próbálnak tőkét kovácsolni a pozíciójukból. A mostani langyos állapot nem legitimálja a radikálisabb eszközöket. Nem a nyomorban élők fognak mozgalmat csinálni, hanem az így-úgy megélők. Bennük ugyanis, ha elveszítenék a talajt a lábuk alól, lenne erő" - érvel Kadét, még ha nyilvánvalóan örül is, hogy az élet nem az általa vázolt forgatókönyvet valósította meg.
Sokan vártak érdemi változást attól, hogy kora tavasszal a hazai roma jogvédelem egyik úttörője, Horváth Aladár lett az Országos Cigány Önkormányzat (OCÖ) elnöke. "A Horváth megválasztása óta eltelt néhány hónap megmutatta, hogy egy alapvetően rossz intézményrendszer működése, működtetése nem elsősorban a vezető emberi kvalitásain múlik, főleg, ha az OCÖ elnökségében sok, szakmailag és morálisan egyaránt kompromittálódott emberrel kell nap mint nap méltatlan alkukat kötnie" - vélekedik Kadét Ernő. A csalódottságot fokozta, hogy Horváth nem állt a tiltakozó akciók élére olyan fontos ügyekben, mint például a cigány kórtermek nagy vihart kavart egri botránya, pedig az OCÖ elnökeként (és a megválasztásakor tett hitelesebb képviselet ígéretét betartva) komoly súlyt adhatott volna a protestálásnak. Ehelyett az OCÖ, mintha államigazgatási egység vagy valamilyen hatóság volna, részt vett a vizsgálatot végző tárcaközi munkacsoport (amúgy helyeselhető) felállításában. A hazai kisebbségi önkormányzatiság állapotát egyébként jól jelzik egyes Heves megyei cigány önkormányzatok vezetőinek az egri kórházat védő nyilatkozatai; ők semmilyen problémát nem észleltek az elkülönített kórtermek miatt. Ilyen körülmények között persze nincs mit csodálkozni, hogy a roma közvéleményt a politika nemigen rázza föl a bénultságból.
A többségi elvárásoknak való folyamatos meg nem felelés miatt a roma társadalom tagjai közül sokan önértékelési zavarokkal, súlyos kisebbrendűségi komplexusokkal és nemritkán
öngyűlölettel küzdenek
Az egyik lehetséges kiút ebből a roma identitástudat erősítése lehet. "Ne csak akkor legyen roma érzésem, amikor ütnek, fontos, hogy ezen túllépjünk. Kell egy kulturális azonosságtudat - mondja Kadét. - A romák többsége azonban nagyon kevésben különbözik a vidéki parasztságtól. Nincs roma kultúra, nem létezik."
A roma társadalom felemelkedésének minden bizonnyal az értelmiség és az anyagilag stabilabb, kevésbé kiszolgáltatott városi közösségek lesznek a zászlóvivői. A cigány közösségek eltérő erősségű roma identitásának, önképének eközben különös sajátossága, hogy az öntudatosabb, némileg emancipáltabb, de mindenképpen jobban asszimilálódott városi csoportok azonosságtudata gyengébb, mint a zártabb vidéki közösségekben élőknek, akik számára az erős családi kötelékek, az élőbb tradíciók és esetleg a nyelv sokkal egyértelműbben kijelölik a hovatartozás kereteit. Ezért is van óriási jelentősége a régió első közösségi roma rádiójának, a Rádió ©-nek, amit egy felmérés szerint a budapesti romák 60 százaléka hallgat rendszeresen.
Éppen ezért nem érdektelen, hogy a cigányságról milyen képet sugároz a rádió a romáknak. Tapasztalataink szerint a Rádió © roma hallgatói közül az adás megkezdése óta sokaknak egyértelműen javult az önbecsülésük, jóleső számukra a tudat, hogy egy nagyobb közösség részei, hasonló kulturális-fogyasztói szokásokkal. Az erősödő csoportkohézió világosan érezhető olyan alkalmakkor is, mint amilyen az idei Romajális volt a fővárosi Orczy-kertben. A Rádió © hallgatóinak bizonyára feltűnt, hogy az adó több műsorvezetője is gyakran buzdítja arra a problémáikkal, kérdéseikkel betelefonáló hallgatókat, hogy vállalják származásukat, legyenek rá büszkék. Ami persze nem is olyan egyszerű: "Nehéz megfogalmazni, hogy miért jó romának lenni" - válaszolta a Narancs kérdésére Ponczók Béla, a Rádió © - elsősorban a fiatalabb roma hallgatók körében nagyon népszerű - műsorvezető-szerkesztője. "Fontos, hogy nem kell takargatni, kiadhatom, hogy roma vagyok." Ponczók kiemelt fontosságot tulajdonít a rádió zenei sokszínűségének: "Eddig a romák cigányzenéhez csak kazicsere útján és a piacokon juthattak. Nagy erőt ad, ha hallják, hogy mások is ugyanazt hallgatják, ma már bátran vállalható a cigányzene, és a sokféleségben mindenki megtalálja a maga ízlésvilágát."
Az ízlésformálás mellett
a Rádió © példamutató szerepére
is rákérdeztünk: Ponczók Béla, mint kiderült, a saját életéből vett példáról is beszélt, amikor hangsúlyozta: "Akik itt, a városban még mindig a csibészromantika szerint élnek, ők is lássák, hogy le lehet győzni az akadályokat. Az legyen a cél, hogy ha jönnek az akadályok, ne hagyják magukat letörni. A cigányok egyelőre csak otthon élhetik meg a hagyományaikat, kint az utcán viszont nem, és ez konfliktusokat generál. Ezért mindig azt mondom: vállaljátok, menni kell, csinálni kell."
Árnyalja a képet a Rádió © funkciójáról Balogh István Szilveszternek, az adó adásszerkesztő-műsorvezetőjének a véleménye, aki számára a gádzsó (nem roma) hallgatókra gyakorolt hatás is fontos. "A hallgatók 50 százaléka roma csak szerintem. Én kényesen ügyelek arra, hogy ne csak a romákhoz szóljak, hanem a magyarokhoz is. De kevés romát ismerek, aki meg akarja ismerni a kultúrát. Pont a Rádió © van ebben a szerencsés helyzetben, mert amikor hallgatják a rádiót, a gádzsók elfelejtik, hogy roma műsorvezetők beszélnek." Balogh szerint igenis van mire büszkének lennie minden romának: "Csak az ad erőt, ha elfogadod, hogy cigány vagy, attól nem lesz jobb, ha letagadod. A hetes buszon éppúgy nem ülnek melléd, ha egyetemet végeztél; nem azért, mert büdös vagy, vagy mert lopsz, hanem mert beléjük verték kiskoruk óta. Rajtam szemmel látható, de sokakon nem, és félnek is felvállalni. Meg is értem őket egyébként." Arra a felvetésre, hogy ilyen esetben hogyan segíthet a rádió az identitás erősítésében, kijelentette: "Ahogy érik az ember, előbb-utóbb eljut oda, hogy felteszi magának a kérdést: ki is vagyok én? Vidéken erősebb a roma identitás, mint a városi, feltörekvő roma csoportokban, és mi nem erősítjük senkinek az identitását. Csak egy szócső vagyunk, hogy azok a problémák, amiket vidéken más cigányok átélnek, tudatosuljanak az itteniekben."
"Jó dolog romának lenni - de miért? - teszi fel a kérdést Száraz András is. - Azért rossz, amit ez ügyben a Rádió © csinál, mert instabil dolgot erősít meg, öncélú, nincs mögötte jelentés." Bár Száraz nem tartja jónak a romaság ilyesfajta vállalását, némi értelme, mint mondja, azért van: növeli a roma identitást vállalók számát. Ez a fajta kulturális azonosság ugyanakkor csak az asszimilációs határon állóknak segít, másoknak nem - teszi hozzá.
"Most tényleg kezd látszani, hogy vannak romák a felsőoktatásban. A kérdés csak az, hogy hová tartanak. Mert a szociális szakmákat tanulók csak a civil szférába vagy az etnikai különállás intézményeibe, a szociális szférába mehetnek" - mondta Száraz Anrdás. Lapunk kérdésére, hogy minek tudható be a romák felülreprezentáltsága a szociális szakokon, kifejtette: ez a folyamat szerinte felülről irányított, és olyasfajta megfontolást tükröz, hogy a romák majd egyszer szakértelmiségiként a kezükbe veszik "népük" megsegítésének az ügyét. Önmagáról szólva viszont hozzátette: "Nem szeretnék olyan állást, ahol nem a céljaimnak élek." Optimistábban látja azonban a roma képviseletek jövőjét: "A cigány önkormányzatok működésében változás lesz, ha megjelennek az egyetemet végzett romák. De addig, amíg a mi szempontjaink nem épülnek be a közgondolkozásba, forradalmárkodni kell, mert a meglévő intézményrendszer 13 évvel a rendszerváltás után még mindig nem képes kezelni a problémákat. A tüntetés nem része a stratégiánknak. Az egyetlen mérce az lehet, hogy egy-egy program valóban a közösség érdekeit szolgálja-e; ha ez radikalizmus, hát legyen."
Miklósi Gábor
"Forradalmat!
Egyszer s mindenkorra be kell látnia végre mindenkinek, hogy a Rádió utca, Tiszavasvári, Hajdúhadháza, Jászladány, Németkér nem kuriózumok, amiket a sajtó a végtelenségig nyúzott, hanem újabb évtizedekre, esetleg századokra fixálódni látszódó országos probléma morzsái."
